ájuldoz l. ájuldozik

ájuldozik tn ige 14a2ájuldoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)

1. ’vki(k) többször elájul(nak), ill. ájulás kerülget vki(ke)t’ ❖ [Dodonában és Delphoiban a jósnőknek] szokások volt tettetésből sokáig ájuldozni, mintha őket meg szállott Lélek erejétől kórságosodtak volna meg (1821 Mátyási József C3060, 116) | Én pedig lassadán, miként ájuldozott, téredezék magamhoz (1824 Fáy András¹ 8139001, 298) | Segítség! tolvaj, rabló, gyilkos, tűz van! Segítség! Ah én elájulok. (Ájuldoz) De nem! most nem ájulok el! (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 194) | Gyönge nők, öreg emberek ájuldozva, szédelegve hagyták oda a templomot, s künn lefeküdtek a kövezetre (1857 Jókai Mór C2233, 6) | a negyvenfokos forróságtól seregestül ájuldoztak az emberek az utcán (1904 Ady Endre CD0801) | [az esküvői] szertartás bevégeztével az uj Pézsma báróné illőnek vélte kissé ájuldozni (1907 Ambrus Zoltán C0597, 93) | hallottam, hogy az éhségtől ájuldozó érdi gyerekekkel is cukros vizet itattak (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (biz, gyakr. gúny) ’vmely érzelem teljesen betölti, odavan tőle’ ❖ mikor [a színész] a deszkára lép, arcán egyet fordít s a közönség ájuldozik nevettében (1847 Jókai Mór 8209022, 320) | Madame Corysande ájuldozott attól a gondolattól, hogy ha az [ti. a bagoly] az ő fejére találna repülni (1875 Jókai Mór CD18) | Hol van az az áhitatos, rajongó csodálat, […] mikor ma reggel [a lány] ájuldozott a szekere után? (1911 Móricz Zsigmond C3228, 149) | Te csodáltad, ájuldoztál, hízelegtél anyámnak (1983 Polgár András 1121001, 30) | [a japán csodaautóban] belesüppedek az ülésbe, és ájuldozom a gyönyörtől (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ájuldoz; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.

ájuldoz lásd ájuldozik
ájuldozik tárgyatlan ige 14a2
ájuldoz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
1.
vki(k) többször elájul(nak), ill. ájulás kerülget vki(ke)t
[Dodonában és Delphoiban a jósnőknek] szokások volt tettetésből sokáig ájuldozni, mintha őket meg szállott Lélek erejétől kórságosodtak volna meg
(1821 Mátyási József)
Én pedig lassadán, miként ájuldozott, téredezék magamhoz
(1824 Fáy András¹)
Segítség! tolvaj, rabló, gyilkos, tűz van! Segítség! Ah én elájulok. (Ájuldoz) De nem! most nem ájulok el!
(1834 Vörösmarty Mihály)
Gyönge nők, öreg emberek ájuldozva, szédelegve hagyták oda a templomot, s künn lefeküdtek a kövezetre
(1857 Jókai Mór)
a negyvenfokos forróságtól seregestül ájuldoztak az emberek az utcán
(1904 Ady Endre)
[az esküvői] szertartás bevégeztével az uj Pézsma báróné illőnek vélte kissé ájuldozni
(1907 Ambrus Zoltán)
hallottam, hogy az éhségtől ájuldozó érdi gyerekekkel is cukros vizet itattak
(1997 Magyar Hírlap)
2. (biz, gyakr. gúny)
vmely érzelem teljesen betölti, odavan tőle
mikor [a színész] a deszkára lép, arcán egyet fordít s a közönség ájuldozik nevettében
(1847 Jókai Mór)
Madame Corysande ájuldozott attól a gondolattól, hogy ha az [ti. a bagoly] az ő fejére találna repülni
(1875 Jókai Mór)
Hol van az az áhitatos, rajongó csodálat, […] mikor ma reggel [a lány] ájuldozott a szekere után?
(1911 Móricz Zsigmond)
Te csodáltad, ájuldoztál, hízelegtél anyámnak
(1983 Polgár András)
[a japán csodaautóban] belesüppedek az ülésbe, és ájuldozom a gyönyörtől
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ájuldoz; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.

Beállítások