borzogat ts ige 5a (/nyj)

1. ’〈hajat, szőrt〉 összekuszál, borzassá, kócossá tesz’ ❖ haját borzogatván s homlokát megtapogatván, hetykén kiáltotta: biz itt még nagy üresség van! (1840 Sárosi Gyula C3706, 291) | [bajuszát] pödrögeté, szakállát fölfelé borzogatá (1843 Nagy Ignác C3244, 88) | [Zsuzsánna] Borzogatni kezdé aranyszinü haját Mosogatni kezdé rózsaszin orcáját (1959 Ethnographia C6955, 17).

1a. ’〈állat a szőrét, tollazatát stb.〉 ismételten felborzolja, égnek mereszti’ ❖ hiszen látod hogy borzogatja a’ taréját (1809 Kazinczy Ferenc levelezése C2559, 536) | Egyik a serényét kezdé borzogatni (1834 Tiboldi István C4163, 7) | az ormokon egy-egy bús sas ült, borzogatott tollakkal (1837 Jósika Miklós C2396, 19) | elém egy kis madárka száll Meg elrepül […], majd bóbitás fejét Csicseregve borzogatja s messze röppen! (1884 Somló Sándor C3753, 26).

2. ’〈láz, hideg v. erős lelki hatás〉 reszketős, fázós érzetet okoz vkinek, ismételten megborzongat vkit’ ❖ Remitö [!] mód felett ennek ábrázattya ugy hogy a rá nézőt szintén borzogattya (1777 Erdődy Lajos ford.–Sztáray C1638, 9) | milly keserves emlék borzogat! (1823 Vörösmarty Mihály 8524391, 139) | meleg ruhával kell a’ testet ledörgölni, nem tsak addig még a’ test egésszen száraz, hanem még azon kellemetlen borzogató érzemény, a’ mi közönségesen a’ förödést követi, a’ testet egészlen el nem hagyta (1830 Némethy József ford. 8333002, 33) | Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem Valami hidegség úgy borzogat engem! (1853 Arany János 8014058, 211) | Láz borzogatta, fagy tüzelte (1906 Kosztolányi Dezső 9359460, 97).

2a. (irod) ’〈szél〉 vminek a felületén végigfutva finoman megmozgatja, fodrozza, ill. megremegteti azt’ ❖ egy csendes, az esti szellőtől alig borzogatott(1837 Jósika Miklós C2373, 113) | [a tenger habjait] a közelgő vihar előérzete borzogatja (1887 e. Vajda János C4655, 113) | A vérvörös nap ködbe sűlyed messze szél borzogatja az útpart gyepét (1903 Babits Mihály CD01).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

borzogat tárgyas ige 5a (/nyj)
1.
〈hajat, szőrt〉 összekuszál, borzassá, kócossá tesz
haját borzogatván s homlokát megtapogatván, hetykén kiáltotta: biz itt még nagy üresség van!
(1840 Sárosi Gyula)
[bajuszát] pödrögeté, szakállát fölfelé borzogatá
(1843 Nagy Ignác)
[Zsuzsánna] Borzogatni kezdé aranyszinü haját Mosogatni kezdé rózsaszin orcáját
(1959 Ethnographia)
1a.
〈állat a szőrét, tollazatát stb.〉 ismételten felborzolja, égnek mereszti
hiszen látod hogy borzogatja a’ taréját
(1809 Kazinczy Ferenc levelezése)
Egyik a serényét kezdé borzogatni
(1834 Tiboldi István)
az ormokon egy-egy bús sas ült, borzogatott tollakkal
(1837 Jósika Miklós)
elém egy kis madárka száll Meg elrepül […], majd bóbitás fejét Csicseregve borzogatja s messze röppen!
(1884 Somló Sándor)
2.
〈láz, hideg v. erős lelki hatás〉 reszketős, fázós érzetet okoz vkinek, ismételten megborzongat vkit
Remitö [!] mód felett ennek ábrázattya ugy hogy a rá nézőt szintén borzogattya
(1777 Erdődy Lajos ford.Sztáray)
milly keserves emlék borzogat!
(1823 Vörösmarty Mihály)
meleg ruhával kell a’ testet ledörgölni, nem tsak addig még a’ test egésszen száraz, hanem még azon kellemetlen borzogató érzemény, a’ mi közönségesen a’ förödést követi, a’ testet egészlen el nem hagyta
(1830 Némethy József ford.)
Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem Valami hidegség úgy borzogat engem!
(1853 Arany János)
Láz borzogatta, fagy tüzelte
(1906 Kosztolányi Dezső)
2a. (irod)
〈szél〉 vminek a felületén végigfutva finoman megmozgatja, fodrozza, ill. megremegteti azt
egy csendes, az esti szellőtől alig borzogatott
(1837 Jósika Miklós)
[a tenger habjait] a közelgő vihar előérzete borzogatja
(1887 e. Vajda János)
A vérvörös nap ködbe sűlyed messze szél borzogatja az útpart gyepét
(1903 Babits Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borzad; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások