ábránd fn 3A1

1. ’illúzió, (vágy)álom, (megvalósíthatatlan) elképzelés’ ❖ az aesthetika … éles itéletet kiván, … mely magát semmi ábrándok által összezavartatni nem hagyja (1831 Bajza József C0715, 91) | Szabadság kell neki [ti. a költőnek], hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 99) | hiú ábránd (1860 Madách Imre 8284013, 710) | ábrándokba ringatta (1887 Vachott Sándorné 8500002, 142) | Fölvillogtak régi ábrándjai: Pistából nagy ember lesz (1922 Babits Mihály 9014126, 62) | Zenei szaktanítás az elemi iskolákban: távoli ábránd (1945 Kodály Zoltán 9341004, 164) | ábrándokat szőni (1969 Fejes Endre 9139002, 147) | ábrándokat kergetnek (1984 Várady Szabolcs ford.–Fromm 1159001, 51) | elérhetetlen ábránd (1999 Kőrös László ford. CD17).

1a. (rég) ’álmodozás, fantáziálás, képzelődés; ábrándozás’ ❖ Szerettem a csendes ábrándot, Mélázni jól esett nekem (1853 e. Szász Károlyné C3853, 18) | ezzel véget is ér a költői ábránd (1935 József Attila CD01) | mindig kiderül, az ábránd is büntethető, nemcsak a hatáskörsértés és emberboldogító szándék (1996 Szabó Magda 9630011, 196).

1b. (jelzőként) (rég) ’ábrándos’ ❖ ábránd, ábrándos (Schwärmer, schwärmerisch) (1816 Helmeczy Mihály C1074, X) | ábránd ifjuként aranyálmok ölébe merengvén (1830 Kölcsey Ferenc 8253027, 155) | Ábránd képzeleteknek Szárnyán én is emelkedém (1853 k. Garay János CD01).

2. (tulajdonnév részeként is) (kissé rég, Zene) ’kötetlen formájú, rögtönzésszerű zenei mű(faj); fantázia’ ❖ először lépett föl … Ries E-dur concertjével s egy szabad ábránddal (1854 Magyarország és Erdély Képekben C2964, 94) | A magyar zeneirodalomban legelterjedtebb zenei forma az ábránd, mely teljesen szabad műformának nevezhető (1897 PallasLex. CD02) | Frantsik Béla a Liszt-féle Faust ábránddal ért el nagy hatást (1911 Zenelap 2117002, 12) | etűdök, ábrándok, invenciók, táncok, dalok szerzője (1931 ZeneiLex. CD49) | A Három zenekari tétel (Burleszk, Ábránd, Scherzo) valójában nem összefüggő sorozat, hanem három fiatalkori Bartók-zongoradarab átirata (1999 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~alak.

Sz: ábrándi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ábrándozik; ÉKsz.

ábránd főnév 3A1
1.
illúzió, (vágy)álom, (megvalósíthatatlan) elképzelés
az aesthetika … éles itéletet kiván, … mely magát semmi ábrándok által összezavartatni nem hagyja
(1831 Bajza József)
Szabadság kell neki [ti. a költőnek], hogy álmadozó lelkén szeszélyeit és ábrándjait követhesse
(1846–1847 Szendrey Júlia)
hiú ábránd
(1860 Madách Imre)
ábrándokba ringatta
(1887 Vachott Sándorné)
Fölvillogtak régi ábrándjai: Pistából nagy ember lesz
(1922 Babits Mihály)
Zenei szaktanítás az elemi iskolákban: távoli ábránd
(1945 Kodály Zoltán)
ábrándokat szőni
(1969 Fejes Endre)
ábrándokat kergetnek
(1984 Várady Szabolcs ford.Fromm)
elérhetetlen ábránd
(1999 Kőrös László ford.)
1a. (rég)
álmodozás, fantáziálás, képzelődés; ábrándozás
Szerettem a csendes ábrándot, Mélázni jól esett nekem
(1853 e. Szász Károlyné)
ezzel véget is ér a költői ábránd
(1935 József Attila)
mindig kiderül, az ábránd is büntethető, nemcsak a hatáskörsértés és emberboldogító szándék
(1996 Szabó Magda)
1b. (jelzőként) (rég)
ábránd, ábrándos (Schwärmer, schwärmerisch)
(1816 Helmeczy Mihály)
ábránd ifjuként aranyálmok ölébe merengvén
(1830 Kölcsey Ferenc)
Ábránd képzeleteknek Szárnyán én is emelkedém
(1853 k. Garay János)
2. (tulajdonnév részeként is) (kissé rég, Zene)
kötetlen formájú, rögtönzésszerű zenei mű(faj); fantázia
először lépett föl … Ries E-dur concertjével s egy szabad ábránddal
(1854 Magyarország és Erdély Képekben)
A magyar zeneirodalomban legelterjedtebb zenei forma az ábránd, mely teljesen szabad műformának nevezhető
(1897 PallasLex.)
Frantsik Béla a Liszt-féle Faust ábránddal ért el nagy hatást
(1911 Zenelap)
etűdök, ábrándok, invenciók, táncok, dalok szerzője
(1931 ZeneiLex.)
A Három zenekari tétel (Burleszk, Ábránd, Scherzo) valójában nem összefüggő sorozat, hanem három fiatalkori Bartók-zongoradarab átirata
(1999 Magyar Hírlap)
ÖE: ábrándalak
Sz: ábrándi
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ábrándozik; ÉKsz.

Beállítások