bosszúálló mn és fn 

I. mn 17A

1. ’vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. arra hajló 〈személy, csoport〉’ ❖ boſzu-álló Iſtenek (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire 7044003, 104) | kemény szívű és bosszúálló embernek is mondanak (1815 k. Verseghy Ferenc 7373015, 142) | A magyar faj sem nem kegyetlenebb, sem nem lobbanékonyabb, sem nem bosszúálóbb, mint Európának bármely művelt vagy nem művelt nemzete (1897 Eötvös Károly 8127001, 40) | A férfiak, tudom, bosszúállók. Ha meleg a leves, eltörik a tányért… (1939 Németh László² 9485009, 43) | bosszúálló maniugárdák húzzák a Halál nagy gereblyéjét végig Észak-Erdélyben (1985 Csoóri Sándor 9090053, 44) | mindebből az következik-e, hogy a politikusok szerint a polgárok vérszomjasak, bosszúállóak, megbocsátásra képtelenek-e (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’bosszúállásra indító, késztető 〈érzelem, indulat〉’ ❖ meg-tagadni minden […] nagyra vágyásunkat, bújaságunkat, boſzſzú-álló kívánságunkat, tobzódásunkat, réſzegségünket (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252012, 4) | vidd a’ Frankusokra az én boszszúálló haragomat (1805 Tanárki János ford.–Tasso 8461003, 62) | A hajthatatlan, szenvedélyes, bosszúálló indulatú férfi megtisztult a szenvedés tüzében (1905 Evangélikus Családi Lap 2105001, 86) | a bosszúálló gyűlöletet (1939 Móricz Zsigmond C5087, 241) | [a kőzápor] ellankasztotta bosszúálló kedvüket (1961 Lipták Gábor 9400001, 53).

2. ’megtorlásra, bosszúállásra irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉’ ❖ Hercules anynyit esdeklett, hogy apja újra leüle, s felhagya boszszuálló terveivel (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 52) | [az ellenség] bosszúálló hadjáratra megindítá tenger sokaságú seregeit (1892 Jókai Mór CD18) | bosszúálló gondolatom támadt (1933 Tamási Áron 9701003, 79) | [Skóciában az 1570-es években] évekig tartó, bosszúálló harc keletkezett, a katolikusok vereségével (1936 Hajnal István CD42) | bosszúálló tanácsai (1983 Cs. Szabó László 9093002, 150) | működik ebben a törvényjavaslatban bosszúálló szándék (1991 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló 〈kéz, fegyver, törvény〉’ ❖ Orondátes tsak hamar által veré testén boszszu állo fegyverét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 237) | a fogoly a botozások közt megutálva a bosszúálló törvényeket […], új elkeseredéssel tér meg az életbe, visszabosszulni az őtet üldözőket (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066006, 369) | Akkor mene Felicián A király elébe. […] Rettenetes bosszuálló Kardja volt kezébe’ (1854 Arany János 8014076, 253) | ő adja kezébe a bosszúálló tőrt (1933 Török Sophie CD10) | [Dávid király] nem szorul emberi bosszúálló kezek segítségére (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

II. fn 1A

’vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy’ ❖ mintha a’ czégéres vétkeknek közönséges boſzſzú-állóivá tétettek vólna az Istentl (1786 Dugonics András 7087011, 351) | e’ gyilkos ellen boſzſzú állót kérek (1808 Farkas András 7041001, 16) | a bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől (1846 Jókai Mór CD18) | A bosszúálló így az orvos álruhájában kényelmes ürügyet talált arra, hogy állandóan a meggyötört lélekben vájkáljon és ezzel kegyetlenül visszaélt (1935 Bálint György ford.–Hawthorne 9021007, 242) | [az iskolaigazgató] a terembe rohant, és lefegyverezte a lövöldöző bosszúállót (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: bosszuló.

Vö. CzF. boszúálló · boszuálló; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bosszúálló melléknév és főnév
I. melléknév 17A
1.
vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. arra hajló 〈személy, csoport〉
boſzu-álló Iſtenek
(1779 Bessenyei György¹ ford.Voltaire)
kemény szívű és bosszúálló embernek is mondanak
(1815 k. Verseghy Ferenc)
A magyar faj sem nem kegyetlenebb, sem nem lobbanékonyabb, sem nem bosszúálóbb, mint Európának bármely művelt vagy nem művelt nemzete
(1897 Eötvös Károly)
A férfiak, tudom, bosszúállók. Ha meleg a leves, eltörik a tányért…
(1939 Németh László²)
bosszúálló maniugárdák húzzák a Halál nagy gereblyéjét végig Észak-Erdélyben
(1985 Csoóri Sándor)
mindebből az következik-e, hogy a politikusok szerint a polgárok vérszomjasak, bosszúállóak, megbocsátásra képtelenek-e
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
bosszúállásra indító, késztető 〈érzelem, indulat〉
meg-tagadni minden […] nagyra vágyásunkat, bújaságunkat, boſzſzú-álló kívánságunkat, tobzódásunkat, réſzegségünket
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
vidd a’ Frankusokra az én boszszúálló haragomat
(1805 Tanárki János ford.Tasso)
A hajthatatlan, szenvedélyes, bosszúálló indulatú férfi megtisztult a szenvedés tüzében
(1905 Evangélikus Családi Lap)
a bosszúálló gyűlöletet
(1939 Móricz Zsigmond)
[a kőzápor] ellankasztotta bosszúálló kedvüket
(1961 Lipták Gábor)
2.
megtorlásra, bosszúállásra irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉
Hercules anynyit esdeklett, hogy apja újra leüle, s felhagya boszszuálló terveivel
(1851 Fiatalság Barátja)
[az ellenség] bosszúálló hadjáratra megindítá tenger sokaságú seregeit
(1892 Jókai Mór)
bosszúálló gondolatom támadt
(1933 Tamási Áron)
[Skóciában az 1570-es években] évekig tartó, bosszúálló harc keletkezett, a katolikusok vereségével
(1936 Hajnal István)
bosszúálló tanácsai
(1983 Cs. Szabó László)
működik ebben a törvényjavaslatban bosszúálló szándék
(1991 Országgyűlési Napló)
3.
megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló 〈kéz, fegyver, törvény〉
Orondátes tsak hamar által veré testén boszszu állo fegyverét
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
a fogoly a botozások közt megutálva a bosszúálló törvényeket […], új elkeseredéssel tér meg az életbe, visszabosszulni az őtet üldözőket
(1835 Bölöni Farkas Sándor)
Akkor mene Felicián A király elébe. […] Rettenetes bosszuálló Kardja volt kezébe’
(1854 Arany János)
ő adja kezébe a bosszúálló tőrt
(1933 Török Sophie)
[Dávid király] nem szorul emberi bosszúálló kezek segítségére
(1995 Jubileumi kommentár)
II. főnév 1A
vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy
mintha a’ czégéres vétkeknek közönséges boſzſzú-állóivá tétettek vólna az Istentl
(1786 Dugonics András)
e’ gyilkos ellen boſzſzú állót kérek
(1808 Farkas András)
a bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől
(1846 Jókai Mór)
A bosszúálló így az orvos álruhájában kényelmes ürügyet talált arra, hogy állandóan a meggyötört lélekben vájkáljon és ezzel kegyetlenül visszaélt
(1935 Bálint György ford.Hawthorne)
[az iskolaigazgató] a terembe rohant, és lefegyverezte a lövöldöző bosszúállót
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. boszúálló · boszuálló; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások