botor mn 14A4 (vál)
1. ’az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek és érdeknek ellentmondóan gondolkodó, ésszerűtlenül, meggondolatlanul viselkedő, cselekvő 〈személy〉’ ❖ Botor Kába, tsába, oſtoba (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | mondgyon az Úr engem’ botorabbnak az ostoba lúdnál (1806 Verseghy Ferenc 8518030, 177) | Tizennyolcz évvel az ember könnyelmű és botor (1860 Debreceni Emlény C1371, 307) | [Andrássy gróf] elég botor volt föltétlenül bízni a csalóka ígéretekben (1879 Mikszáth Kálmán 8312069, 84) | Botor Ikárusz! napba már ne nézz! (1911 Babits Mihály ford.–Wilde CD10) | oly botor voltam, hogy azt hittem: halálunk napjáig együtt sétálgatunk nyári estéken (1929 Krúdy Gyula C2836, 166) | ha valaki vállalkozó van oly botor, hogy fantáziát lát a honi fociban, vagy netán ez a hobbija, majd áldoz rá (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’az ilyen személyre jellemző, ésszerűtlen, meggondolatlan(, hiábavaló) 〈cselekedet, magatartás, megnyilvánulás, állapot stb.〉’ ❖ botor kábaság (1779 e. Faludi Ferenc C1664, 145) | olly későn tudám elveszteni botor hiedelmemet az emberiség iránt! (1839 Fáy András¹ C0110, 133) | botor, s minden józan elmélkedést nélkülöző állitás (1856 Vasárnapi Újság CD56) | azt hittem botor reménnyel, hogy a szerelem az ön vezércsillaga! (1913 e. Rudnyánszky Gyula 8400035, 31) | Nem érzünk csalódást, mint annyi könyvnél, amelyre botorul éji nyugalmunkat pazaroltuk (1923 Krúdy Gyula CD54) | a kapuját botor módon elhagyó besztercei kapus (1998 Magyar Hírlap CD09) | botor cselekedet (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég, irod) ’haszontalan, bajt, kárt okozó 〈dolog〉’ ❖ az, ki néked azt a’ botor szemkötöt, melly’ a’ világ fiainak szemeit bé-köti, szemeidrl le-vonsza (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 4) | [Tartuffe] nyílt füllel fogadja, Mit egy botor szesz [Damis] atyjának sugallt (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3171, 83) | botor kéj mámorít (1876 Szabó Endre C3771, 150) | a vágyálmok, a látomások, az álmodozások viszik előre az emberiséget és nem a botor belenyugvás (1935 Szemlér Ferenc CD10).
Vö. CzF. botor¹, botorul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.