böfög ige 2c büfög
1. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’levegőt, gyomorban keletkező gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös hang kíséretében (egymás után többször v. gyakran) kibocsát’ ❖ [a pokol a Sátánt] kénkövet- és ſzurkot-böfög gyomrába le-nyelte (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Milton C0817, 49) | a jóllakott tekintetes magyar olvasó nem kíváncsi senki fiának vacsorájára, […]: eleget böfög ő a maga kosztján (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | [Pista bácsi] a rizskása után a díványon büfögött (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | Tivornya közben böfögjünk, szellentsünk, mórikázzunk (1978 Sándor György 1138003, 159) | Rágyújtottam, kibontottam egy dobozos sört. Egy orbitálisat böfögtem (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég) ’〈(emésztéskor keletkezett) légnemű anyag〉 ízét, szagát éreztetve, a nyelőcsövön és a szájüregen át a gyomorból távozik’ ❖ Az illy beteg gyakran nehézséget-is érez melyében, kivált a’ melynek gödrében, szél-is böfög a’ torkára (1778 Milesz József ford.–Störck C3161, 102) | Foghagymás kolbaſznak drága ſzép illattya Büfögött gyomrokbúl, mert nagy vólt divattya (1793 Gvadányi József 7125013, 12).
1b. ’〈állat〉 többször rövid, mély, böffenő hangot ad’ ❖ Komondor kutyáik körültök hevernek, S a megszaladt marhák után csak böfögnek (1777 Bessenyei György¹ CD01) | a’ formátlan, nagy, erös de tsendes Bialok, böfögnek, órditnak az ers és gyors oroſzlánok (1790 Gáti István 7116011, 15) | büfög egy ordas (1791 Csenkeszfai Poóts András C1279, 173) | Előfordul, hogy nagyobb tisztáson, vagy a szabadban álló suta jelt ád, böffen egyet, mire az egész környék minden őze részt vesz a hangversenyben, szintén böfögni kezd (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132004, 52) | sűrű vakkantással pulikutya veszekedett valami nagy döggel, aki lustán böfögve ugatott vissza rá (1958 Magyar Nemzet júl. 19. C0354, 7).
1c. ’〈folyadék〉 a benne felgyülemlő és belőle távozó gáztól, gőztől ilyenféle bugyogó hangot hallat’ ❖ A mocsarak bugyborékolnak, böfögnek (1931 Komor István CD10) | kegyetlen bűzfelhőket eregetnek […] a kissé illetlenül böfögő iszapfortyogók (1997 Természet Világa CD50).
2. tn (ritk) ’szavakat, mondatokat udvariatlan módon, flegmán, durván, morogva odavet(ve beszél)’ ❖ Meg-is némúlt mint hal itten a Deista, De helyette fel-ált a’ Naturalista. Ez-is ſzint úgy böfög, de más külömbſéggel, És ezeket mondgya nagy eſztelenſéggel (1796 Gvadányi József C1923, 97) | a’ kutya- ’s lómesterrel angolul böfögünk (1845 Életképek C0103, 243) | Mért, nem mondta? böfögött csúfondárosan Sándor bácsi (1940 Németh László² 9485002, 31).
2a. ts (durva) ’így mond vmit’ ❖ hogy meri aztat álnok ſzád böfögni Hogy kénſzeritteſſem lántzáid [= lándzsáid] köztt nyögni? (1793 Molnár Borbála 7230001, 84) | az egekre feszített Nyakkal jártában verset böfög (1815 Virág Benedek ford.–Horatius C4507, 114) | A szemek kidölledtek, füleik megvörösödtek, disznóvicceket böfögtek (1947 Hunyady József 9265001, 14) | ne görcsölj anyukám, böfögd az igazat (1998 Magyar Hírlap CD09).
Ö: fel~, vissza~.
Sz: böfögdögél, böfögés.
Vö. CzF. ~, böfögő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.