böfög ige 2cbüfög

1. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’levegőt, gyomorban keletkező gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös hang kíséretében (egymás után többször v. gyakran) kibocsát’ ❖ [a pokol a Sátánt] kénkövet- és ſzurkot-böfög gyomrába le-nyelte (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Milton C0817, 49) | a jóllakott tekintetes magyar olvasó nem kíváncsi senki fiának vacsorájára, […]: eleget böfög ő a maga kosztján (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | [Pista bácsi] a rizskása után a díványon büfögött (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | Tivornya közben böfögjünk, szellentsünk, mórikázzunk (1978 Sándor György 1138003, 159) | Rágyújtottam, kibontottam egy dobozos sört. Egy orbitálisat böfögtem (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈(emésztéskor keletkezett) légnemű anyag〉 ízét, szagát éreztetve, a nyelőcsövön és a szájüregen át a gyomorból távozik’ ❖ Az illy beteg gyakran nehézséget-is érez melyében, kivált a’ melynek gödrében, szél-is böfög a’ torkára (1778 Milesz József ford.–Störck C3161, 102) | Foghagymás kolbaſznak drága ſzép illattya Büfögött gyomrokbúl, mert nagy vólt divattya (1793 Gvadányi József 7125013, 12).

1b. ’〈állat〉 többször rövid, mély, böffenő hangot ad’ ❖ Komondor kutyáik körültök hevernek, S a megszaladt marhák után csak böfögnek (1777 Bessenyei György¹ CD01) | a’ formátlan, nagy, erös de tsendes Bialok, böfögnek, órditnak az ers és gyors oroſzlánok (1790 Gáti István 7116011, 15) | büfög egy ordas (1791 Csenkeszfai Poóts András C1279, 173) | Előfordul, hogy nagyobb tisztáson, vagy a szabadban álló suta jelt ád, böffen egyet, mire az egész környék minden őze részt vesz a hangversenyben, szintén böfögni kezd (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132004, 52) | sűrű vakkantással pulikutya veszekedett valami nagy döggel, aki lustán böfögve ugatott vissza rá (1958 Magyar Nemzet júl. 19. C0354, 7).

1c. ’〈folyadék〉 a benne felgyülemlő és belőle távozó gáztól, gőztől ilyenféle bugyogó hangot hallat’ ❖ A mocsarak bugyborékolnak, böfögnek (1931 Komor István CD10) | kegyetlen bűzfelhőket eregetnek […] a kissé illetlenül böfögő iszapfortyogók (1997 Természet Világa CD50).

2. tn (ritk) ’szavakat, mondatokat udvariatlan módon, flegmán, durván, morogva odavet(ve beszél)’ ❖ Meg-is némúlt mint hal itten a Deista, De helyette fel-ált a’ Naturalista. Ez-is ſzint úgy böfög, de más külömbſéggel, És ezeket mondgya nagy eſztelenſéggel (1796 Gvadányi József C1923, 97) | a’ kutya- ’s lómesterrel angolul böfögünk (1845 Életképek C0103, 243) | Mért, nem mondta? böfögött csúfondárosan Sándor bácsi (1940 Németh László² 9485002, 31).

2a. ts (durva) ’így mond vmit’ ❖ hogy meri aztat álnok ſzád böfögni Hogy kénſzeritteſſem lántzáid [= lándzsáid] köztt nyögni? (1793 Molnár Borbála 7230001, 84) | az egekre feszített Nyakkal jártában verset böfög (1815 Virág Benedek ford.–Horatius C4507, 114) | A szemek kidölledtek, füleik megvörösödtek, disznóvicceket böfögtek (1947 Hunyady József 9265001, 14) | ne görcsölj anyukám, böfögd az igazat (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: fel~, vissza~.

Sz: böfögdögél, böfögés.

Vö. CzF. ~, böfögő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

böfög ige 2c
büfög 2c
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (átv is)
levegőt, gyomorban keletkező gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös hang kíséretében (egymás után többször v. gyakran) kibocsát
[a pokol a Sátánt] kénkövet- és ſzurkot-böfög gyomrába le-nyelte
(1789 Baróti Szabó Dávid ford.Milton)
a jóllakott tekintetes magyar olvasó nem kíváncsi senki fiának vacsorájára, […]: eleget böfög ő a maga kosztján
(1899 Mikszáth Kálmán)
[Pista bácsi] a rizskása után a díványon büfögött
(1933 e. Krúdy Gyula)
Tivornya közben böfögjünk, szellentsünk, mórikázzunk
(1978 Sándor György)
Rágyújtottam, kibontottam egy dobozos sört. Egy orbitálisat böfögtem
(2000 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
(emésztéskor keletkezett) légnemű anyag〉 ízét, szagát éreztetve, a nyelőcsövön és a szájüregen át a gyomorból távozik
Az illy beteg gyakran nehézséget-is érez melyében, kivált a’ melynek gödrében, szél-is böfög a’ torkára
(1778 Milesz József ford.Störck)
Foghagymás kolbaſznak drága ſzép illattya Büfögött gyomrokbúl, mert nagy vólt divattya
(1793 Gvadányi József)
1b.
〈állat〉 többször rövid, mély, böffenő hangot ad
Komondor kutyáik körültök hevernek, S a megszaladt marhák után csak böfögnek
(1777 Bessenyei György¹)
a’ formátlan, nagy, erös de tsendes Bialok, böfögnek, órditnak az ers és gyors oroſzlánok
(1790 Gáti István)
büfög egy ordas
(1791 Csenkeszfai Poóts András)
Előfordul, hogy nagyobb tisztáson, vagy a szabadban álló suta jelt ád, böffen egyet, mire az egész környék minden őze részt vesz a hangversenyben, szintén böfögni kezd
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
sűrű vakkantással pulikutya veszekedett valami nagy döggel, aki lustán böfögve ugatott vissza rá
(1958 Magyar Nemzet júl. 19.)
1c.
〈folyadék〉 a benne felgyülemlő és belőle távozó gáztól, gőztől ilyenféle bugyogó hangot hallat
A mocsarak bugyborékolnak, böfögnek
(1931 Komor István)
kegyetlen bűzfelhőket eregetnek […] a kissé illetlenül böfögő iszapfortyogók
(1997 Természet Világa)
2. tárgyatlan (ritk)
szavakat, mondatokat udvariatlan módon, flegmán, durván, morogva odavet(ve beszél)
Meg-is némúlt mint hal itten a Deista, De helyette fel-ált a’ Naturalista. Ez-is ſzint úgy böfög, de más külömbſéggel, És ezeket mondgya nagy eſztelenſéggel
(1796 Gvadányi József)
a’ kutya- ’s lómesterrel angolul böfögünk
(1845 Életképek)
Mért, nem mondta? böfögött csúfondárosan Sándor bácsi
(1940 Németh László²)
2a. tárgyas (durva)
így mond vmit
hogy meri aztat álnok ſzád böfögni Hogy kénſzeritteſſem lántzáid [= lándzsáid] köztt nyögni?
(1793 Molnár Borbála)
az egekre feszített Nyakkal jártában verset böfög
(1815 Virág Benedek ford.Horatius)
A szemek kidölledtek, füleik megvörösödtek, disznóvicceket böfögtek
(1947 Hunyady József)
ne görcsölj anyukám, böfögd az igazat
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: böfögdögél, böfögés
Vö. CzF. ~, böfögő; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások