bőgő fn 1C
1. (Zene is) ’nagybőgő, ill. együttesben basszus szólamot játszó más vonós v. pengetős hangszer’ ❖ Bögjéhez magát, egy vén görbítette (1790 Gvadányi József C1924, 179) | Egy vigasztaló zongora, egy dörmögő bőgő (gordonka), egy ugrasztó hegedű […] többet hatnak, mint Demosthenes és Cicero szónoklati tehetsége (1846 Bartay András 8031001, 73) | sír a hegedű, búg a bőgő (1892 Justh Zsigmond C2457, 107) | Sziprantyú Pista ugorjon be a bőgőbe, én direkt kialkuszom a cigánnyal, hogy hozzon egy használt, öreg, átjátszott bőgőt, amibe a Pista minden félórában be fog ugrani az asztalról (1911 Molnár Ferenc² 9453019, 121) | A csellónak kizárólag basszushangszerként, bőgőként való alkalmazása régebben máshol is gyakori volt a cigányzenészek között (1979 NéprajziLex. CD47) | Az újabb tamburákon, a bőgő kivételével, öt húr van (1982 NéprajziLex. CD47) | A reneszánsz idején még minden hangszer családban létezett: volt vagy nyolc családtag. […] A gamba aztán úgy halt ki, hogy a családjából a bőgő maradt fenn (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’az e hangszeren való játék, ennek a hangja, ill. az ilyen hangszeren játszott zenekari szólam’ ❖ Én nem szerepeket, hanem bőgőt játszom. Hangművész vagyok (1843 Nagy Ignác ford.–Bayard–Théaulon C5793, 424) | minden visszamegy a kerékvágásba; a bőgő megint jól vált, a muzsikások megtalálják a legszebb nótákat (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Fruzsina] halkan, dúdolgatva kísérte a nótát, mint a bőgő a hegedűt (1917 Krúdy Gyula CD54) | Az együttes részletei ekkor már világosan kibontakoznak: 2 hegedű-bőgő-cimbalom (1930 ZeneiLex. CD49) | Eleinte két akusztikus gitár, ütőhangszerek, majd bőgő az egyik gitár helyett, […] majd a fúvós is belép (1980 Pogány Imre 2054036, 451).
1b. (Zene) ’népi húros hangszeren, pl. citera, tekerőlant állandóan egy hangon zúgó, a hangzás alapját adó basszushúrja’ ❖ ez ëggy dijófábú csinát félkótás asztali citura. Hét húrja van, mög ëggy bőgő. A vékonyak angol acél hetes-nyócas húrok, a bőgő cimbalomhúr (1900 k. Alföldi Tudományos Gyűjtemény C6467, 147) | A dallamhúr és a bőgő a kerék alatt egy-egy oszlopocska – „csikó” – oldalvájatában fekszik. […] Ha a tekerőn a prim alaphangja fis’, a recsegőnek h-n, a bőgőnek pedig H-n kell szólnia (1982 NéprajziLex. CD47).
2. ’〈Alakja v. mérete miatt nagybőgőre v. annak vmely részére emlékeztető tárgy megnevezésére.〉’
2a. (nyj) ’kül. a tarlón elhullott gabona összegyűjtésére való nagy fejű fagereblye’ ❖ büőggő: nagy gereblye (1905 Beke Ödön C6397, 27) | A rávágó kévés aratásnál a marokverők után az elmaradt kalászokat […] nagygereblyének, bőgőnek, brugónak, búzagereblyének, tarlógereblyének nevezett eszközzel összehúzzák (1979 NéprajziLex. CD47) | A Tiszántúlon a gereblyéző ember a bőgőt vállon átvetett istráng, nyakló – mintegy hám – segítségével vonta, húzta maga után (1999 Magyar néprajz CD47).
2b. (nyj) ’széna v. szalma hordására haszn., ívben meghajlított két vékony husángra kifeszített háló’ ❖ Bőgő = szalmahordó fa (1940 Baranyai néphagyományok C6203, 7) | A hajdiván magyar elnevezései közül a bőgő szó a legelterjedtebb (1979 NéprajziLex. CD47) | Szalmahordás bőgővel (1999 Magyar néprajz CD47).
2c. (/nyj) ’hajó orrtőkéjének csiga alakú része’ ❖ Minden hajó orrában, mindjárt a bőgő mögött áll egy deréknyi vastag, derékig érő oszlop (1902 Tömörkény István C3155, 48) | Bőgő: a hajó orrtőkéjének a nagybőgő fejére emlékeztető dísze. Innen a neve (1952 Betkowski Jenő C6004, 220) | [az ún. kecsegeorrú hajónak] nem volt a bálványán vagy orrtőkéjén bőgő, hanem az orrtőkét ferdén lefűrészelték, minek következtében a hajó némiképpen hasonlított a kecsegére (1977 NéprajziLex. CD47).
Ö: kis~, nagy~.
ÖE: ~hordozó, ~húr, ~szó, ~tok.
Vö. CzF. bőgő²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bőg; ÉKsz.; ÚMTsz.