bömböl ige 1c

1. tn ’〈(vad)állat(ok csoportja)〉 elnyújtott, tompa, mély, erős hangot ad’ ❖ Jádzanak a’ tehenek, bika bömböl, tsattag az oſtor (1786 Nagy János¹ 7235001, 19) | a’ falu’ csordája bömbölve tért vissza porfellegtől környezve (1836 Jósika Miklós 8212001, 18) | [A teherkocsikban] az állatok kétségbeesetten, szívtépően bömböltek (1907 Ambrus Zoltán C0597, 246) | Egész este lestük az oroszlánokat, de azok nem akartak bömbölni (1973 Csukás István 9095021, 60).

2. tn ’〈ember, kül. gyermek〉 ordítva sír’ ❖ újra tehát el-kezdettem bömbölni (1805 Báró de Manx történetei ford. C3026, 78) | Ne bömbölj úgy, – morgott Gimesi, akinek véres volt a szemealja, de nem sírt (1920 Móricz Zsigmond CD10) | Anyám azt mondja, hogy nemzedékek bömböltek már benne [ti. a piros bölcsőben] (1970 Sütő András 9620014, 81) | Az özvegy bömbölve rohant ki a szobából, torzult vonású arcát kezével eltakarva (1982 Jékely Zoltán 9278103, 45).

3. tn ’〈ember(ek csoportja)〉 torkaszakadtából, hangosan, bőszen v. eltorzult hangon kiabál, ordít, ill. ilyen hangon kiabálva hangzik vmi’ ❖ Száz meg száz ember bömböl ellenem: le vele! (1854 Jókai Mór C2244, 421) | körülöttem harcriadó bömböl (1879 Arany János CD01) | Az ifjú, alkalmi színész tűrte, tűrte, de végre igazán ordított, bömbölt (1907 Ady Endre CD0801) | [a gróf] bömbölve baltát vagy kést ragadva kergette el őket az ablak alól (1998 Magyar Hírlap CD09).

3a. ts ’kiabálva, ordítva mond vmit’ ❖ [A hiú ember] azt bömböli magában, mi haſzna, hogy aranyba takartam teſtemet, […] ha ſenki ſem néz reá, ha nem tudja a’ világ (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 57) | a falu egy lelkes követválasztási éljen-t bömbölt az uj fuzióhoz (1889 Iványi Ödön C2185, 49) | – Vessz el átkozott bestia! – bömbölte összecsikorduló fogakkal és kardját markolatig a nő hátába döfte (1929 Lanátor Pogány Ferenc CD10) | gyűlölködő jelszavakat bömbölni futballmeccsen […] következmények nélkül nem lehet (2000 Magyar Hírlap CD09).

3b. ts ’〈ember(ek csoportja)〉 hangosan(, torkaszakadtából) énekel vmit’ ❖ a’ Bassisták Allaluját bömbőltek (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4640, 87) | A többire is ragadt a nóta. Ki véknyan, ki vastagon bömbölte (1911 Móricz Zsigmond C3220, 44) | valaki tele torokból azt bömböli: Tenyeremen hordom Lehozom a csillagot én (1986 Gion Nándor 9190002, 28).

4. tn ’〈hangszer v. egyéb, hangadásra való eszköz〉 kellemetlenül nagy hangerővel szól’ ❖ irgalmatlanul bömböltek a nagy bőgő elázott húrjai (1855 Vasárnapi Újság CD56) | bömböl a zongora és krákog a klarinett, amit a férfiak nyakgatnak (1901 Kóbor Tamás 8247002, 264) | Miért bömbölnek a hegyek között, a vízparton a táskarádiók? (1981 Popper Péter 1122001, 63).

4a. ts ’〈hangszer v. egyéb, hangadásra való eszköz〉 nagy hangerővel zeng(ve jelez v. hírül ad) vmit’ ❖ Gyzedelmet bömböl már a’ Török duda (1792 Etédi Sós Márton C1639, 82) | a gyárak gőzkéménye bömböli a delet, az pedig a gépkovácsoknak szól (1898 Jókai Mór CD18) | [A moszkvai harang] megkondult, és most bömböli a veszedelmet (1905 Ady Endre 9003008, 64) | nyolckor már bömbölte a rádió, hogy elfogták a tettest (1958 Esti Hírlap febr. 28. C0122, 5) | A restiben wurlitzer bömbölte az éppen divatos slágereket (1979 Hajnóczy Péter 9215002, 90).

4b. tn ’〈hang, zene〉 túlságosan hangosan szól, üvölt’ ❖ Repedt serpenyők, undok kerepelők, tülkök, sípok, vasfazikak harmoniája mellett ezer bömbölő hang, kutyák ugatása, macskák nyivákolása, kacaj és ablakbetörés (1848 Jókai Mór 8209025, 87) | Egész nap katonazene bömböl (1958 Hidas Antal 2025093, 672) | [Szisz] hangosított a zenegépen. Bömbölt a muzsika (1989 Annus József 2015018, 21).

5. tn ’〈tűzzel, gőzzel működő berendezés, ill. motorral hajtott gép v. jármű〉 erőteljes zajt, zúgást v. robajt kelt(ve működik, üzemel)’ ❖ Egy híd alatt mentem át, fölöttem a vasút bömbölt, pöfögött (1913 Babits Mihály CD10) | az autó bömbölve száguldott (1928 Ormos László CD10) | Fűtők meredtek bömbölő kazánba (1943 e. Pásztor Béla 9520013, 39) | a bömbölő porszívónak vége (1979 Domahidy András 1036003, 195).

5a. ’〈fegyver, kül. ágyú〉 huzamosabb ideig hangosan, félelmetesen ropog, dörög’ ❖ durrog az ágyú, Bőg, morog a levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt Bombi [= bomba], az aprólék tűzfegyverek egyre ropognak (1789–1790 Fazekas Mihály 8138032, 13) | Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk bömbölnek, hogy Reng a világ bele (1849 Petőfi Sándor 8366430, 222) | vadul bömböltek az ágyúk (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 500).

5b. (irod) ’〈természeti jelenség v. képződmény〉 huzamosabb ideig tartó, erőteljes, morajló, zúgó hangot hallat’ ❖ Azonban a szelek csatája is jöve, Bömböl a szomszéd hegy fellegtartó töve (1791 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | bömbölő földindulás (1863 Madách Imre 8284006, 545) | elborul az ég, zuhog az eső, és bömböl a szél (1983 Bertha Bulcsu 9053001, 36).

6. tn (ritk, túlzó) ’messziről megismerszik vmiből, (le)rí vmiről’ ❖ [a fajvédő lapokban] minden betűből bömbölnie kell az antiszemitizmusnak (1924 Fenyő Miksa CD10) | Igaz, – mondtam, – igaz, hogy elhibázott a kompozíciója, igaz… igaz… de… De bömböl belőle a genie (1924 Bíró Lajos CD10).

J: bőg.

ÖU: bele~, rá~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bömböl ige 1c
1. tárgyatlan
(vad)állat(ok csoportja) elnyújtott, tompa, mély, erős hangot ad
Jádzanak a’ tehenek, bika bömböl, tsattag az oſtor
(1786 Nagy János¹)
a’ falu’ csordája bömbölve tért vissza porfellegtől környezve
(1836 Jósika Miklós)
[A teherkocsikban] az állatok kétségbeesetten, szívtépően bömböltek
(1907 Ambrus Zoltán)
Egész este lestük az oroszlánokat, de azok nem akartak bömbölni
(1973 Csukás István)
2. tárgyatlan
〈ember, kül. gyermek〉 ordítva sír
újra tehát el-kezdettem bömbölni
(1805 Báró de Manx történetei ford.)
Ne bömbölj úgy, – morgott Gimesi, akinek véres volt a szemealja, de nem sírt
(1920 Móricz Zsigmond)
Anyám azt mondja, hogy nemzedékek bömböltek már benne [ti. a piros bölcsőben]
(1970 Sütő András)
Az özvegy bömbölve rohant ki a szobából, torzult vonású arcát kezével eltakarva
(1982 Jékely Zoltán)
3. tárgyatlan
〈ember(ek csoportja) torkaszakadtából, hangosan, bőszen v. eltorzult hangon kiabál, ordít, ill. ilyen hangon kiabálva hangzik vmi
Száz meg száz ember bömböl ellenem: le vele!
(1854 Jókai Mór)
körülöttem harcriadó bömböl
(1879 Arany János)
Az ifjú, alkalmi színész tűrte, tűrte, de végre igazán ordított, bömbölt
(1907 Ady Endre)
[a gróf] bömbölve baltát vagy kést ragadva kergette el őket az ablak alól
(1998 Magyar Hírlap)
3a. tárgyas
kiabálva, ordítva mond vmit
[A hiú ember] azt bömböli magában, mi haſzna, hogy aranyba takartam teſtemet, […] ha ſenki ſem néz reá, ha nem tudja a’ világ
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
a falu egy lelkes követválasztási éljen-t bömbölt az uj fuzióhoz
(1889 Iványi Ödön)
– Vessz el átkozott bestia! – bömbölte összecsikorduló fogakkal és kardját markolatig a nő hátába döfte
(1929 Lanátor Pogány Ferenc)
gyűlölködő jelszavakat bömbölni futballmeccsen […] következmények nélkül nem lehet
(2000 Magyar Hírlap)
3b. tárgyas
〈ember(ek csoportja) hangosan(, torkaszakadtából) énekel vmit
a’ Bassisták Allaluját bömbőltek
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
A többire is ragadt a nóta. Ki véknyan, ki vastagon bömbölte
(1911 Móricz Zsigmond)
valaki tele torokból azt bömböli: Tenyeremen hordom Lehozom a csillagot én
(1986 Gion Nándor)
4. tárgyatlan
〈hangszer v. egyéb, hangadásra való eszköz〉 kellemetlenül nagy hangerővel szól
irgalmatlanul bömböltek a nagy bőgő elázott húrjai
(1855 Vasárnapi Újság)
bömböl a zongora és krákog a klarinett, amit a férfiak nyakgatnak
(1901 Kóbor Tamás)
Miért bömbölnek a hegyek között, a vízparton a táskarádiók?
(1981 Popper Péter)
4a. tárgyas
〈hangszer v. egyéb, hangadásra való eszköz〉 nagy hangerővel zeng(ve jelez v. hírül ad) vmit
Gyzedelmet bömböl már a’ Török duda
(1792 Etédi Sós Márton)
a gyárak gőzkéménye bömböli a delet, az pedig a gépkovácsoknak szól
(1898 Jókai Mór)
[A moszkvai harang] megkondult, és most bömböli a veszedelmet
(1905 Ady Endre)
nyolckor már bömbölte a rádió, hogy elfogták a tettest
(1958 Esti Hírlap febr. 28.)
A restiben wurlitzer bömbölte az éppen divatos slágereket
(1979 Hajnóczy Péter)
4b. tárgyatlan
〈hang, zene〉 túlságosan hangosan szól, üvölt
Repedt serpenyők, undok kerepelők, tülkök, sípok, vasfazikak harmoniája mellett ezer bömbölő hang, kutyák ugatása, macskák nyivákolása, kacaj és ablakbetörés
(1848 Jókai Mór)
Egész nap katonazene bömböl
(1958 Hidas Antal)
[Szisz] hangosított a zenegépen. Bömbölt a muzsika
(1989 Annus József)
5. tárgyatlan
〈tűzzel, gőzzel működő berendezés, ill. motorral hajtott gép v. jármű〉 erőteljes zajt, zúgást v. robajt kelt(ve működik, üzemel)
Egy híd alatt mentem át, fölöttem a vasút bömbölt, pöfögött
(1913 Babits Mihály)
az autó bömbölve száguldott
(1928 Ormos László)
Fűtők meredtek bömbölő kazánba
(1943 e. Pásztor Béla)
a bömbölő porszívónak vége
(1979 Domahidy András)
5a.
〈fegyver, kül. ágyú〉 huzamosabb ideig hangosan, félelmetesen ropog, dörög
durrog az ágyú, Bőg, morog a levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt Bombi [= bomba], az aprólék tűzfegyverek egyre ropognak
(1789–1790 Fazekas Mihály)
Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk bömbölnek, hogy Reng a világ bele
(1849 Petőfi Sándor)
vadul bömböltek az ágyúk
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
5b. (irod)
〈természeti jelenség v. képződmény〉 huzamosabb ideig tartó, erőteljes, morajló, zúgó hangot hallat
Azonban a szelek csatája is jöve, Bömböl a szomszéd hegy fellegtartó töve
(1791 Csokonai Vitéz Mihály)
bömbölő földindulás
(1863 Madách Imre)
elborul az ég, zuhog az eső, és bömböl a szél
(1983 Bertha Bulcsu)
6. tárgyatlan (ritk, túlzó)
messziről megismerszik vmiből, (le)rí vmiről
[a fajvédő lapokban] minden betűből bömbölnie kell az antiszemitizmusnak
(1924 Fenyő Miksa)
Igaz, – mondtam, – igaz, hogy elhibázott a kompozíciója, igaz… igaz… de… De bömböl belőle a genie
(1924 Bíró Lajos)
J: bőg
ÖU: belebömböl, rábömböl
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások