bősz mn és fn
I. mn 15C
1. (vál) ’vad, ellenséges indulattól(, gyűlölettől) elragadtatott 〈személy, csoport〉’ ❖ ? bsz (vesanus) (1816 Helmeczy Mihály C1074, XI) | hiába nyomúlátok nagy Hunyady ellen, Pártos, bősz daliák! (1834 Garay János CD01) | fegyveres erővel kellett vársánczok alá kisértetnem egy galád embert, hogy a bősz tömeg ki ne szabadithassa (1847 Kemény Zsigmond 8235023, 142) | Hadd írjak le még ide valami borzasztóan szubjektív dolgot, mely után haragosaim még bőszebbek lesznek (1907 Ady Endre 9003041, 228) | Bedőlt árkok, mint sebhelyek; földed megannyi forradása jelzi, hogy a bősz hadsereg hol gyűlt halálos támadásra (1952 Benjámin László 9044010, 50).
1a. (vál) ’ádáz haragot, dühöt, heves indulatot tükröző 〈arc, tekintet〉, ill. ezt az indulatot kifejező, ebből fakadó 〈megnyilvánulás〉’ ❖ neveté bősztetteit a’ pulya rosznak (1830 Thewrewk József C4156, 13) | [a haragos embernek] pír és sápadtság hullámzanak bősz arczán felváltva (1844 Rónay Jácint 8669001, 26) | Bősz harci kiáltás veri föl a népet (1879 Arany János 8014003, 71) | Eszter megperdült, végigmérte, s bősz, porig sújtó tekintettel csak ennyit mondott: – Állat! Mit képzel? (1960 Urbán Ernő 9742002, 44).
1b. ’heves, nagy erővel megnyilvánuló (ellenséges) 〈érzés〉’ ❖ Gyujtó szikrájit ám a’ kárörülés szórhatta … vérvágy és a’ bőszharag (1835 Bárány Boldizsár C0781, 7) | bősz féltékenységgel őrzé nejét (1847 Kemény Zsigmond 8235019, 75) | már a legkisebb is köztünk bősz önérzettel tudta, hogy megalázó lenne ránézve, ha a másik családdal bármikép is érintkezik (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 263) | A lehető legnagyobb, legbőszebb gyűlölet vesz körül (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (/ritk, vál, átv is) ’fékevesztett(en dühös) 〈állat〉’ ❖ Mint bősz oroszlán, úgy harczolt öcséd (1838 Vörösmarty Mihály 8524408, 330) | Azt bömböli, azt mormogja Háromszáz bősz ágyu torka: Jaj Magyarországnak! (1860 Thaly Kálmán 8477022, 215) | Leoldom láncziról A bősz ebet, harapjon, hogy ha tud! (1893 Szász Károly² 8426055, 165) | a ködből kitörő, bősz medvékkel kerít be a magyar tél (1984 Cs. Szabó László 9093006, 534).
2a. ’szenvedélyes, elszánt, lelkes 〈személy〉’ ❖ ki erejét túlbecsülve a’ lehetlent is lehetővé akarja tenni, bősz (1844 Rónay Jácint 8669001, 15) | Ne törd még össze lantomat (miként Óhajtná tenni egy bősz kritikus.) (1863 Szemere Miklós 8438031, 167) | a bősz fundamentalista szerepében tetszeleg (2000 Magyar Hírlap CD09).
2b. (vál) ’féktelen(ül tomboló), szilaj, vad 〈(természeti) jelenség, megnyilvánulás〉’ ❖ Bősz elemek! (1837 Kovács Pál² C2771, 217) | Ma éjjel fent van s dőzsöl a király, Nagy dáridóján bősz táncz tántorog (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Ha! mint süvölt a bősz vihar, Megreccsen hegytetőn a szálfa (1870 Szász Károly² 8426038, 152) | [a tenger] bősz hullámokat ver (1909 Lévay József 8274035, 285) | – Hó! – kiáltom – hó! A ló azonban még bőszebb futásnak ered (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 79) | sugallnak valamit az államtitkár úrnak, aki láttam, hogy bőszen jegyzetelt az előadás közben (1997 Országgyűlési Napló CD62).
3. (/irod) ’(ijesztően) nagy méretű 〈dolog〉’ ❖ Ez istenjárást a bősz hegytömeg Minden szirtestül nem akasztja meg (1873 Dóczi Lajos ford.–Goethe C1428, 42) | a füzes fanosodva ontja bősz sörényét (1935 Révész Béla CD10) | A mészáros dagadozik, mutogatja bősz izmait, henceg, iszik, úgy énekel a székálló legényekkel (1957–1959 Vas István 9760001, 11).
II. fn 4C (rég, átv is)
’őrjöngő, vad indulat, rendsz. harag, düh’ ❖ [a recenzióban] az irígykedő, rágalmazó, és több más alacsony indúlatoknak dőre bősze fel ’s alá csapongása uralkodik (1816 Kisfaludy Sándor 8243058, 295) | E’ gondolatra Kimondhatatlan és kétségb’esett Bőszt érezek (1836 Császár Ferenc ford.–Alfieri C0449, 13) | [a hajótörött] a habok bőszéből kimenekűl (1872 Berczik Árpád ford.–Laboulaye C1032, 200).
J: bőszült.
Vö. CzF. ~, bőszen; ÉrtSz.; TESz. bőszít; ÉKsz.