bőszít ts ige 4b4 (vál)

1. ’〈személyt, csoportot〉 ingerel, idegesít, ill. haragra gerjeszt, dühít vki v. vmi’ ❖ dühít: dühösít, bszít, fenesít (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 18) | még félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküdjék le, mert látszik a szemeiből is, milyen rosszul van (1857 Jókai Mór CD18) | Jártak-keltek benne a gondolatok tüzesen, nyugtalanul, piszkálták, gyötörték, bőszítették (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Mi az amit kinevettek? Burzsoát bőszítő forradalmi színakkordok talán? (1910 Lengyel Géza CD10) | Bőszíti a gonosz rágalom is, mely arról szól, hogy fiát, a spanyol korona örökösét, bécsi méreg ölte meg (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 248) | a városi szegénységet bőszítő lakomákról számol be (1965 Kelényi Ferenc CD52) | A férfi rendíthetetlen egykedvűsége is bőszítette [az asszonyt] (1985 Szakonyi Károly 9635002, 28).

1a. (/ritk) ’〈személyt, csoportot〉 uszítva vkire haragít, vki ellen fordít’ ❖ csupán Blumauer barátinak akartam kedveskedni, nem pedig ellenségeit […] magamra is ingerelni, bősziteni (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4640, VI) | birái ön ellen valának bőszítve (1877 Puky József ford.–Molière C3177, 194) | A szerkesztőség minden alkalmat megragadott arra, hogy az utódállamok magyarjait elidegenítse az anyaországtól, s a külföldet a „fehér terror” népe ellen bőszítse (1940 Pintér Jenő CD44).

1b. vmire bőszít (rég) ’〈személyt, csoportot vki elleni magatartásra, cselekedetre〉 ingerelve ösztönöz, serkent’ ❖ Vallj most agg gonosz! – ordíta Cornél – ki bőszíte ellenem a’ legigazságtalanabb tettre, hogy vérengzőn körmeid köztt tarts, míg amaz védetlen jogaimat gazul tiporja?! (1839 Kovács Pál² C1205, 259) | [a fúria a szultánt] a magyarok egyenetlenségére figyelmezteti és harczra bőszíti (1898 Széchy Károly CD55) | ez a könyv is besorozható azok közé a művek közé, melyek Franciaországot a revanche-ra bőszítették (1923 M. Pogány Béla CD10).

1c. (kissé rég) ’〈ellenséges indulatot, cselekedetet〉 kelt, gerjeszt v. nagyobb fokúra szít, ill. vkire irányít’ ❖ az elkeseredés bőszitette indulat szomorú következményü jelenségeiről mit sem hallani (1841 Pesti Hírlap CD61) | [Melius Juhász Péter szerint] a katolikus papság maga ellen bőszíti az Úr haragját; a misék, zsolozsmázások, búcsúk, böjtök, paráználkodások megássák az ország sírját (1930 Pintér Jenő CD44) | Költői polemikájának heves és gőgös hangjával még jobban magára bőszítette a támadásokat (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 84).

2. ’〈állatot, kül. bikát〉 hergel, ingerel’ ❖ nem illik ám az olyan gyereknek, akiből majd tisztelendő ur lesz egyszer, […] elbogárzott bivalybikákat kiforditott vörös dolmánybéléssel bőszíteni (1881 Matkovics Pál C3054, 136) | A füst már amúgyis ingerelte, a zaj pedig végsőkig bőszítette [a hiúzt] (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 118) | A lilakendősök a vérző állatot [ti. a bikát] ismét percekig bőszítik (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: fel~.

ÖU: neki~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bőszít tárgyas ige 4b4 (vál)
1.
〈személyt, csoportot〉 ingerel, idegesít, ill. haragra gerjeszt, dühít vki v. vmi
dühít: dühösít, bszít, fenesít
(1784 Baróti Szabó Dávid)
még félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküdjék le, mert látszik a szemeiből is, milyen rosszul van
(1857 Jókai Mór)
Jártak-keltek benne a gondolatok tüzesen, nyugtalanul, piszkálták, gyötörték, bőszítették
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Mi az amit kinevettek? Burzsoát bőszítő forradalmi színakkordok talán?
(1910 Lengyel Géza)
Bőszíti a gonosz rágalom is, mely arról szól, hogy fiát, a spanyol korona örökösét, bécsi méreg ölte meg
(1936 Herczeg Ferenc)
a városi szegénységet bőszítő lakomákról számol be
(1965 Kelényi Ferenc)
A férfi rendíthetetlen egykedvűsége is bőszítette [az asszonyt]
(1985 Szakonyi Károly)
1a. (/ritk)
〈személyt, csoportot〉 uszítva vkire haragít, vki ellen fordít
csupán Blumauer barátinak akartam kedveskedni, nem pedig ellenségeit […] magamra is ingerelni, bősziteni
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
birái ön ellen valának bőszítve
(1877 Puky József ford.Molière)
A szerkesztőség minden alkalmat megragadott arra, hogy az utódállamok magyarjait elidegenítse az anyaországtól, s a külföldet a „fehér terror” népe ellen bőszítse
(1940 Pintér Jenő)
1b. vmire bőszít (rég)
〈személyt, csoportot vki elleni magatartásra, cselekedetre〉 ingerelve ösztönöz, serkent
Vallj most agg gonosz! – ordíta Cornél – ki bőszíte ellenem a’ legigazságtalanabb tettre, hogy vérengzőn körmeid köztt tarts, míg amaz védetlen jogaimat gazul tiporja?!
(1839 Kovács Pál²)
[a fúria a szultánt] a magyarok egyenetlenségére figyelmezteti és harczra bőszíti
(1898 Széchy Károly)
ez a könyv is besorozható azok közé a művek közé, melyek Franciaországot a revanche-ra bőszítették
(1923 M. Pogány Béla)
1c. (kissé rég)
〈ellenséges indulatot, cselekedetet〉 kelt, gerjeszt v. nagyobb fokúra szít, ill. vkire irányít
az elkeseredés bőszitette indulat szomorú következményü jelenségeiről mit sem hallani
(1841 Pesti Hírlap)
[Melius Juhász Péter szerint] a katolikus papság maga ellen bőszíti az Úr haragját; a misék, zsolozsmázások, búcsúk, böjtök, paráználkodások megássák az ország sírját
(1930 Pintér Jenő)
Költői polemikájának heves és gőgös hangjával még jobban magára bőszítette a támadásokat
(1945 Schöpflin Aladár)
2.
〈állatot, kül. bikát〉 hergel, ingerel
nem illik ám az olyan gyereknek, akiből majd tisztelendő ur lesz egyszer, […] elbogárzott bivalybikákat kiforditott vörös dolmánybéléssel bőszíteni
(1881 Matkovics Pál)
A füst már amúgyis ingerelte, a zaj pedig végsőkig bőszítette [a hiúzt]
(1937 Szentiványi Jenő)
A lilakendősök a vérző állatot [ti. a bikát] ismét percekig bőszítik
(1995 Magyar Hírlap)
ÖU: nekibőszít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások