bőszült mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → bőszül.

II. mn 12C

1. (vál) ’bősz indulattól elragadtatott, fékevesztetten dühös 〈személy〉’ ❖ Dühített, dühös, fene, bszült, bszített: Rabidus, Furiosus (1795 k. Takáts Rafael C4082, C[r]) | ’S bszltten kirugaszkodik [Zrínyi] (1807 Pázmándi Horvát Endre C3438, 23) | a bőszült oláhság körülvette őket s Vakára hurcolva másnap előre kigondolt kegyetlenséggel utolsó gyermekig lemészárolták [a Brády családot] (1893 PallasLex. CD02) | A bőszült tömeg meggyilkolta [az orvost] (1998 Tirnitz József ford.–Storno¹ CD52).

1a. ’ádáz haragot, dühöt, heves indulatot tükröző 〈arc〉, ill. ezt az indulatot kifejező, ebből fakadó 〈megnyilvánulás〉’ ❖ A Begtas papok bőszült beszéddel fanatizálták a népet (1854 Jókai Mór C2254, 198) | ellened is bőszült hajszát tervez (1881 e. Szemere Miklós C3945, 382) | Az ajtót nyitva hagyta maga után, és azon egy bőszült arcú, keresztbe álló szemű, kövér férfiú rontott be (1922 Krúdy Gyula CD54) | A meggyötört fiúból egy bőszült, üvöltő hang szakadt ki (1961 Füst Milán 9161044, 76).

1b. ’heves, nagy erővel megnyilvánuló (ellenséges) 〈érzés〉’ ❖ Midőn Hazáját rabbilincs fenyíti, Bőszült érzéssel harczmezőre száll (1821 Kisfaludy Károly C2570, 447) | A bőszült félelem elharapózott a kastély cselédsége közé (1891 Jókai Mór CD18) | [Mátyás király az] utolsó pillanatban mégis visszavonta a nem sokkal előbb bőszült haragjában az öreg [Szilágyi Mihály] fejére kimondott halálos ítéletet (1937 Bánlaky József CD16).

2. ’fékeveszett(en dühös) 〈állat(ok csoportja)〉’ ❖ Bszlt Bikák, Borjúk … nagy sokaságátúl Környül vétetett (1795 Iváncsics József C2183, 18) | Az arany szőrű kecskenyáj … bőszülten rohana égető szomjában a’ Balatonnak (1836 Fáy András¹ C0043, 185) | [a kovács] meghályogosodott pillantással, mint egy bőszült fenevad, veti magát a tanítóra (1911 Móricz Zsigmond C3216, 64) | [a dobrudzsai hörcsög amint] azt látja, hogy nem menekülhet, megáll, fogait csattogtatja s bőszülten ugrik neki az embernek (1929 Az állatok világa ford. CD46) | bőszült bivalyok (1947 Szabó Lőrinc 9629164, 92).

2a. (irod) ’féktelen(ül tomboló), szilaj, vad 〈(természeti) jelenség, megnyilvánulás〉’ ❖ a’ bőszültt Tenger zajduló hullámin (1841 Honművész C5234, 73) | öt polgártársunk hajlékát a bőszült elem egy pár óra alatt tökéletesen elhamvasztá (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Egyes danolók rikács hangja vegyült össze […] a cigányok bőszült zenéjével (1888 Jókai Mór CD18) | A vihar másnap nemhogy megszünt volna, sőt még bőszültebben dühöngött (1906 Gárdonyi Géza C1844, 28) | mialatt ő diszkrét tapintatossággal viselkedett gyászommal szemben, csak úgy folytattuk a bőszülten szeretkező viszonyt, mint eddig (1923 Schöpflin Aladár CD10) | „A rekkenő meleg tetőfoká”-ról, „pörkölt fák között nyargaló nyár”-ról, „nagy meleg”-ről, „tikkasztó hőség”-ről olvashatunk. E bőszült, túlcsigázott kánikula a kerete Novák Antal vergődésének s halálának (1985 Lőrinczy Huba 2007027, 367).

2b. (ritk) ’szenvedélyes, elszánt 〈ember, es. állat〉’ ❖ Nékem Pesten két ellen gondolkozásu ’s érzésü tanítóm volt; az egyik sötét fejü, bőszült fanatikus, a másik tiszta fejü, szép lelkü (1824 Guzmics Izidor C4936, 73) | [az orrszarvú borja] csaknem két évig szopik s anyja ez idő alatt nagy gonddal óvja és veszedelem esetén bőszülten védelmezi (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Dolgozunk, előbb bőszülten, mint a páviánok, aztán vontatottan, mint a krokodil (1969 Konrád György 9351003, 187).

J: bősz.

Sz: bőszültség.

Vö. CzF. ~, bőszülten; ÉrtSz.; ÉKsz.

bőszült melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbőszül
II. melléknév 12C
1. (vál)
bősz indulattól elragadtatott, fékevesztetten dühös 〈személy〉
Dühített, dühös, fene, bszült, bszített: Rabidus, Furiosus
(1795 k. Takáts Rafael)
’S bszltten kirugaszkodik [Zrínyi]
(1807 Pázmándi Horvát Endre)
a bőszült oláhság körülvette őket s Vakára hurcolva másnap előre kigondolt kegyetlenséggel utolsó gyermekig lemészárolták [a Brády családot]
(1893 PallasLex.)
A bőszült tömeg meggyilkolta [az orvost]
(1998 Tirnitz József ford.Storno¹)
1a.
ádáz haragot, dühöt, heves indulatot tükröző 〈arc〉, ill. ezt az indulatot kifejező, ebből fakadó 〈megnyilvánulás〉
A Begtas papok bőszült beszéddel fanatizálták a népet
(1854 Jókai Mór)
ellened is bőszült hajszát tervez
(1881 e. Szemere Miklós)
Az ajtót nyitva hagyta maga után, és azon egy bőszült arcú, keresztbe álló szemű, kövér férfiú rontott be
(1922 Krúdy Gyula)
A meggyötört fiúból egy bőszült, üvöltő hang szakadt ki
(1961 Füst Milán)
1b.
heves, nagy erővel megnyilvánuló (ellenséges) 〈érzés〉
Midőn Hazáját rabbilincs fenyíti, Bőszült érzéssel harczmezőre száll
(1821 Kisfaludy Károly)
A bőszült félelem elharapózott a kastély cselédsége közé
(1891 Jókai Mór)
[Mátyás király az] utolsó pillanatban mégis visszavonta a nem sokkal előbb bőszült haragjában az öreg [Szilágyi Mihály] fejére kimondott halálos ítéletet
(1937 Bánlaky József)
2.
fékeveszett(en dühös) 〈állat(ok csoportja)
Bszlt Bikák, Borjúk … nagy sokaságátúl Környül vétetett
(1795 Iváncsics József)
Az arany szőrű kecskenyáj … bőszülten rohana égető szomjában a’ Balatonnak
(1836 Fáy András¹)
[a kovács] meghályogosodott pillantással, mint egy bőszült fenevad, veti magát a tanítóra
(1911 Móricz Zsigmond)
[a dobrudzsai hörcsög amint] azt látja, hogy nem menekülhet, megáll, fogait csattogtatja s bőszülten ugrik neki az embernek
(1929 Az állatok világa ford.)
bőszült bivalyok
(1947 Szabó Lőrinc)
2a. (irod)
féktelen(ül tomboló), szilaj, vad (természeti) jelenség, megnyilvánulás〉
a’ bőszültt Tenger zajduló hullámin
(1841 Honművész)
öt polgártársunk hajlékát a bőszült elem egy pár óra alatt tökéletesen elhamvasztá
(1859 Vasárnapi Újság)
Egyes danolók rikács hangja vegyült össze […] a cigányok bőszült zenéjével
(1888 Jókai Mór)
A vihar másnap nemhogy megszünt volna, sőt még bőszültebben dühöngött
(1906 Gárdonyi Géza)
mialatt ő diszkrét tapintatossággal viselkedett gyászommal szemben, csak úgy folytattuk a bőszülten szeretkező viszonyt, mint eddig
(1923 Schöpflin Aladár)
„A rekkenő meleg tetőfoká”-ról, „pörkölt fák között nyargaló nyár”-ról, „nagy meleg”-ről, „tikkasztó hőség”-ről olvashatunk. E bőszült, túlcsigázott kánikula a kerete Novák Antal vergődésének s halálának
(1985 Lőrinczy Huba)
2b. (ritk)
szenvedélyes, elszánt 〈ember, es. állat〉
Nékem Pesten két ellen gondolkozásu ’s érzésü tanítóm volt; az egyik sötét fejü, bőszült fanatikus, a másik tiszta fejü, szép lelkü
(1824 Guzmics Izidor)
[az orrszarvú borja] csaknem két évig szopik s anyja ez idő alatt nagy gonddal óvja és veszedelem esetén bőszülten védelmezi
(1929 Az állatok világa ford.)
Dolgozunk, előbb bőszülten, mint a páviánok, aztán vontatottan, mint a krokodil
(1969 Konrád György)
J: bősz
Sz: bőszültség
Vö. CzF. ~, bőszülten; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások