bravó¹ msz és fn  brávó

I. msz 0 (gyakr. ismételve)

’〈tetszés, elismerés, helyeslés magas fokának kif-ére〉’ ❖ Brávó, brávó! azt szeretem, mikor két hív szívet egymás sóhajtásai közt találok (1777 Bessenyei György¹ C1081, 52) | Bravo, fiu; ezt szeretem, most már ember vagy (1841 Gaal József 8149001, 342) | Bravó, Samu, ezt jól csináltad (1903 Kóbor Tamás 1081002, 138) | Bravó! – kiáltott fel [a nagymama]. – Magából nagy ember lesz még (1985 Grendel Lajos 1060003, 340).

II. fn 1A

’〈tetszést, elismerést, helyeslést kifejező szóként〉’ ❖ [a mi tudákosunk] feltalálta magát, melynek jeléül olyan brávót kiáltott, hogy Karainé ifjasszony [elájulva rogyott le] (1796 Debreceni diákirodalom 7495010, 31) | A magyar nóta ugy felvillanyozta a sörfogyasztó-jámbor sogorokat, hogy tetszésüknek zajosan adtak kifejezést… […] sűrű bravójuk jól esett Rácznak is, nekem is (1890 Felvidéki Szemle 8619001, 4) | zúgott a vastaps, harsogtak a bravók (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz. bravó!

bravó¹ mondatszó és főnév
brávó I. 0 II. 1A
I. mondatszó 0 (gyakr. ismételve)
〈tetszés, elismerés, helyeslés magas fokának kif-ére〉
Brávó, brávó! azt szeretem, mikor két hív szívet egymás sóhajtásai közt találok
(1777 Bessenyei György¹)
Bravo, fiu; ezt szeretem, most már ember vagy
(1841 Gaal József)
Bravó, Samu, ezt jól csináltad
(1903 Kóbor Tamás)
Bravó! – kiáltott fel [a nagymama]. – Magából nagy ember lesz még
(1985 Grendel Lajos)
II. főnév 1A
〈tetszést, elismerést, helyeslést kifejező szóként〉
[a mi tudákosunk] feltalálta magát, melynek jeléül olyan brávót kiáltott, hogy Karainé ifjasszony [elájulva rogyott le]
(1796 Debreceni diákirodalom)
A magyar nóta ugy felvillanyozta a sörfogyasztó-jámbor sogorokat, hogy tetszésüknek zajosan adtak kifejezést… […] sűrű bravójuk jól esett Rácznak is, nekem is
(1890 Felvidéki Szemle)
zúgott a vastaps, harsogtak a bravók
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz. bravó!

Beállítások