bravúros mn 15A (vál)
1. ’rendkívüli ügyességre, hozzáértésre valló 〈teljesítmény, előadásmód〉, ill. ezt igénylő, ezzel végrehajtott 〈feladat, cselekedet〉’ ❖ [a kormánynak] csak afféle bravúros próba a költségvetési tárgyalás, melyen ki kell mutatni, hogy még mindig él és uralkodik (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Tanayné a tegnap estének főérdeme. Hatalmas kedvvel, bravurosan játszott (1899 Ady Endre C0534, 70) | a második felvonás tangója […] olyan bravuros, amilyent keveset láttunk mostanság (1928 Keleti Újság 2128001, 9) | A Szöveggondozás – magyar módra (Delfinológiai vázlat) bravúros teljesítmény és mulatságos olvasmány (1990 Imre László 2001029, 55).
1a. ’rendkívüli ügyességgel rendelkező, felkészült, hozzáértő 〈személy〉’ ❖ Makai Emil, a bravúros éjszakai szerkesztő (1927 Krúdy Gyula CD54) | elmentem egy bravúros sebésztanárhoz (1935 Szép Ernő 9665045, 170) | bravuros operatőr (1962 Magyar Nemzet nov. 7. C4800, 7).
1b. (Irodt, pejor) ’a technikai tudást öncélúan, a művészi közlést nem szolgálva csillogtató 〈alkotótevékenység〉, ill. jellemzően azt gyakorló 〈személy〉’ ❖ Első pillantásra inkább bravuros erőfitogtatásnak tetszik [Babits formaművészete] (1941 Sőtér István 9613007, 115) | [a vers tárgya] csak alkalom a forma, a ritmus, a nyelvbeli kifejezés bravúros ügyeskedéseire (1944 Szabó Dezső 9164002, 137) | [Krúdy Gyula] bravúros cigányprímás vagy tudatos alkotó? (1965 Czine Mihály CD53).
2. (kissé rég) ’elszánt, rettenthetetlen bátorsággal, hősiességgel, rendsz. az élet kockáztatásával, es. feláldozásával végrehajtott 〈cselekedet, tett〉, ill. ilyen tetteket végrehajtó, hősies 〈személy〉’ ❖ a magyar huszárok […] bravouros merényeit (1851 Vahot Imre C1523, 37) | [olykor Mária, II. Lajos felesége] vezette a hajtást s ilyen alkalmakkor mindig bravourosan tüntette ki rettenhetetlen bátorságát (1914 Ortvay Tivadar CD55) | a szegedi hajóács a maga-készítette hajóval […] lement a Dunán Galacig, ami olyan bravuros tett volt, hogy még az Augsburger is megemlékezett róla (1928 Móra Ferenc 9459037, 152).
3. (kissé rég, pejor) ’hősködésből, virtuskodásból, legénykedésből végrehajtott, vakmerő 〈cselekedet, tett〉, ill. ilyen tetteket végrehajtó, hősködő, virtuskodó 〈személy〉’ ❖ [Gvadányi József] mindenféle dévaj kalandokkal, bravuros vadászatokkal üzte el unalmát (1894 PallasLex. CD02) | Barátai rokonszenves és veszedelmes, […] bravuros és mindig korrekt, kalandosvérü embernek ismerték (1896 Herczeg Ferenc C2072, 7) | [Magyarnál] bravuros megvillanás […] az akarat, hősi túlzás és azértis vitézkedés a tett (1919 Szabó Dezső 9623019, 96).
Vö. ÉrtSz.; TESz. bravúr; ÉKsz.; IdSz.