brekeg ige 2b

1. tn ’〈béka〉 jellegzetesen recsegő, szaggatott hangot hallat’ ❖ béka brekeg (1829 Kovács Pál² C2766, 114) | [a városi embernek] az ágyában egér rágcsál, az ágya alatt béka brekeg, nyakán pók mászik (1921 Nagy Lajos 9472033, 117) | A zöld levelibéka nem jóstehetség, nem jelzi az esőt, legfeljebb akkor kezd brekegni, amikor az első nagy cseppek már a hátunkon kopognak (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

1a. ts (irod) ’〈béka megnyilatkozásra emlékeztető hangjelenséget〉 ilyen hangot hallatva létrehoz’ ❖ a levelibéka brekegi énekét (1835 e. Kolmár József¹ C2717, 43) | Csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: „Urrak a papok! Urrak a papok!” (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 240) | Köröskörül, mindenütt a nádasban, sok ezer béka brekegte és kuruttyolta szerelmi dalát (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 26).

2. tn (pejor v. durva) ’〈ember〉(erre emlékeztető hangon) szóban megnyilatkozik, beszél’ ❖ gunyolják azt, ki vélek nem brekeg A copfos elvekért (1843 Madách Imre 8284002, 113) | nem tűrhetem azt, hogy valaki brekegve rátámadjon az igazgatóra (1976 Bajor Andor 1006032, 239) | [a diáknyelvben a latinizmusok] helyét részben a durvább argó foglalta el. Például a beszél ige olyan laza nyelvi megfelelői, mint a brekeg, […] károg, lök, nyög, pofázik, rizsázik, sóderol, süketel, szövegel, tépi a száját (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts (pejor v. durva) ’〈ember〉(erre emlékeztető hangon) mond, szól, előad vmit’ ❖ német darabokat, ’s olykor énekes játékokat is vagy kornyikálnak, vagy brekegnek (1817 Dessewffy József C1413, 155) | [egy vén barát] annyi szent Mondásokat brekeg dugúlt fülembe (1835 Tóth Lőrinc C4294, 8).

Sz: brekegés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

brekeg ige 2b
1. tárgyatlan
〈béka〉 jellegzetesen recsegő, szaggatott hangot hallat
béka brekeg
(1829 Kovács Pál²)
[a városi embernek] az ágyában egér rágcsál, az ágya alatt béka brekeg, nyakán pók mászik
(1921 Nagy Lajos)
A zöld levelibéka nem jóstehetség, nem jelzi az esőt, legfeljebb akkor kezd brekegni, amikor az első nagy cseppek már a hátunkon kopognak
(1993 A magyarság kézikönyve)
1a. tárgyas (irod)
〈béka megnyilatkozásra emlékeztető hangjelenséget〉 ilyen hangot hallatva létrehoz
a levelibéka brekegi énekét
(1835 e. Kolmár József¹)
Csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: „Urrak a papok! Urrak a papok!”
(1900 Mikszáth Kálmán)
Köröskörül, mindenütt a nádasban, sok ezer béka brekegte és kuruttyolta szerelmi dalát
(1902 Herczeg Ferenc)
2. tárgyatlan (pejor v. durva)
〈ember〉 (erre emlékeztető hangon) szóban megnyilatkozik, beszél
gunyolják azt, ki vélek nem brekeg A copfos elvekért
(1843 Madách Imre)
nem tűrhetem azt, hogy valaki brekegve rátámadjon az igazgatóra
(1976 Bajor Andor)
[a diáknyelvben a latinizmusok] helyét részben a durvább argó foglalta el. Például a beszél ige olyan laza nyelvi megfelelői, mint a brekeg, […] károg, lök, nyög, pofázik, rizsázik, sóderol, süketel, szövegel, tépi a száját
(1995 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas (pejor v. durva)
〈ember〉 (erre emlékeztető hangon) mond, szól, előad vmit
német darabokat, ’s olykor énekes játékokat is vagy kornyikálnak, vagy brekegnek
(1817 Dessewffy József)
[egy vén barát] annyi szent Mondásokat brekeg dugúlt fülembe
(1835 Tóth Lőrinc)
Sz: brekegés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások