briganti fn és mn 1A1
I. fn
1. (/Tört) ’〈az olasz nemzeti egység létrehozása idején:〉(korábban katonaként harcoló,) törvényen kívüli szabadcsapat tagjaként rejtőzködve élő, vmely politikai erő céljait útonállással, emberrablással, zsarolással és más hasonló tevékenységgel segítő, a nép által gyakr. romantikus hősnek tekintett személy’ ❖ [Lonkay] mint briganti a trón és az egyház védelmében végzi életét Nápolyban (1867 Pecsovics-naptár C3441, 3) | Nápolyban nagy bajt okoztak a volt nápolyi uralkodó és papi párt által szervezett brigantik (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Az újonnan szervezett magyar légió Ihász parancsnoksága alatt […] harcolt Nápoly környékén az Olaszország egyesítése ellen küzdő ellenforradalmároknak brigantikból álló csapata ellen (1942 Ruhmann Jenő¹ CD52).
1a. (kissé rég) ’útonálló, rabló, haramia’ ❖ gyakran előfordult, kivált a regényekben, hogy az úri leány beleszeret egy délceg brigantiba (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | dús brigantik Orzó szavára (1922 József Attila CD01) | Konok, rideg, pénzéhes ember a haramiavezér [ti. Rózsa Sándor], nem pedig széplelkű briganti, amilyennek a nép képzeli (1928 Szini Gyula CD10).
2. (jelzőként is) (kül. sajtó) ’gazember, gonosztevő’ ❖ Ön, mint erőszakoskodó briganti, méltó lesz Brigittára (1882 Lauka Gusztáv C2891, 130) | utcai önkéntes briganti bírákra (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 108) | a fehér brigantik nem […] szemérmesek, és elvtársaink legjobbjait teszik el láb alól (1964 Gárdos Mariska 9174001, 60) | elmagyaráztuk a valutaváltóknak, szeszcsempészeknek s egyéb brigantiknak is, hogy nem jó üzlet számukra, ha a Cserepesen kereskednek (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. (biz) ’rosszalkodó, romboló, verekedő gyermek; rosszaság’ ❖ ÉrtSz.
II. mn (kissé rég)
’útonállókra, rablókra, ill. gazemberekre, gonosztevőkre jellemző’ ❖ Micsoda teljes briganti elszántság vesz erőt lassanként az embereken Magyarországon (1907 Ady Endre CD0801) | ott áll gonosz, briganti pofával a pók (1918 Laczkó Géza CD10) | briganti-eljárást (1931 Nyugat CD10).
Sz: brigantizmus.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.