brummog ige 2a (gyakr. pejor v. tréf)

1. tn ’〈medve〉 jellegzetes szaggatott, mély, morgó hangját hallatja, ill. 〈ember〉 ezt a hangot utánozza, dörmög’ ❖ [Papp Mihály] négykézláb állott, brummogott és szörnyű nagy bakugrásokkal ijesztgette az apróságokat (1893 Tömörkény István 8493001, 217) | brummogó, lompos, öreg anyamedve (1955 Illés Endre 9273004, 184) | ostoba kis bocsait brummogva etette a nőstény (1978 Tandori Dezső ford.–Donelaitis 9703043, 112).

2. tn ’〈rendsz. idősebb férfi〉 fojtott, de erőteljes, mély, morgó hangon (mérgelődve, zsörtölődve) beszél; dörmög’ ❖ [atyám,] szegény, kis öreg, kis komor öreg ember, aki sohasem szólt senkihez, […] s jobbra balra brummogott (1917 Móricz Zsigmond CD10) | A katonatiszt brummogott, az asszony legyezőnek használt újságjával könnyedén a férfi kezére csapott (1968 Thury Zsuzsa 9709001, 18) | Sanyika: kocsmaian brummog (1979 Kornis Mihály 1082001, 174).

2a. ts (átv is) ’ilyen hangon mond, énekel vmit’ ❖ Kedves Olgám, kedves gyermekem te, – brummogta szerető nézéssel (1918 Gárdonyi Géza C1846, 55) | [Borbereky] víg basszus-hangon brummogott egy-egy verssort a Klapka-indulóból (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 306) | [Kuncze Gábor belügyminiszter] visszafogott hangnemben brummogná, hogy még ő sem állíthat minden párttag mellé rendőrt (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. tn ’〈hangszer, kül. nagybőgő〉 mormogó hangon szól’ ❖ A duda tompán brummagott (1900 Abonyi Árpád C0476, 28) | Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang, Beléjekondul a repedt harang (1923 Juhász Gyula¹ 9284573, 315) | brummog a köcsögduda félelmetesen (1956 Kónya Lajos 2005023, 89).

3a. (ritk)(vonós) hangszeren mély, mormogó hangon játszik’ ❖ A kisbőgős is értőn veti maga elé a szerszámot, és a második taktustól már művészien brummog a társai zenéjéhez (1918 Gárdonyi Géza C1846, 152).

3b. ’〈rovar, szél, tárgy〉 zúgó, morgó hangot ad’ ❖ [a várból] parittyák köve sivít közénk, s rézzel hegyezett nyilak brummognak (1901 Gárdonyi Géza C1824, 222) | brummognak a bőjti szelek (1955 Szécsi Margit C3906, 11) | Brummogó dögbogár (1973 Nagy László² 9473100, 85).

4. tn ’〈hang〉 mélyen mormogva szól’ ❖ Brummogó basszusok (1917 Raith Tivadar 9548004, 1) | A kövér nagybőgőből brummogott a hang (1939 Kálnoky László 9298006, 11) | [a bika nevű hangszerben a] membrán közepéhez lófarokszőr-nyalábot erősítenek, ezt nedves ujjak közé fogják, s az ujjakat rajta végighúzva, brummogó hang keletkezik (1977 NéprajziLex. CD47).

ÖU: el~.

Sz: brummogás.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

brummog ige 2a (gyakr. pejor v. tréf)
1. tárgyatlan
〈medve〉 jellegzetes szaggatott, mély, morgó hangját hallatja, ill. 〈ember〉 ezt a hangot utánozza, dörmög
[Papp Mihály] négykézláb állott, brummogott és szörnyű nagy bakugrásokkal ijesztgette az apróságokat
(1893 Tömörkény István)
brummogó, lompos, öreg anyamedve
(1955 Illés Endre)
ostoba kis bocsait brummogva etette a nőstény
(1978 Tandori Dezső ford.Donelaitis)
2. tárgyatlan
〈rendsz. idősebb férfi〉 fojtott, de erőteljes, mély, morgó hangon (mérgelődve, zsörtölődve) beszél; dörmög
[atyám,] szegény, kis öreg, kis komor öreg ember, aki sohasem szólt senkihez, […] s jobbra balra brummogott
(1917 Móricz Zsigmond)
A katonatiszt brummogott, az asszony legyezőnek használt újságjával könnyedén a férfi kezére csapott
(1968 Thury Zsuzsa)
Sanyika: kocsmaian brummog
(1979 Kornis Mihály)
2a. tárgyas (átv is)
ilyen hangon mond, énekel vmit
Kedves Olgám, kedves gyermekem te, – brummogta szerető nézéssel
(1918 Gárdonyi Géza)
[Borbereky] víg basszus-hangon brummogott egy-egy verssort a Klapka-indulóból
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
[Kuncze Gábor belügyminiszter] visszafogott hangnemben brummogná, hogy még ő sem állíthat minden párttag mellé rendőrt
(1996 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan
〈hangszer, kül. nagybőgő〉 mormogó hangon szól
A duda tompán brummagott
(1900 Abonyi Árpád)
Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang, Beléjekondul a repedt harang
(1923 Juhász Gyula¹)
brummog a köcsögduda félelmetesen
(1956 Kónya Lajos)
3a. (ritk)
(vonós) hangszeren mély, mormogó hangon játszik
A kisbőgős is értőn veti maga elé a szerszámot, és a második taktustól már művészien brummog a társai zenéjéhez
(1918 Gárdonyi Géza)
3b.
〈rovar, szél, tárgy〉 zúgó, morgó hangot ad
[a várból] parittyák köve sivít közénk, s rézzel hegyezett nyilak brummognak
(1901 Gárdonyi Géza)
brummognak a bőjti szelek
(1955 Szécsi Margit)
Brummogó dögbogár
(1973 Nagy László²)
4. tárgyatlan
〈hang〉 mélyen mormogva szól
Brummogó basszusok
(1917 Raith Tivadar)
A kövér nagybőgőből brummogott a hang
(1939 Kálnoky László)
[a bika nevű hangszerben a] membrán közepéhez lófarokszőr-nyalábot erősítenek, ezt nedves ujjak közé fogják, s az ujjakat rajta végighúzva, brummogó hang keletkezik
(1977 NéprajziLex.)
ÖU: elbrummog
Sz: brummogás
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások