búbáj (2A10) l. bűbáj

bűbáj fn 10D7búbáj (rég)

1. (működő, ható) természetfeletti erő, ezt az erőt működésbe hozni tudó képesség, tudás, ill. ennek az erőnek a felhasználásával végzett cselekvés, varázslás’ ❖ szemtelen Aszszony! ah te hatalmadnak nem de határja pokol! […] bubájod bátrabb lett ’s Testén venni hatalmat akarsz (1781 Verseghy Ferenc C4441, 21) | [a vadember] a babonaságnak és a bűbájnak rabszolga gyanánt hódol (1815 k. Verseghy Ferenc 7373014, 100) | Titkos barlangjábúl, hol űzi hányja […] bübájait, Kimász (1822 Helmeczy Mihály C0030, 175) | Rád ruházom A bübájat, a varázst, Daljaid, mivé kivánod, Azzá testesülni lásd (1843 Petőfi Sándor 8366028, 46) | oda halandó […] nem mehet el, hacsak valami bűbáj, ördögi mesterség, tündéri segitséggel nem (1861 Merényi László C3086, 39) | Ha ördögűzőt hivatnék, csak büvölne, csak bájolna, S én félek a bűtől bájtól (1873 Arany János ford. C0647, 170) | nemcsak a kanadai nő bűbájának eredménye volt, aki tán valami varázsgyűrűvel űzte el a koromfellegeket (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 55) | [A honfoglaló magyarság körében] a gyógyítást a javasemberek és az orvosok végezték, a jóslást a bűbájban jártas bölcsek (1996 Róna-Tas András CD17).

1a. ’ennek eredménye(ként létrejött állapot), varázslat, igézet’ ❖ a’ gonosz kívánság’ tsalárd bűbájával, meg ne fertéztesd ezeket (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1318, 112) | a gyermekes ész, melyet a romlott képzés annyira elcsábít, hogy kisérteteket, jelenéseket és bűbájokat higyjen (1815 k. Verseghy Ferenc 7373014, 99) | Juj, Tomi, most! amit te látsz! Merő bűbáj s boszorka-tánc (1868–1873 Arany János ford.–Burns 8014114, 315) | Szabadíts meg a bűbájtól! (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 20) | Aranybélű kőzetekben bújkál rejtett érc telére […], rejti – bűbáj mintha födné – egyre mélyebb szikla-katlan (1969 Szemlér Ferenc ford.–Macedonski¹ 9655019, 137).

1b. (ritk) ’olyan szer, jelenség stb., amelynek természetfeletti erőt tulajdonítanak’ ❖ Patyolat a teste, lelke, A legények veszedelme, Szava bűbáj, tánca örvény (1907 Juhász Gyula¹ 9284087, 151) | Mely bűbájt keverjek borába (1914 Lányi Sarolta CD10) | Proteust, zsarnokát, leverem, elrablom korállos csarnokát! Aztán Medeát is, mákos bűvét-báját! (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01).

2. (birtokszóként) (vál) ’vminek v. vkinek a természetfeletti erőhöz fogható hatása, varázsa, elbűvölő volta, bájossága’ ❖ ama’ ſzédít hangok’ bbájára (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 55) | Szép természet bűje-bája, Tündérek csodás hatalma: Hasztalan mind (1860 Vajda János C4648, 39) | [az ifjú herceg] modorának elegancziájával, arczának szépségével és társalgásának bűbájával nagy hatást tudott elérni (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 15) | szép leány, Ki öntudatlan bűbájával Rabjául tartott oldalán (1899 Ady Endre C0537, 369) | nem tudott betelni a közelsége bűbájával (1914 Oláh Gábor 9487063, 157) | ellenállhatatlan a vígjátéki levegő, annak a külön, játékos világnak a romantikus bűbája, amely Shakespeare legsajátabb teremtménye (1940 Schöpflin Aladár CD10) | Nézték irígykedve s fürkészték [Anyicskát], vajjon miben rejlik a bűbája, ferdevágású barna szemében-e, sűrű hajában, sudár termetében? (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 211).

2a. ’elbűvölő szépség, kedvesség, báj’ ❖ Heltai Jenő [Az utolsó bohém című] regényét, amely csupa bűbáj és drága költészet, ismét kiadná a Franklin Társulat (1918 Krúdy Gyula CD54) | a bank minden alkalmazottja csupa bűbáj (1996 Magyar Hírlap CD09).

2b. (jelzőként) (ritk) ’bájos, elbűvölő 〈személy (testrésze)〉’ ❖ Igy szóllék a’ halál’ gőgjét mosoly’gva Músámnak tsűgve bűbáj ajkain (1820 Töltényi Szaniszló C4315, 74) | Szeleczky, az a bűbáj dongaláb-kisasszony (1956 Urbán Ernő C0091, 260).

2c. (ritk) ’vkit, vmit széppé tevő külső jegy’ ❖ ösmerjük bűbájit Láis’ orczájának (1806 Verseghy Ferenc C4430, 62) | Szivem bálványa, ifju Budapest, Szép vagy te ily homályos alkonyatkor: Ezer bűbájjal ékesít az est (1889 Rudnyánszky Gyula C3649, 246).

3. (ritk) ’elbűvölő, bájos személy’ ❖ Minden bűbáj, mely hárememben él, Igézve győző, viruló, kaczér (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 32) | A királynéról már nem is beszélek, arról a tündérről! […] Hát hogy volt szabad egy ilyen bűbájt flangálni hagyni egyedül, kérem, egy őrülttel?! (1979 Kornis Mihály 1082001, 134).

Sz: bűbájoz.

Vö. CzF. bűbáj · bübáj; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

búbáj lásd bűbáj
bűbáj főnév 10D7
búbáj 2A10 (rég)
1.
(működő, ható) természetfeletti erő, ezt az erőt működésbe hozni tudó képesség, tudás, ill. ennek az erőnek a felhasználásával végzett cselekvés, varázslás
szemtelen Aszszony! ah te hatalmadnak nem de határja pokol! […] bubájod bátrabb lett ’s Testén venni hatalmat akarsz
(1781 Verseghy Ferenc)
[a vadember] a babonaságnak és a bűbájnak rabszolga gyanánt hódol
(1815 k. Verseghy Ferenc)
Titkos barlangjábúl, hol űzi hányja […] bübájait, Kimász
(1822 Helmeczy Mihály)
Rád ruházom A bübájat, a varázst, Daljaid, mivé kivánod, Azzá testesülni lásd
(1843 Petőfi Sándor)
oda halandó […] nem mehet el, hacsak valami bűbáj, ördögi mesterség, tündéri segitséggel nem
(1861 Merényi László)
Ha ördögűzőt hivatnék, csak büvölne, csak bájolna, S én félek a bűtől bájtól
(1873 Arany János ford.)
nemcsak a kanadai nő bűbájának eredménye volt, aki tán valami varázsgyűrűvel űzte el a koromfellegeket
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
[A honfoglaló magyarság körében] a gyógyítást a javasemberek és az orvosok végezték, a jóslást a bűbájban jártas bölcsek
(1996 Róna-Tas András)
1a.
ennek eredménye(ként létrejött állapot), varázslat, igézet
a’ gonosz kívánság’ tsalárd bűbájával, meg ne fertéztesd ezeket
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
a gyermekes ész, melyet a romlott képzés annyira elcsábít, hogy kisérteteket, jelenéseket és bűbájokat higyjen
(1815 k. Verseghy Ferenc)
Juj, Tomi, most! amit te látsz! Merő bűbáj s boszorka-tánc
(1868–1873 Arany János ford.Burns)
Szabadíts meg a bűbájtól!
(1937 Szentiványi Jenő)
Aranybélű kőzetekben bújkál rejtett érc telére […], rejti – bűbáj mintha födné – egyre mélyebb szikla-katlan
(1969 Szemlér Ferenc ford.Macedonski¹)
1b. (ritk)
olyan szer, jelenség stb., amelynek természetfeletti erőt tulajdonítanak
Patyolat a teste, lelke, A legények veszedelme, Szava bűbáj, tánca örvény
(1907 Juhász Gyula¹)
Mely bűbájt keverjek borába
(1914 Lányi Sarolta)
Proteust, zsarnokát, leverem, elrablom korállos csarnokát! Aztán Medeát is, mákos bűvét-báját!
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Wilde)
2. (birtokszóként) (vál)
vminek v. vkinek a természetfeletti erőhöz fogható hatása, varázsa, elbűvölő volta, bájossága
ama’ ſzédít hangok’ bbájára
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Szép természet bűje-bája, Tündérek csodás hatalma: Hasztalan mind
(1860 Vajda János)
[az ifjú herceg] modorának elegancziájával, arczának szépségével és társalgásának bűbájával nagy hatást tudott elérni
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
szép leány, Ki öntudatlan bűbájával Rabjául tartott oldalán
(1899 Ady Endre)
nem tudott betelni a közelsége bűbájával
(1914 Oláh Gábor)
ellenállhatatlan a vígjátéki levegő, annak a külön, játékos világnak a romantikus bűbája, amely Shakespeare legsajátabb teremtménye
(1940 Schöpflin Aladár)
Nézték irígykedve s fürkészték [Anyicskát], vajjon miben rejlik a bűbája, ferdevágású barna szemében-e, sűrű hajában, sudár termetében?
(1953 Kolozsvári Grandpierre Emil)
2a.
elbűvölő szépség, kedvesség, báj
Heltai Jenő [Az utolsó bohém című] regényét, amely csupa bűbáj és drága költészet, ismét kiadná a Franklin Társulat
(1918 Krúdy Gyula)
a bank minden alkalmazottja csupa bűbáj
(1996 Magyar Hírlap)
2b. (jelzőként) (ritk)
bájos, elbűvölő 〈személy (testrésze)
Igy szóllék a’ halál’ gőgjét mosoly’gva Músámnak tsűgve bűbáj ajkain
(1820 Töltényi Szaniszló)
Szeleczky, az a bűbáj dongaláb-kisasszony
(1956 Urbán Ernő)
2c. (ritk)
vkit, vmit széppé tevő külső jegy
ösmerjük bűbájit Láis’ orczájának
(1806 Verseghy Ferenc)
Szivem bálványa, ifju Budapest, Szép vagy te ily homályos alkonyatkor: Ezer bűbájjal ékesít az est
(1889 Rudnyánszky Gyula)
3. (ritk)
elbűvölő, bájos személy
Minden bűbáj, mely hárememben él, Igézve győző, viruló, kaczér
(1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Moore)
A királynéról már nem is beszélek, arról a tündérről! […] Hát hogy volt szabad egy ilyen bűbájt flangálni hagyni egyedül, kérem, egy őrülttel?!
(1979 Kornis Mihály)
Sz: bűbájoz
Vö. CzF. bűbáj · bübáj; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások