búcsúbeszéd fn 3B2
1. ’vmely intézményből v. tisztségből távozó (magas rangú) személy(iség) által tartott, es. ilyen személy(iség)hez intézett ünnepélyes beszéd’ ❖ a tekintetes, nemes statusokhoz búcsúbeszédemet teszem (1784 Orczy Lőrinc 8322004, 162) | [Kölcseyt] több bérkocsikon elkisérték Köpcsényig, – ott az ifjúság nevében Szintay mondott érzékenyen komoly búcsúbeszédet a távozóhoz (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a líceumban] a végzett tanulók nyilvánosan búcsúztak az intézettől, s ez alkalommal egyik tanuló búcsúbeszédet (oratio valedictoria) tartott (1955 Németh Sámuel CD52) | Televíziós búcsúbeszéddel köszön le hivatalából Göncz Árpád köztársasági elnök (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’jelentős személy(iség)nek tanítványaihoz, követőihez, ill. az utókorhoz szóló végső intelme, útmutatása’ ❖ [Mohamed próféta utolsó mekkai zarándoklata után] tartott bucsúbeszédében […] a hívek lelkére kötötte az iszlám legfőbb tanait (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | [János evangéliumának] 2. részét (13–17) főleg Jézus búcsúbeszédei teszik ki, amelyeket Jézus a tanítványaihoz intézett (1989 HaagLex. ford. CD1208).
1b. ’〈temetésen:〉 az elhunyt sírjánál v. ravatalánál mondott, érdemeit, életútját méltató, tőle elbúcsúzó beszéd; gyászbeszéd’ ❖ Rónay Jáczint tartott [Kemény Farkas] sirja felett magyarul és angolul bucsúbeszédet (1889 Orbán Balázs CD22) | [Ilosvay Lajos kémikus temetésén] a búcsúbeszédek sorát Szabó Gusztáv műegyetemi rektor nyitotta meg (1978 Szőkefalvi-Nagy Zoltán CD30).
2. (rég) ’vmely rendezvényt hivatalosan berekesztő rövid beszéd, zárszó’ ❖ az elnök, tartós és méltányos éljenezés közt, a’ gyülést búcsúbeszéddel bezárta (1841 Pesti Hírlap CD61) | [A szécsényi országgyűlésen] a rendekhez intézett búcsúbeszédében Rákóczi fejedelem bizalommal tekintett a jövendőbe (1907 Márki Sándor CD55).
2a. (rég) ’írásművet berekesztő utószó’ ❖ [Tinódi Lantos Sebestyén 1553 júliusában] az „Erdéli historiá”-nak több mint felével elkészült s azután vándorútra kelve, a folytatásra nem gondolt többé s egy búcsúbeszéddel berekesztette (1912 Dézsi Lajos CD55).
Vö. CzF.; ÉKsz.