búcsúztató fn 1A
1. ’vmely intézményből végleg v. hosszabb időre távozó személy tiszteletére v. vmely időszak lezárásaképpen (el)mondott beszéd, ill. az ilyen alkalomból rendezett ünnepség’ ❖ kötelességének tartá a rector professor egy kenetteljes búcsúztatót tartani a száműzött [ti. az iskolából kicsapott] ifjakhoz (1872 Jókai Mór CD18) | [az áthelyezés miatti elutazás előtt] hátra volt még a bankett, a búcsúztató (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az árvízveszély miatt] a Körösök völgyében élők az óév búcsúztatóját nagy ijedelem és aggodalom közepette töltötték (1996 Országgyűlési Napló CD62) | ballagásokon megszokott búcsúztatók, szavalatok (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. ’az elhunyt sírjánál v. ravatalánál mondott, érdemeit, életútját méltató, tőle elbúcsúzó beszéd, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik’ ❖ [A temetésen] tsak halotti prédikatzió léſzen, mert ditsérö beſzédek (bútsuztató) a’ felsöbb ranguakat illeti (1796 Paap János C3380, 190) | Délután 3½ órakor indult meg a gyászmenet a Gyöngyutczából, hol a beszentelés történt, s Török Pál ref. lelkész ur tartá a bucsuztatót (1858 Vasárnapi Újság CD56) | lapunk egykori szerkesztőjének hamvasztás utáni búcsúztatóját ma fél kettőkor tartják hozzátartozói, kollégái, barátai a rákoskeresztúri Új köztemetőben (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a Halotti beszéd] a sírnál elmondott teljes gyászbeszéd vagy csak beszédvázlat, mely alapján a pap megfogalmazhatja búcsúztatóját, imádságait (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
2a. (/nyj v. Népr) ’vkinek a temetésére megrendelésre, rendsz. a kántor által írt és (énekelve) előadott vers(ezet), amelyben az elhunyt nevében búcsúzik annak hozzátartozóitól, ill. a temetési szertartásnak az a része, amikor ez elhangzik’ ❖ Az Orvosoknak Semmi beteget: Temetn állóknak Semmi ásatót: Szomjú Kántoroknak Semmi bútsúztatót [kívánunk] (1784 Magyar Hírmondó C0272, 6) | a rektor szép versű búcsúztatójit a halottas auditórium éppen oly gyönyörködve hallgatá, mint a tiszteletes úr szomorú morális predikációjit (1804–1806 Kazinczy Ferenc 7163018, 340) | Általában szokás, hogy a család a kántortanítónál bucsuztatót rendel, ami annál drágább, minél több a verse (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A bucsuztató régi szokás volt, az adta mëg [az elhunytnak] a tiszteletet (1978 Az emberélet fordulói 1073002, 144).
2b. ’vmely elhunyt személyiség életét, munkásságát méltató cikk, nekrológ’ ❖ [Gárdonyi Géza] díszes temetést kapott. Díszsírhelyet. Aztán vezércikkek jöttek, meg búcsúztatók (1923 Hatvany Lajos CD10) | [Tóth Árpádnak Simonyi Zsigmond halálára] a Nyugatba írt, meghatott búcsúztatóját (1975 Tompa József CD30).
3. (nyj v. Népr) ’rendsz. a vőfély által mondott vers, rigmus, amelyben a menyasszony nevében elköszön annak szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, ill. az a (lakodalmi) szertartás, amelyben ez elhangzik’ ❖ Az egész nap vigan telt, csak midőn estve a bucsúztató kezdődött, lön Veron halványnyá, […] alig birá őt a vőfény kezénél fogva megmozditani (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Holnap a menyegző, és ma előestét, bucsuztatót ülnek (1877 Falusi Könyvtár C0144, 28) | Úgy illik, hogy a menyasszony az egész bucsuztató alatt sírjon (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A menyasszony elsiratása ősi szokás, amelynek helyét a vőfély által elmondott búcsúztató foglalta el: az anya személyes hangú megszólalását az előre gyártott versszöveg (1990 Magyar néprajz CD47).
J: búcsúztatás.
ÖE: ~beszéd, ~ének, ~vers.
Vö. CzF. búcsúztató · bucsuztató; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.