buga¹ fn 6A

1. (Növ is) ’erősen elágazó, rendsz. füzéres v. fürtös virágzat, kül. a kúp alakú, összetett fürtvirágzat, az ún. bugavirágzat’ ❖ Ágbog, Buga (Panicula). Mikor a’ kotsán rendetlenűl ſzéllyelágazik (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 27) | Buga, szabálytalanúl szétágazó kocsán, mint a’ zabban. […] Fejes buga, midőn a’ kocsán’ ágai tömöttek, az alsók, és felsők rövidebbek a’ közbelsőknél, mint a’ fagyalfában (1842 Mentor C3078, 263) | [az ún. szűzdohány] sárga szinü virágai hosszukás bugát alkotnak (1897 PallasLex. CD02) | Ezer orgonának Lila bugája (1928 Juhász Gyula¹ 9284657, 51) | [az ún. lápi nyúlfarkfű] többnyire laza állományokat alkot. Különösen tavasszal, virágzáskor jellegzetes a növény, amikor a számtalan apró, tömött, zöldesszürke bugája a magasba emelkedik (1998 Természet Világa CD50).

1a. (nyj) ’a napraforgó sárga, tányér alakú fészekvirágzata’ ❖ buga: a napraforgó tányérja (1887 Magyar Nyelvőr C5238, 143) | A napraforgó száráról levágják a bugát (magtányérját) (1956 Szolnoky Lajos C5347, 595) | Az eresz alatt vagy a csűrben felhalmozott bugákból rövid botokkal egyenként verték ki a [napraforgó]szemeket (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (rég) ’Vmit körbenövő, körülvevő burok, gubó.’

2a. ’toktermés, ill. ennek tokja’ ❖ A’ más[ik fajta gyapot], állandó nagy fa: mellynek […] a’ bugái-is apróbbak (1786 Mátyus István 7222012, 367) | Bogyó: […] Tsalitton, tsere-bokron term kopáts, buga (1792 Kisded szótár C0816, 22) | A’ közönséges lennek ismét vannak alfajtái. Eggyiknek a’ magva világosabb, és a’ megért bugája magában kihasadozik (1805 Pethe Ferenc 8364007, 534) | [a lóheremag] nehezebben válik ki bugájából (1855 A Magyar Nép Könyve C2997, 175).

2b. ’átalakulással fejlődő rovarokat bábállapotukban körülvevő burok’ ❖ Égy Sellyem szálnak hoszszusága, a’ mely az  [ti. a hernyó] bugájáról el-válhat (1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.–Flögel C1296, 267) | [a selyemhernyók] mingyárt béfonják a Bugába magokat (1798 Sándor István C1529, 66) | nézd meg a tarka pillét, pár nappal ezelőtt … renyhe buga volt (1862 Bánffy Dezső C2721, 149).

3. (rég, nyj) ’〈fejlődő növényi részen, kül. tölgyfa levelén〉 rovarok v. más élősködők előidézte (gömbölyű) kinövés, gubacs’ ❖ Buga Guba, gubats (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | Mamphighinak a’ Bugákról vagy Gubatsokról, és a’ Planták dagadásairól és ki-nvéseirl […] irott Könyve (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 618) | Gubacs v. gubics, guba v. buga, bigolyó […], a növények szervein élősködők v. szurás következtében támadt helyi szövetdaganat v. szövetképzés (1894 PallasLex. CD02).

4. (jelzőként is) (ritk, nyj) ’levágott gabonából, ipari növényből kötött nyaláb; kéve’ ❖ Búga. Felnyűtt tsomó len, vagy kender. Hány búga, az az, hány zsúp lened termett az idén? (1825 Nátly József C3311, 26).

ÖU: nád~.

ÖE: ~légy.

Vö. CzF. buga¹, búga · buga³; ÉrtSz. buga¹; TESz. buga¹; ÉKsz. buga¹; ÚMTsz. buga¹

buga¹ főnév 6A
1. (Növ is)
erősen elágazó, rendsz. füzéres v. fürtös virágzat, kül. a kúp alakú, összetett fürtvirágzat, az ún. bugavirágzat
Ágbog, Buga (Panicula). Mikor a’ kotsán rendetlenűl ſzéllyelágazik
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Buga, szabálytalanúl szétágazó kocsán, mint a’ zabban. […] Fejes buga, midőn a’ kocsán’ ágai tömöttek, az alsók, és felsők rövidebbek a’ közbelsőknél, mint a’ fagyalfában
(1842 Mentor)
[az ún. szűzdohány] sárga szinü virágai hosszukás bugát alkotnak
(1897 PallasLex.)
Ezer orgonának Lila bugája
(1928 Juhász Gyula¹)
[az ún. lápi nyúlfarkfű] többnyire laza állományokat alkot. Különösen tavasszal, virágzáskor jellegzetes a növény, amikor a számtalan apró, tömött, zöldesszürke bugája a magasba emelkedik
(1998 Természet Világa)
1a. (nyj)
a napraforgó sárga, tányér alakú fészekvirágzata
buga: a napraforgó tányérja
(1887 Magyar Nyelvőr)
A napraforgó száráról levágják a bugát (magtányérját)
(1956 Szolnoky Lajos)
Az eresz alatt vagy a csűrben felhalmozott bugákból rövid botokkal egyenként verték ki a [napraforgó]szemeket
(1999 Magyar néprajz)
2. (rég)
Vmit körbenövő, körülvevő burok, gubó.
2a.
toktermés, ill. ennek tokja
A’ más[ik fajta gyapot], állandó nagy fa: mellynek […] a’ bugái-is apróbbak
(1786 Mátyus István)
Bogyó: […] Tsalitton, tsere-bokron term kopáts, buga
(1792 Kisded szótár)
A’ közönséges lennek ismét vannak alfajtái. Eggyiknek a’ magva világosabb, és a’ megért bugája magában kihasadozik
(1805 Pethe Ferenc)
[a lóheremag] nehezebben válik ki bugájából
(1855 A Magyar Nép Könyve)
2b.
átalakulással fejlődő rovarokat bábállapotukban körülvevő burok
Égy Sellyem szálnak hoszszusága, a’ mely az  [ti. a hernyó] bugájáról el-válhat
(1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.Flögel)
[a selyemhernyók] mingyárt béfonják a Bugába magokat
(1798 Sándor István)
nézd meg a tarka pillét, pár nappal ezelőtt … renyhe buga volt
(1862 Bánffy Dezső)
3. (rég, nyj)
〈fejlődő növényi részen, kül. tölgyfa levelén〉 rovarok v. más élősködők előidézte (gömbölyű) kinövés, gubacs
Buga Guba, gubats
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Mamphighinak a’ Bugákról vagy Gubatsokról, és a’ Planták dagadásairól és ki-nvéseirl […] irott Könyve
(1793 Segesvári István ford.Derham)
Gubacs v.vagy gubics, guba v.vagy buga, bigolyó […], a növények szervein élősködők v.vagy szurás következtében támadt helyi szövetdaganat v.vagy szövetképzés
(1894 PallasLex.)
4. (jelzőként is) (ritk, nyj)
levágott gabonából, ipari növényből kötött nyaláb; kéve
Búga. Felnyűtt tsomó len, vagy kender. Hány búga, az az, hány zsúp lened termett az idén?
(1825 Nátly József)
ÖU: nádbuga
ÖE: bugalégy
Vö. CzF. buga¹, búga · buga³; ÉrtSz. buga¹; TESz. buga¹; ÉKsz. buga¹; ÚMTsz. buga¹

Beállítások