buga² mn és fn 6A (rég v. nyj)
I. mn
1. ’kis méretű, csonka v. összehajló állású 〈szarv〉, ill. ilyen szarvú v. szarvatlan 〈szarvasmarha, juh stb.〉’ ❖ Egy buga szarvú, szőke szőrű Tehén (1785 Magyar Nyelv C5909, 229) | [A marhának] széles homloka körűl pár hosszú buga szarv emelkedik (1857 Bernát Gáspár C1065, 38) | szarvas és buga (szarvatlan) kecske (1958 Vajkai Aurél C6723, 52) | Elveszött a buga bárány, Ki fizeti mög az árát? (1979 NéprajziLex. CD47).
2. ’gyenge értelmi képességű, nehéz felfogású, ill. műveletlen, képzetlen v. vmiben járatlan, vmihez nem értő 〈ember〉 v. ilyen emberek alkotta 〈csoport〉’ ❖ Buga ember … Baranyábann Bugris ember (1832 Magyar–diák szókönyv C5358, 375) | olyan buga vagy, hogy még azt sem tudtad? (1873 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1975, 243) | Na erre az egész buga társaság kacagott ott nekem (1933 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
2a. ’ilyen emberre valló, butaságot, ostobaságot tükröző 〈megnyilvánulás, dolog〉’ ❖ a társlan [= társatlan, társtalan] szigeteltség, s kandi viszketeg [= erős kíváncsiság] a közmozgalmak iránt, minden buga kutfőt érdekkel kimerít (1847 Pesti Divatlap C5841, 970) | Buga beszéd (1900 Budapesti Napló júl. 14. C5243, 1).
II. fn
1. ’kis méretű, csonka szarv, ill. szarvkezdemény’ ❖ a’ fiatal ſzarvas bugái (1805 Márton József¹ ford.–Bertuch C3051, 6) | Lombár, […] a szétálló terebélyes agancs, ennek ellenkezője: buga, kukora (1860 Vadász-műszótár C1039, 8) | A szarvasborju élete első esztendejének végén a homlokcsont a bőr alatt sarjadzásnak indul, kidudorodik és bog, buga vagy gomb keletkezik rajta (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).
1a. ’kis szarvú v. szarvatlan juh v. szarvasmarha’ ❖ Egy kékes … űsző fent állo öszve fordult szarvú buga (1807 Magyar Nyelv C5909, 229) | Buga. Kis szarvú marha (1825 Nátly József C3311, 26) | Tudja é olvasóm, mi az a buga? ollyan kos, mellynek szarva soha nem nőtt (1848 Pesti Divatlap C5842, 83).
2. ’ostoba, együgyű v. faragatlan, műveletlen személy’ ❖ Hát így dolgoztam, pipáztam, kötődtem én is, ezekkel a bugákkal sokat, hogy az ember a hasát foghatta (1933 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
Vö. CzF. buga²; ÉrtSz. buga²; TESz. buga²; ÉKsz. buga²; ÚMTsz. buga², bugabárány, bugatehén