buja mn és fn (vál)
I. mn 16A
1. (rendsz. pejor) ’érzékien túlfűtött, ill. érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó 〈ember, ritk. állat v. más lény〉’ ❖ [A jeltelen sírba temetett eretnek] réſzeges volt, búja, ſzitkos, korhel és gaz (1776 Kónyi János ford.–Gellert 7190018, 21) | Klaúdiuszt, a’ gyávát, A’ mig reszket buja ina, Vezet bujább Meszszalina (1830 Szőke József 8454038, 40) | [A pávián] mérges, szemtelen, buja állat (1847 Peregriny Elek 8360005, 29) | A buja bak [ti. Pán] az isteni nemző erő „eleven”, azaz földi megtestesítője (1972 Várkonyi Nándor 9758004, 508) | A lány buja volt, könnyed, ha egy férfi tetszett neki, azzal le is feküdt (1988 Lengyel Péter 9397009, 462).
1a. (rendsz. pejor) ’ilyen személyre jellemző, a nemi ösztön féktelen, gátlástalan kiélésére késztető 〈vágy, hajlam stb.〉, ill. ilyen vágytól, hajlamtól vezérelt 〈cselekvés, magatartás〉’ ❖ Más férjére vagy feleségére búja-kivánságból tekínteni, már ſzivében való paráználkodás (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190033, 49) | [a városi fiatalurak] a házas élettől idegenkedve, csak buja vágyaik kielégítését hajhászszák (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 56) | [Nápolyi Johannának] határtalan uralomvágya és korán nyilatkozott buja hajlamai nem tűrtek féket, gyámságot (1892 Pór Antal CD55) | délután vadabban, bujábban csókolóztunk, mint valaha (1918 Laczkó Géza CD10) | olyan szerencsétlenül élte le ura mellett az életét … az urának a buja vére … s neki tűrnie kellett mindent … az ura szeretőit (1925 Móricz Zsigmond CD10) | a próféták buja, erkölcstelen élete miatt dorgálták a várost [ti. Szamáriát] (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).
1b. (pejor is) ’az érzékiségre erősen ható, túlfűtötten(, szemérmetlenül) erotikus 〈megnyilvánulás, jelenség, dolog〉’ ❖ ? A’ ſok énekeſné egy-más után ki-jö; Mondják nótajikat, ’s buja mellyek fel-nö (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | csiklandó könyvek’ olvasása és buja képek vagy rajzok’ nézegetése (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187004, 10) | [táncukat] a szerecsenynők s mulatták [= mulatt nők] oly buján tánczolják, hogy illedelmetlenségben a francziák legszilajabb „cancan”-ját is jóval felülmulja (1861 Rosty Pál 8397003, 22) | rózsák buja illatát (1918 Juhász Gyula¹ 9284440, 147) | egy nagy szaxofon buján szól (1926 Tóth Árpád 9720021, 31) | Buján setétlett a kerekded bimbó egymást-szorító, sima keble párján (1966 Rab Zsuzsa ford.–Kálidásza 9539020, 49).
2. (átv is) ’gyors, szapora, burjánzó 〈növekedés, szaporodás, kül. növényé〉’ ❖ [a fahéjat termő fák] könnyen és buján ſzaporodnak […] mind gyökér-jövéſekrl, mind magról (1789 Mátyus István 7222027, 377) | [az ókori görög művészetben] az érzelem buján sarjazott, […] ellenőr nélkül, torzan és vadul néha (1840 Hunfalvy Pál 8192003, 142) | [a szénporral trágyázott földben a növények] buján nőnek, vastag szárat s eleven haragos zöld levelet hajtván (1854 Galgóczi Károly 8153001, 18) | [A bor nyúlósságát okozó mikroorganizmusok közötti] összefüggés addig tart, amíg a sejtek buja fejlődésben vannak (1916 RévaiNagyLex. C5710, 624) | [a filmbeli magánnyomozónak] azt kell tapasztalnia, hogy a bűn egyre bujábban tenyészik, és elválaszthatatlanul összefonódik a hatalommal (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’így fejlődő, sűrű(n elágazó), dús 〈növény(i rész), növényzet〉’ ❖ juhaim és teheneim a’ buja fübenn legelnek (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 6) | A gaz lenyesve még bujább lesz (1824 k. Berzsenyi Dániel CD01) | A tenyészet oly dus e szigeten, hogy az ember egy kis dumasi nagyitó tehetséggel könnyen ős Amerika buja erdeibe képzelheti magát (1855–1856 Vajda János 8503088, 97) | [az erdőszegélyt alkotó fák] általában közel földig ágasak, oldalágaik erőteljesek, lombozatuk buja (2000 Természet Világa ford. CD50).
3. (kissé rég, átv is) ’tápanyagokban gazdag, termékeny 〈föld(terület)〉’ ❖ [a Bambergből] béhozatott fél-törsökű Előfákat [= csemetéket], igen buja kövér-földbe kell nevelni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417001, 15) | Bontják szolga-cseléd a sok teli vermet Benne arany köles, buja földben termett (1863 Arany János CD01) | ha a régi keresztény Kelet Róma-ellenes s csoportos lázadásait leszámítjuk, sehol a szektáknak, tehát a lelkek forradalmának bujább talaja Erdélynél nem volt (1912 Ady Endre CD0801).
4. ’vmiben túláradóan bővelkedő, dús’ ❖ ki tudná számát azon nyavalyák nemének, melyeknek gyötrelmei által tagjaink világi szerencsénknek legbújább kebelében is szaggattathatnak? (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 75) | minden [ló]tenyésztési kellékkel buján el van látva [a magyarok] országa (1844 Széchenyi István CD1501) | A hanyatlás korszakában mind gazdagabb, bujább lesz a római építészet (1894 PallasLex. CD02) | egy buja színpompájú keleti szőnyeg (1911 Lengyel Géza CD10) | [Szabó Dezső] szereti – túlhabzóan képgazdag stílusához illően – a mozgalmas igéket, a műveltetést, a bizarr fokozást, a buja jelzőhalmozást (1983 Szalay Károly 1144013, 196).
II. fn 6A (ritk, pejor)
’érzéki vágyait féktelenül, gátlástalanul kiélő, a nemi élvezetekben tobzódó személy’ ❖ A’ parázna, a’ házaſság-rontó, a’ búja, a’ fösvény, ſzinte-úgy bé nem mehet a’ Mennyeknek orſzágában, mint a’ bálvány-imádó és a’ Mahumed’ Tanitványa (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252010, 118) | [Melinda] egy elhagyattatott helyen legyen inkább kenyéren s vízen, mintsem itt pompába […] szolgáljon egy bujának (1819 Katona József 8226005, 456) | Hívnák csak őket Vénusz templomába, […] A sok bujának, hogy pezsegne vére! (1908 Heltai Jenő ford.–Arisztophanész CD10).
ÖE: ~betegség, ~rák, ~zöld.
Vö. CzF. búja · buja, buján; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.