bujdosó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → bujdosik.
II. mn 1A
1. ’hazátlan, otthontalan, földönfutó 〈személy〉’ ❖ a száraz fa tövében, a szüz Mária kép alatt vén bujdosó koldus üldögél (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Bánk bán] atyja, spanyolországi útjában, két bujdosó spanyol gróf – Mikhál és Simon – ügyét fogta fel, kik vele Magyarországba jöttek (1860 Arany János C6504, 362) | a’ kit [ti. Alkinoosz királyt] a bujdosó fejedelem [ti. Odüsszeusz] daliás alakja és okos beszéde egyaránt elbűvöltek (1904 ÓkoriLex. CD28) | bujdosó betyár (1930 Erdélyi József 9127024, 20) | zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában a bujdosó kurucok éneke: Édes hazám, Magyarország, De szomorú a te orcád, Könnyel szórod a kenyered, Nehéz átok lakik veled… (1934 e. Móra Ferenc 9459039, 171).
2. (rég) ’vándor életmódot folytató, nomád 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ Terméſzet az leg-nemesebb gyermekét éppen olly kevessé rendelhette arra, hogy örökké egy bújdosó barom-páſztor maradgyon, valamint-ſzintén, hogy egy ragadozó vad állatéhoz hasonló életet éllyen (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 347) | Asiát sok Nomodes, vagy Bujdosó népek lakják (1801 Benkő Ferenc C0956, 11).
2a. (rég) ’helységről helységre vándorló 〈színtársulat〉’ ❖ St még a Hegyallyai Szüret is ſzokott volt kapni illyen bujdosó Mesejátékos Tárſaságot (1801 Sándor István 7287101, 61) | hatalma légyen … az úgy nevezett bujdosó Társaságoktól, ha … engedelmet nyernek mutatványaik eladására, valami mérsékelt Taxát kívánni (1810 Hazai és Külföldi Tudósítások C0195, 281).
3. (rég) ’fészkelési, költési helyét (a hidegebb évszakban rendszeresen) elhagyó, és más vidékre távozó, költöző 〈madár, es. hal〉’ ❖ Ki tánitotta útra a’ bújdosó madarakat: hogy el tudjanak öſzſzel takarodni, ’s tavaſzſzal viſzſza tudjanak érkezni? (1775 Molnár János 7232028, 180) | Hogy a’ Vizák, Tokok, ’s azoknak több nemeik bújdoſó halak légyenek, már ma abban a’ Terméſzet’-vizsgálók közzl ſenki ſem kételkedik (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457037, 36) | Êmönt a búdosó fecske (1862 Vadrózsák 8258070, 51).
III. fn 1A
1. ’otthonát, hazáját elhagyni kényszerült, (száműzetésben) idegen földön élő személy’ ❖ A folyó-víznek máſik Partján végig vóltanak mindenféle zöldellö ſzép gyümölts termö fák, mellyeknek leveleit éſzik a’ ſzegény bújdosók, midön az ö vérek a’ bujdosás miatt meg-hevült (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353007, 173) | Bagdádban rejtezkedék a bujdosó, s száz ezer arany vala kitüzve, az őt följelentőnek (1858 Mátyás Flórián ford.–Bresnier 8301005, 100) | hazatérő bujdosó, hadirokkant, elnyűhetetlen, szívós magyar (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég) ’távoli szent helyet felkereső zarándok’ ❖ Kahirából Mekkába menni a’ Sz. bujdoſókkal nem ſzabad a’ Kereſztényeknek (1794 Parnasszusi időtöltés C0125, 23) | Vagyon két Szerzetes bújdosó közöttek, Borgais, és Guſſemis (1794 Parnasszusi időtöltés 7036013, 50).
3. (rég) ’bolygó’ ❖ a’ bujdosó nagyobb tsillagok a’ nap-körül, a’ kiſſebbek a’ nagyobb bujdosók körül forogván (1777 Molnár János 7232008, 38) | A’ Tsillagok három részekre osztatnak; úgymint, eggy helyben állókra, bújdosókra, ’s Üstökös tsillagokra (1792 Mindenes Gyűjtemény C0371, 3) | A’ Venus olly fényes bujdosó, hogy a’ többit, sőt az állókat is mind felűlhaladgya világával (1809 Varga Márton 8510003, 72) | Bujdosók vagyis plánéták azok, mellyek csupádon a nap körül futkosnak (1851 A Falu Könyve C1667, 50) | Asztalán hever Flammarion könyve a bujdosók világáról (1881 Jókai Mór C2302, 6).
4. (rég) ’az otthontól, hazától való kényszerű távollét, idegenben való hányattatás mint helyzet, állapot’ ❖ Bújdosóba menni; vagy zni valakit (1784 Kisded szótár C0815, 98) | Azok az ifjak, kiket az iskolában ért a forradalom, vagy bujdosóban vannak, vagy az osztrák hadseregnél eszik a sótlan kenyeret (1885 Gyarmathy Zsigáné C1953, 6) | Szakmáry Ádám pedig elment bujdosóba a fejedelemmel s ott halt el Rodostóban (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 86).
ÖE: ~hely.
Vö. CzF. bujdosó¹, bujdosó²; ÉrtSz.; TESz. bújik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.