bujtás fn 4A

1. ’a bujt¹ igével kifejezett cselekvés’ ❖ a’ bujtásra hagyatott [szőlő]veszszk már most a’ földbe eresztetnek (1796 Plessing József C3524, 65).

2. (Mezőg, kül. Szőlő) ’kül. a fás növényeknél haszn. ivartalan szaporítási eljárás, amelynek során az anyanövényen levő hajtásokat v. vesszőket többnyire talajjal takarva meggyökereztetik’ ❖ A’ fa az önként hulló magból terem: terem oltással, bujtással (immersione) (1783 Molnár János C0293, 207) | A’ nemesítés alkalmával, több fajták p. o. birsalma, sz. János alma, egres és ribiszke fajoknak szaporításával is a’ duggalás és bujtás által mozdulhatni (1835 Némethy József 8333011, 73) | bujtással borvidékeink többségén csak helyben szaporítottak, vagyis az így nyert új töveket nem ültették át más helyre (1999 Magyar néprajz CD47).

3. (Mezőg, Szőlő) ’növénynek szaporítás céljából lehajlított, földdel betakart vesszője, ill. ennek megeredt, meggyökeresedett hajtása’ ❖ a Bujtás ki-hajthat, ’s ki nem véſz, és ugyan tsak Tke leſz belölle (1780 Prónay Pál 7360002, 49) | [A kávéfa] egyik bujtását XV. Lajos alatt 1720. [évben] Martinique szigetén ültették el (1895 PallasLex. CD02) | Az idősebb, erős tőkétől kétéves cservesszőt a föld alá mélyítve vezetnek el új, állandó helyére. Ez a bujtás már az első évben termést hoz, s a második évben vágják le az anyatőkéről (1977 NéprajziLex. CD47).

4. (rég, Hajó) ’a kötélnek könnyen oldható kötése’ ❖ az ugynevezett csatok, csatcsomók vagy bujtások, tűzések, melyek rendszerint a kötélből magából, s nem annak sodrataiból készülnek, csak ideiglenes természetüek, amennyiben a szükségelt munka után mindjárt megoldatnak (1893 PallasLex. CD02).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bújt¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

bujtás főnév 4A
1.
a bujt¹ igével kifejezett cselekvés
a’ bujtásra hagyatott [szőlő]veszszk már most a’ földbe eresztetnek
(1796 Plessing József)
2. (Mezőg, kül. Szőlő)
kül. a fás növényeknél haszn. ivartalan szaporítási eljárás, amelynek során az anyanövényen levő hajtásokat v. vesszőket többnyire talajjal takarva meggyökereztetik
A’ fa az önként hulló magból terem: terem oltással, bujtással (immersione)
(1783 Molnár János)
A’ nemesítés alkalmával, több fajták p. o.példának okáért birsalma, sz.Szent János alma, egres és ribiszke fajoknak szaporításával is a’ duggalás és bujtás által mozdulhatni
(1835 Némethy József)
bujtással borvidékeink többségén csak helyben szaporítottak, vagyis az így nyert új töveket nem ültették át más helyre
(1999 Magyar néprajz)
3. (Mezőg, Szőlő)
növénynek szaporítás céljából lehajlított, földdel betakart vesszője, ill. ennek megeredt, meggyökeresedett hajtása
a Bujtás ki-hajthat, ’s ki nem véſz, és ugyan tsak Tke leſz belölle
(1780 Prónay Pál)
[A kávéfa] egyik bujtását XV. Lajos alatt 1720. [évben] Martinique szigetén ültették el
(1895 PallasLex.)
Az idősebb, erős tőkétől kétéves cservesszőt a föld alá mélyítve vezetnek el új, állandó helyére. Ez a bujtás már az első évben termést hoz, s a második évben vágják le az anyatőkéről
(1977 NéprajziLex.)
4. (rég, Hajó)
a kötélnek könnyen oldható kötése
az ugynevezett csatok, csatcsomók vagy bujtások, tűzések, melyek rendszerint a kötélből magából, s nem annak sodrataiból készülnek, csak ideiglenes természetüek, amennyiben a szükségelt munka után mindjárt megoldatnak
(1893 PallasLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bújt¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások