buké fn 1A

1. (Szőlő is) ’alkoholos italnak, kül. (nemes) borfajtának (az adott termőhelyre jellemző) karakteres, egyedi illata, ill. zamata’ ❖ A mint a jeles főpap mondá: „e magyar pezsgő minden ingredientiának [= hozzávalónak] hozzáadása nélkül önmagából fejlődött.” Bouquetja a legpompásabb volt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Sokszor megpróbálkoztam utazásaimban eltenni magamban a borok „bukéját(1932 Krúdy Gyula CD54) | a Pécsen készülő sörnek különös bukéja legyen (1997 Magyar Hírlap CD09) | A Ház saját olaszrizlingje (kis keserűmandula buké!) kifogástalan (2000 Figyelő CD2601).

2. ’vminek jellegzetes, különleges volta, sajátos légköre, hangulata’ ❖ Kubelik Jan hegedüművészetére gondolok, az ő játékának teknikájában éreztem azt az egységes, meleg és barna tónust, ezt az összefogó patinát, vagy bouquet-t, vagy szinezést, vagy nem tudom, hogy nevezzem (1914 Karinthy Frigyes 9309009, 14) | A fák, azok a komoly hím fák hallgatták a K. Gy. [ti. Krúdy Gyula] úr lassú, meleg beszédjét, annak bukéja van és mosolygása is van (1922 Szép Ernő CD10) | Bukéja van a versnek, sajátságos zamata (1996 Szabó Magda 9630011, 184) | szinte bájos bukéja van ennek az oktondi sületlenségnek (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, ritk) ’illatosító piperecikk, illatszer, kül. kölni, parfüm’ ❖ Én részemről mindig jobban szerettem a magyar parlagi zsirt, mint a patschulit, meg a párizsi bouquet-ek százféle nemeit szagolni (1847 Pesti Divatlap C5840, 283) | Illatfecskendőivel a szobában az ámbra, a levendula, a szagos-borsó esszenciáját permetezte szét és a bouquet-t, azt az illatszert, mely […] valóban megérdemli a neki szánt nevet: „a virágosrét kivonata” (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 106).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bukéta; ÉKsz.; IdSz.

buké főnév 1A
1. (Szőlő is)
alkoholos italnak, kül. (nemes) borfajtának (az adott termőhelyre jellemző) karakteres, egyedi illata, ill. zamata
A mint a jeles főpap mondá: „e magyar pezsgő minden ingredientiának [= hozzávalónak] hozzáadása nélkül önmagából fejlődött.” Bouquetja a legpompásabb volt
(1859 Vasárnapi Újság)
Sokszor megpróbálkoztam utazásaimban eltenni magamban a borok „bukéját
(1932 Krúdy Gyula)
a Pécsen készülő sörnek különös bukéja legyen
(1997 Magyar Hírlap)
A Ház saját olaszrizlingje (kis keserűmandula buké!) kifogástalan
(2000 Figyelő)
2.
vminek jellegzetes, különleges volta, sajátos légköre, hangulata
Kubelik Jan hegedüművészetére gondolok, az ő játékának teknikájában éreztem azt az egységes, meleg és barna tónust, ezt az összefogó patinát, vagy bouquet-t, vagy szinezést, vagy nem tudom, hogy nevezzem
(1914 Karinthy Frigyes)
A fák, azok a komoly hím fák hallgatták a K. Gy. [ti. Krúdy Gyula] úr lassú, meleg beszédjét, annak bukéja van és mosolygása is van
(1922 Szép Ernő)
Bukéja van a versnek, sajátságos zamata
(1996 Szabó Magda)
szinte bájos bukéja van ennek az oktondi sületlenségnek
(2000 Magyar Hírlap)
3. (rég, ritk)
illatosító piperecikk, illatszer, kül. kölni, parfüm
Én részemről mindig jobban szerettem a magyar parlagi zsirt, mint a patschulit, meg a párizsi bouquet-ek százféle nemeit szagolni
(1847 Pesti Divatlap)
Illatfecskendőivel a szobában az ámbra, a levendula, a szagos-borsó esszenciáját permetezte szét és a bouquet-t, azt az illatszert, mely […] valóban megérdemli a neki szánt nevet: „a virágosrét kivonata”
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Huysmans)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bukéta; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások