bukó¹ fn 1A
1. (Áll) ’megjelenésében a bukórécékre emlékeztető, de vékonyabb és hosszabb nyakú, haltáplálékát a víz alá bukva kereső madár, amelyet hosszú, fűrészes élű, kampós végű csőre is segít a zsákmányolásban’ ❖ csak a bukóréczék, bukók, buvárok, vöcskök stb. képesek hosszú ideig a víz alatt maradni (1898 Chernel István CD34) | A bukók kevéssé felemelt testelejükkel totyogva és dülöngve járnak, kitünően úsznak, nagyon könnyen buknak és hosszú ideig képesek víz alatt maradni (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a bukók és a búvárok is […] minden ősszel menetrendszerűen megérkeznek észak felől, hogy a hazai vizeken, mindenekelőtt a Dunán töltsék a téli hónapokat (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll) ’〈az ilyen madarak fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ 13. Nem: Bukó. Mergus L. 1758 (1899 Chernel István CD34) | Örvös bukó (Mergus serrator L.) (1901 Herman Ottó CD34) | Kis bukó Mergus albellus (1995 Magyarország állatvilága CD14).
2. (Műsz) ’bukógát’ ❖ a zsilip főászkára [= főgerendájára] […] egy v. két padlódeszkát eresztenek be, melyeken mint egy bukón a viz átcsaphat (1894 PallasLex. CD02) | a csehszlovák fél a dunakiliti duzzasztóhoz hasonló mű helyett egy egyszerű, nyitható-zárható zsiliptáblák nélküli létesítménnyel, úgynevezett bukóval zárja el saját területén a Duna medrét (1989 Magyar Hírlap CD09).
3. (biz) ’bukósisak’ ❖ amikor feltették a bukót, szokatlan, kényelmetlen viseletnek találták a fejvédőt, és kevesebben vásároltak, mint ahányan próbáltak (1998 Magyar Hírlap CD09).
4. (-ban raggal, hsz-szerűen) ’Ereszkedő, hanyatló helyzetben.’
4a. (átv is) ’〈tárgy, ill. személy〉 eldőlés v. vhova borulás helyzetében 〈van〉’ ❖ rohannak, zászlók, lepedők, egy hasonlíthatatlan szisszenéssel lehasadt orrvitorla, rongy, a szünhetetlen zöld mezőben bukóban, kelőben (1957–1967 Nemes Nagy Ágnes 9479057, 8) | Olyan volt ő, mint egy görcsös szálfa, de a siker simára sikálta. Bukóban – bár elkésve felé dől –, kisiklik az öröklét kezéből (1968 Horváth Imre 9260072, 89).
4b. ’〈nap〉 lemenőben, leáldozóban, lenyugvóban 〈van〉’ ❖ A nap a szemközti töltés felé volt bukóban, noha fönt még, hogy rátenyereljen a homokon tikkadó hátakra, lábakra, a tocsogóban játszó gyerekekre (1969 Domahidy András 1036006, 183).
4c. ’〈személy, intézmény, vállalkozás, ill. ügy, eszme, gondolat stb.〉 hanyatlóban, pusztulóban, letűnőben, ill. a megbukás, elbukás folyamatában 〈van〉’ ❖ az ifjabb Clérambeau ház bukóban volt (1842 Nagy Ignác–Vajda Péter ford.–Scribe C5293, 313) | bukóban levő forradalom (1915 Schöpflin Aladár CD10) | Éppen bukóban volt Széll Kálmán (1929 Marczali Henrik CD10) | fehérvári hizlaldájuk már bukóban volt (1934 Németh László² C6784, 409) | A Fradi-ellenzék állítja: bukóban a három E[.] A Ferencvárosi Torna Club híres három E-je, az erő, az erkölcs és az egyetértés nem igazán jellemző a mai Fradira (1999 Magyar Hírlap CD09).
ÖE: ~ablak, ~félben, ~szerkezet.
Vö. ÉrtSz. bukó¹; ÉKsz. bukó¹