bukolika fn 6A

1. (Irodt) ’〈az ókori görög és római irodalomban:〉 természeti környezetben, rendsz. az emberiség ősi, boldog aranykorát jelképező békés pásztori világban játszódó, párbeszédes formájú, hexameterben írt költemény (műfaja), ill. 〈a későbbi korokban, kül. a 16–18. században:〉 ilyen költemények tematikáját, hangvételét utánzó alkotás’ ❖ [Pope] bucolicájiban pedig erősen, noha férjfiasan majmolá Theokritet és Virgilt (1818 Pálóczi Horváth Ádám C2568, 490) | [Pontano és Sannazaro] csak a római költők bucolicái és eclogái hangján és nyelvén tudják Nápoly, Sorrento, Bajae, Cumae, Salerno szépségeit megénekelni (1908 Berzeviczy Albert CD55) | [Bartalis János] most bukolikákat ír. A természet és a gazdálkodás egész zenekarát akarja programmszerűen megszólaltatni (1930 Szentimrei Jenő CD10) | A pasztorál, a pásztorjáték műfaja az antikvitás óta a bukolikával, az idillel kapcsolatos (1999 Új Könyvek CD29).

1a. (Irodt) ’vmely szerző v. korszak ilyen műveinek összessége, ill. az ilyen műveket magában foglaló (költői) irányzat, az ún. pásztori költészet’ ❖ Herondas vagy Theokritos bukolikája változatos emberi létformákat nem az istenek háttere előtt, hanem egymás mellett és egymással szemben mutatnak be (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | [Waldapfel Imre] szellemes, gyakran meggyőző érvekkel fejti ki az eclogák mitikus hátterét és a sziciliai népi bukolikával való kapcsolatát (1938 Halász Gábor¹ CD10) | [Radvánszky Jánosnak] a barokk bukolika szerelmes-érzelmes hangja árasztja el több versét (1964 Hopp Lajos CD53).

2. (vál) ’(vminek) háborítatlanul békés, boldog, idilli állapot(a)’ ❖ [megjelenik a versekben] a vidéki költő nagyváros-élménye. A nagyvárosnak is megvan a maga bukolikája és Szabó [Béla] afféle aszfalthoz-nyügözött Bartalis [János] (1932 Fenyő László CD10) | [a népies irodalom a] megszépített magyar vidéki élet színterében a népet is valami boldog bukolika újfajta pásztoraiként mutatta be (1946 Keresztury Dezső 9326026, 140) | A kezdő piacgazdaság bukolikája rég elmúlt (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. IdSz.

bukolika ❖ főnév ◦ 6A ◦
permalink
1. (Irodt)
〈az ókori görög és római irodalomban:〉 természeti környezetben, rendsz. az emberiség ősi, boldog aranykorát jelképező békés pásztori világban játszódó, párbeszédes formájú, hexameterben írt költemény (műfaja), ill. 〈a későbbi korokban, kül. a 16–18. században:〉 ilyen költemények tematikáját, hangvételét utánzó alkotás
[Pope] bucolicájiban pedig erősen, noha férjfiasan majmolá Theokritet és Virgilt
(1818 Pálóczi Horváth Ádám)
[Pontano és Sannazaro] csak a római költők bucolicái és eclogái hangján és nyelvén tudják Nápoly, Sorrento, Bajae, Cumae, Salerno szépségeit megénekelni
(1908 Berzeviczy Albert)
[Bartalis János] most bukolikákat ír. A természet és a gazdálkodás egész zenekarát akarja programmszerűen megszólaltatni
(1930 Szentimrei Jenő)
A pasztorál, a pásztorjáték műfaja az antikvitás óta a bukolikával, az idillel kapcsolatos
(1999 Új Könyvek)
1a. (Irodt)
vmely szerző v. korszak ilyen műveinek összessége, ill. az ilyen műveket magában foglaló (költői) irányzat, az ún. pásztori költészet
Herondas vagy Theokritos bukolikája változatos emberi létformákat nem az istenek háttere előtt, hanem egymás mellett és egymással szemben mutatnak be
(1935 Hóman Bálint munkái)
[Waldapfel Imre] szellemes, gyakran meggyőző érvekkel fejti ki az eclogák mitikus hátterét és a sziciliai népi bukolikával való kapcsolatát
(1938 Halász Gábor¹)
[Radvánszky Jánosnak] a barokk bukolika szerelmes-érzelmes hangja árasztja el több versét
(1964 Hopp Lajos)
2. (vál)
(vminek) háborítatlanul békés, boldog, idilli állapot(a)
[megjelenik a versekben] a vidéki költő nagyváros-élménye. A nagyvárosnak is megvan a maga bukolikája és Szabó [Béla] afféle aszfalthoz-nyügözött Bartalis [János]
(1932 Fenyő László)
[a népies irodalom a] megszépített magyar vidéki élet színterében a népet is valami boldog bukolika újfajta pásztoraiként mutatta be
(1946 Keresztury Dezső)
A kezdő piacgazdaság bukolikája rég elmúlt
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. IdSz.

Beállítások