burnótol tn ige 1a (tárgyragos határozóval is) (rég)

(rendszeresen, szokásként) burnótot szippant az orrába’ ❖ Egyet burnótolván (1842 Dobrossy István ford.–Scribe C5778, 41) | A nem dohányzók többnyire burnótolnak. A burnót a szaglóideget tompítja, érzéketleníti (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 27) | jókorát burnótolt (1858 Délibáb C1405, 148).

Vö. CzF.

burnótol tárgyatlan ige 1a (tárgyragos határozóval is) (rég)
(rendszeresen, szokásként) burnótot szippant az orrába
Egyet burnótolván
(1842 Dobrossy István ford.Scribe)
A nem dohányzók többnyire burnótolnak. A burnót a szaglóideget tompítja, érzéketleníti
(1844 Zimmermann Jakab)
jókorát burnótolt
(1858 Délibáb)
Vö. CzF.

Beállítások