burnótozik l. burnótoz

burnótoz tn ige 4a1 (/ritk)burnótozik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

’rendszeresen, szokásként burnótot szippant az orrába’ ❖ [e nép] tagjai csaknem valamennyien szenvedélyesen burnótoznak (1843 Athenaeum C0027, 96) | Rég burnótoz férjed édesem? (1852 Kövér Lajos 8256004, 222) | meghalt a nyugalmazott kulcsárné, […] az egyetlen asszony, aki még burnótozott (1899 Mikszáth Kálmán C3106, 2) | [Bartolomini] az egyetlen ember, aki nem burnótozik (1922 Krúdy Gyula CD54) | [a burnótot] mindig külföldről sikerült megszereznie az egri érsek úrnak, aki azt hiszem, akkor egyetlen volt Magyarországon, aki burnótozott (1995 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. TESz. burnót

burnótozik lásd burnótoz
burnótoz tárgyatlan ige 4a1 (/ritk)
burnótozik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
rendszeresen, szokásként burnótot szippant az orrába
[e nép] tagjai csaknem valamennyien szenvedélyesen burnótoznak
(1843 Athenaeum)
Rég burnótoz férjed édesem?
(1852 Kövér Lajos)
meghalt a nyugalmazott kulcsárné, […] az egyetlen asszony, aki még burnótozott
(1899 Mikszáth Kálmán)
[Bartolomini] az egyetlen ember, aki nem burnótozik
(1922 Krúdy Gyula)
[a burnótot] mindig külföldről sikerült megszereznie az egri érsek úrnak, aki azt hiszem, akkor egyetlen volt Magyarországon, aki burnótozott
(1995 Országgyűlési Napló)
Vö. TESz. burnót

Beállítások