akartalan ( mnI. 14A és hszII. 0) l. akaratlan

akaratlan mn és hsz  akartalan (rég)

I. mn 14A

1. ’minden szándékosság nélküli, véletlen 〈cselekedet〉’ ❖ A’ Rágalmazás ezután … keményebben bntetdjön meg, mint a’ Ragadozás [= rablás], vagy akaratlan Gyílkosság (1794 Kármán József² C0420, 238) | a’ szelidült tó […] mintegy bánva akartalan tettét, némi kárpótlásul kiadá a’ két holt-testet (1841 Kovács Pál² C2764, 68) | a [gépzongorával rögzített] tekercs kidolgozása nem géppel, hanem emberi erővel történik, ennek folytán akaratlan vagy szándékolt változtatások csúszhatnak bele (1937 Bartók Béla 2045001, 3) | Az ember a bűnével, még ha akaratlanul követi is azt el, megszakítja Istennel való kapcsolatát (1989 HaagLex. ford. CD1208) | [a mezei pocok] a hajók közvetítésével, tehát akaratlan emberi segítséggel az egész világon elterjedt (1996 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’vmely tettet akaratán kívül elkövető 〈személy〉’ ❖ mindenkinél inkább búsongott Valéria, ki ezen szerencsétlenségnek akaratlan okozója volt (1871 Orbán Balázs 8340019, 177) | Akaratlan kirobbantója ennek [ti. a Dózsa-féle parasztlázadásnak] Bakócz Tamás volt (1928 Szekfű Gyula CD42) | iskoláslány korában gyilkossá, persze akaratlan gyilkosává válik egyik osztálytársának (2000 Új Könyvek CD29).

2. (Pszich is) ’a cselekvő szándéka nélkül v. annak ellenére végbemenő, önkéntelen 〈lelki folyamat, ill. megnyilvánulás, cselekvés〉’ ❖ akaratlan kiáltása (1774 Kónyi János ford. C2740, 44) | akaratos mozgások nékiek [ti. a növényeknek] éppen nints, és ezek az  tápláló Nedveket gyökereik által, akaratlan mozgással szívják bé (1799 Főldi János 7112014, 5) | milyen [az ember] valósággal, azt magaviseletéből s akaratlan mozdulataiból kell kitalálnunk (1869 e. Szemere Miklós C3946, 18) | akaratlanul is eszébe jut (1909 Gaál Mózes¹ 8151002, 14) | Zsuzsi nem tudja eltitkolni akaratlan mosolyát (1958 Szabó István² 9625002, 42) | A reflexek automatikus és többnyire akaratlan válaszok (1985 Cseh-Szombathy László 1025003, 132).

3. (kissé rég) ’elhatározásra, döntésre és az azt megvalósító tettekre képtelen 〈személy〉; akarattalan’ ❖ az akaratlan ember sokkal makacsabban marad meg a’ roszban, mert a’ többség’ és esztelenebb többség’ példája rá sokkal jobban hat (1834 Wargha István 8527003, 138) | Férjem csak akaratlan rabnőkké szeretné az asszonyokat aljasítani (1842 Nagy Ignác 8324002, 29) | hazug és hamis ideálokért nagy erejű és nagy akaratú egyének viszik küzdelembe (és romlásba végül) a tudatlan és akaratlan népeket (1919 Juhász Gyula¹ 9284897, 266) | A legtöbb ember, akinek [nehéz] gyermekkora volt, akaratlan bábbá lesz más emberek kezeügyében (1931 Kassák Lajos 9314006, 71).

II. hsz 0 (vál)

1. ’minden szándékosság nélkül, véletlenül’ ❖ Ha bár akartalan, de jót cselekedett! (1851 Tompa Mihály 8484072, 267) | Kérlek ne bántsd: akartalan hibázott (1866 Lévay József ford.–Shakespeare C3729, 69) | [a lány] akaratlan, – vagy felsőbb akaratból – tanúja lett Romuald [lovag] esdekléseinek (1925 Berde Mária 9047016, 26) | sok embert megbántott, egy részüket akarva, más részüket akaratlan (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’önkéntelenül, ösztönösen’ ❖ akartalan is vonzódik hozzájok a’ lélek (1833 Kovács Pál² C2769, 7) | Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan, Karja ölelésre nyílik akaratlan (1846 Arany János 8014001, 105) | [az asszony] akaratlan magázta a fiút, mint egy idegent (1911 Móricz Zsigmond C3220, 158) | A fogai akaratlan csattogtak a hidegtől (1932 Gelléri Andor Endre CD10) | – Micsoda szép feleséged van – mondja akaratlan, és már tudja is, hogy hibázott (1973 Lázár Ervin 9388010, 39).

Ö: akarva-~, akarva-akaratlanul.

ÖE: kész~.

Sz: akaratlanság.

Vö. CzF. ~, akaratlanul; ÉrtSz.; TESz. akar; ÉKsz.; ÚMTsz.