barka¹ fn 6A
1. (Növ) ’vékony, hajlékony tengelyű, rendsz. lecsüngő füzérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le; berke¹’ ❖ barka; rekettye- dió- mogyoró-fa virág (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, A[v]) | a’ Dió- ’s Mogyorófánn a’ hímvirágok hoſzſzú hengeres barkákbann letsüggenek (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 501) | a nagy terepély nyárfák éppen tele voltak piros barkákkal (1877 Jókai Mór CD18) | Barka, Hazslinszkynál Berke is […], a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v. gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull (1893 PallasLex. CD02) | [A nyírfa] porzós, valamint termő virágzata is barka. A porzós barka nyáron keletkezik, télen át a lombtalan fán csüng (1916 RévaiNagyLex. C5710, 601) | a fán megtalálhatók az előző évi sötétebb tobozok és az új barkák is (1997 Természet Világa CD50).
1a. ’fűzfa tojásdad alakú, bársonyos tapintású virágzata, ill. ilyen virágzatokkal borított ága, vesszője’ ❖ Pimpót, v. barkát szentelni (1792 Kisded szótár C0816, 178) | egy virágvasárnapi barkával jónagy kört huza maga körül (1834 Garasos Tár 8625002, 95) | mindenik ráma mögött egy-egy gally szentelt barka beszúrva (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Selymit a barka már kitakarta (1923 Áprily Lajos 9008053, 7) | Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést (1982 NéprajziLex. CD47) | Vihar közeledtekor katolikus falvakban a tűzbe dobtak néhány szem barkát; vagy a barkás ágat az eresz alá tűzték, vagy lelógatták a mestergerendáról, hogy ne csapjon villám a házba (1990 Magyar néprajz CD47).
2. (Áll v. Vad) ’szarvas fiatal agancsát borító szőrös bőrréteg’ ❖ A finom, szőrrel benőtt bőr, mely az agancsot a tavaszi fejlődés idején kb. a nyár derekáig borítja: a barka vagy háncs (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 13) | [amikor] az agancs növekedése befejeződik, a finom szőrrel borított barka vérkeringése megszűnik (1995 Magyarország állatvilága CD14).
Ö: fűz~.
ÖU: cica~, fűzfa~.
ÖE: ~ág, ~vessző.
Sz: barkázik.
Vö. CzF. barka¹; ÉrtSz. barka¹; TESz. barka¹; ÉKsz. barka¹; ÚMTsz. barka¹