bejárat² fn 3A

1. ’vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni’ ❖ Két év és két hónap mulva teljesült e nagy ohajtás [ti. a rendek összehívása], melly a közboldogság paradicsomának bejárata elébe emelt diadalkapunak látszott (1853 Kemény Zsigmond 8235026, 94) | Egy igen csinosan butorozott hónapos szoba külön bejárattal […] olcsón kiadandó (1877 Budapest 8674001, 6) | A székesegyház bejárata fölött az angyalokat kézművesek faragták (1937 Márai Sándor 9421009, 15) | ezt a hátsó bejáraton vigyék be (1968 Göncz Árpád 1059001, 156) | [az erszényesek közül] egyesek a felső barlangban éltek, mások a környező erdőkből véletlenül pottyantak a barlang bejáratánál lévő víznyelő üregekbe, ahol azután elpusztultak (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146004, 219).

1a. ’helységnek, völgynek stb. az a része, határszakasza, ahol az út oda bevisz’ ❖ A falu déli bejárata előtt egy csárda hever romokban (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 3) | Mire megérkezünk a Zărnișoara-völgy bejáratához, már egészen világos van (1934 Erdély 2123001, 75).

2. (rég) ’az a jog v. lehetőség, hogy vki rendszeresen bemehet vhova v. vkihez; bejárás’ ❖ Az égbe van szabad bejáratod, S ha úri ház előtt kopognál, Az ajtót bézárnák előtted (1848 Petőfi Sándor 8366401, 115) | Szabad bejárata volt hozzá minden időben; számára sohasem volt a delnő se beteg, se távol (1872 Jókai Mór 8209001, 238) | Még a szászvári apát is szívdobogva ment a Burgba, ahol pedig kivételes bejárata volt a császár szobájáig (1915 Krúdy Gyula CD54).

Ö: fő~, kapu~, oldal~.

ÖU: akna~, csatorna~, mellék~, mozi~, padlás~, pince~, temető~, templom~.

ÖE: ~ajtó.

Sz: bejárati, bejáratú.

Vö. ÉrtSz. bejárat²; ÉKsz.

bejárat² főnév 3A
1.
vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni
Két év és két hónap mulva teljesült e nagy ohajtás [ti. a rendek összehívása], melly a közboldogság paradicsomának bejárata elébe emelt diadalkapunak látszott
(1853 Kemény Zsigmond)
Egy igen csinosan butorozott hónapos szoba külön bejárattal […] olcsón kiadandó
(1877 Budapest)
A székesegyház bejárata fölött az angyalokat kézművesek faragták
(1937 Márai Sándor)
ezt a hátsó bejáraton vigyék be
(1968 Göncz Árpád)
[az erszényesek közül] egyesek a felső barlangban éltek, mások a környező erdőkből véletlenül pottyantak a barlang bejáratánál lévő víznyelő üregekbe, ahol azután elpusztultak
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
1a.
helységnek, völgynek stb. az a része, határszakasza, ahol az út oda bevisz
A falu déli bejárata előtt egy csárda hever romokban
(1917 Budapesti Hírlap)
Mire megérkezünk a Zărnișoara-völgy bejáratához, már egészen világos van
(1934 Erdély)
2. (rég)
az a jog v. lehetőség, hogy vki rendszeresen bemehet vhova v. vkihez; bejárás
Az égbe van szabad bejáratod, S ha úri ház előtt kopognál, Az ajtót bézárnák előtted
(1848 Petőfi Sándor)
Szabad bejárata volt hozzá minden időben; számára sohasem volt a delnő se beteg, se távol
(1872 Jókai Mór)
Még a szászvári apát is szívdobogva ment a Burgba, ahol pedig kivételes bejárata volt a császár szobájáig
(1915 Krúdy Gyula)
ÖU: aknabejárat, csatornabejárat, mellékbejárat, mozibejárat, padlásbejárat, pincebejárat, temetőbejárat, templombejárat
ÖE: bejáratajtó
Sz: bejárati, bejáratú
Vö. ÉrtSz. bejárat²; ÉKsz.

Beállítások