akárhány ált nm 29A
1. (mn-i értékben, ksz-ként is megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val) ’tetszőleges számú; akármennyi’ ❖ a’ viza akár hány másás [= mázsás] légyen, tsendeſen, és minden zaj nélkül uſzik a’ Dunában (1774 Vajda Sámuel 7365003, 110) | az olyan hüvelykujjszabályoknak, hogy a költségvetési hiány a GDP három vagy akárhány százalékát érheti csak el, nincs sok értelmük (1995 Figyelő CD2601).
1a. (ritk) ’〈kérdésre adott kitérő feleletként〉’ ❖ okot már szolgáltattak rá [ti. a csatába való beavatkozásra]. […] – Kik? Hányat? – Ők! Akárhányat – felelte (1877 Mikszáth Kálmán CD04).
2. (mn-i értékben, ksz-ként is megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val) ’(akármilyen) nagy számú, (bármilyen) sok’ ❖ akárhányszor elmondatta vele a Miatyánkot, a végéről mindig elhagyta az Ament (1861 Eredeti népmesék 8306001, 180) | Csinos legény volt s eléggé ügyes tánczos is, természetes tehát, hogy kapott akárhány tánczosnőt (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370003, 157) | Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, sötét értelmű marad (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 339) | nem bírtak megverni, akárhányan jöttek (1991 Őrszigethy Erzsébet 2038002, 15).
3. (fn-i értékben, ksz-ként is megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val) ’tetszőleges számú, bármennyi személy, dolog’ ❖ [a jelentkezési] lapból az elmúlt évekhez hasonlóan akárhányat ki lehet tölteni (1999 Magyar Hírlap CD09).
4. (fn-i értékben, ksz-ként is megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val) ’(akármilyen) nagy számú, (bármilyen) sok személy, dolog’ ❖ Hiszik-e kelmetek, hogy nagyuraink közt akárhány akadna, ki ma is kész volna az országot átadni ennek a bitang Boricsnak? (1846 Petőfi Sándor 8366448, 159) | Vadászok! Ti aztán nevethettek! De én azt mondom nektek, hogy a füst fontosabb, mint a malac, akárhányat öltök is meg (1963 Déry Tibor ford.–Golding 9107022, 92).
4a. (csak tbsz-ú birt szjellel, ksz-ként is megengedő mellékmondatban, gyakr. az is ksz-val) ’a szóban forgó személyek közül sok’ ❖ Ők a generáció legifjabbjai; akárhányuk gyermekifjú még, aki egy kötetre való verset sem írt egész életében, de akinek tökéletlensége is csupa tehetség (1911 Elek Artúr CD10) | [Ambrus Zoltán] hangja, logikája, ékesszólása és iróniája tanított meg akárhányunkat az írás, a kifejezés mesterségére és hatalmára (1943 Gyergyai Albert 9202013, 29).
Vö. ÉrtSz. ~, akárhányszor; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.