akasztófa fn 6A 

1. ’fagerendákból ácsolt kivégzőeszköz, amelyre a halálraítéltet felakasztják; bitófa, bitó’ ❖ 1200 fegyveres legény indúljon a’ Hunyad Vármegyei Akasztófa tövén termett gombák után (1787 Magyar Kurír C0312, 335) | Akasztó-fára kerülök (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 58) | akasztófára termett (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások 8116014, 22) | Hosszú az út a tömlöcztül az akasztófáig, s azt nedvessé kell sírnom (1841 Vajda Péter 8504014, 161) | akasztófán szárad (1881 Teleki Sándor 8474009, 229) | Sohasem lehet tudni hétfőn, hogy kedden akasztófára vagy miniszteri székbe jut (1983 Szalay Károly 1144013, 194) • akasztófa bimbója (rég) ’akasztófavirág, akasztófáravaló’ ❖ Nézzétek ezt a kitanult akasztófa bimbóját (1856 Jókai Mór C2257, 51) • akasztófa címere (rég) ’ua.’ ❖ no! mi kell akasztófa címere? (1775 Simai Kristóf C3746, 23) | Már az úton úgy járt a kocsisával, hogy keményen kérdőre találta fogni, ki volt az a felkötni való akasztófa címere a kocsisok közül, amelyik az urasági lovakkal elszállította a szökevényeket, mert azt ő haladék nélkül főbe lövi (1863 Jókai Mór CD18) • akasztófa virága ’ua.’ ❖ Nagyobbra-is böcsüllöd azon … akasztó-fa’-virágjának … kaczér indúlatait (1786 Dugonics András C1470, 316) | feljelenti magát, nehogy akasztófa virágjává érlelődjék (1877 Boross Mihály C1155, 179) | bizony akasztófa virága, kasza kapakerülő, naplopó, országháborító [válik ebből a gyerekből] (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 210).

1a. ’halálbüntetés, kivégzés, kül. akasztás’ ❖ akasztófát érdemel (1787 Magyar Kurír C0312, 512) | Guyon nem is egészen méltatlanul ijesztgette a nyitrai jószágán elfogott ifjú grófot akasztófával, mert neki is része volt Lipótvár feladásában (1931 Sárközi György 9587012, 316) | Kitartasz a rögeszméd mellett, hogy balga módon elszalasztottad az akasztófádat? (1973 Sütő András 9620001, 14) | Nálunk bátorság kellett ahhoz, hogy valaki demokrata legyen, mert ott állt az akasztófa árnyékában és ez nem pusztán frázis, mert az aradi 13-tól és Batthyány Lajostól kezdve Bajcsy-Zsilinszkyn át Nagy Imréig nagyon is valóság volt (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, tréf) ’akasztófáravaló, akasztófavirág’ ❖ Hát mi a’ neved, te vén akasztófa? (1843 Athenaeum C0026, 89) | Keljetek föl akasztófák, és várjatok a sorotokra (1880 e. Csepreghy Ferenc C1284, 35) | A legöregebb rajkó Peti volt, már legénysorba nőtt nagy akasztófa (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3107, 15).

ÖE: ~dög, ~halál.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

akasztófa- (előtagként)

1. ’akasztófa felállítására haszn.’ ❖ ‖ akasztófadomb fn 3A1 | Őszi este volt… és az akasztófadombról sárga leveleket sodort le a szél (1906 Krúdy Gyula C2830, 205) | Az Akasztófadombon róka váj, […] Kikaparja és újra elfedi bűnösök régi csontját (1935 Jékely Zoltán 9278009, 11) ‖ akasztófahegy fn 2B | a középpont csapatokban indul el a nyilt térségen s […] az akasztófahegyet, mint a hadi állás kulcsát kell elfoglalnia (1862 Asbóth Lajos C0676, 52) | az Akasztófahegy tövénél az országút mentén épült korcsma (1941 Bánlaky József CD16).

2. ’kötél általi kivégzéshez haszn.’ ❖ ‖ akasztófahorog fn 7A15 | forognak, mint a gyerekforgók, keresztek, akasztófahorgok (1940 Lukács László 9407025, 161) ‖ akasztófakötél fn 5B | akasztófakötél: der Galgenstrick (1838 Magyar és német zsebszótár C2979, 13) | a cigány kárpitosné pedig, akit férje már eszelősre vert […] köpködött, akasztófakötelet kérve a gondviseléstől férje számára (1969 Konrád György 9351002, 104).