alkonyul tn ige 1a3 (csak 3. sz-ben) (vál)
1. (rendsz. alany n.) ’fokozatosan leszáll az esti szürkület; sötétedik, esteledik’ ❖ felkél a’ szebb hajnal, mellyet nem követ soha alkonyúló estve (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 168) | Alig viradt, már ujra alkonyúl, Alig jövék, s megint elmégyek, el, Még csak alig hogy üdvezeltelek, És már búcsúzni, már elválni kell (1848 Petőfi Sándor 8366425, 190) | Piros vérben áll a tarló s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyúl. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyúl (1937 József Attila 9282185, 410).
1a. (kissé rég) ’〈nap〉 lenyugszik, leáldozik’ ❖ az alkonyúló nap’ bíborától piroslik [a bérc] nyugati pereme (1839 Budapesti Árvízkönyv C1205, 291) | Nézd a napot: bár alkonyul, Képén vidor az estbibor… (1854 Arany János 8014064, 231) | A nap vörös aranyban, gőggel alkonyúl (1913 Tóth Árpád C4230, 216).
1b. alkonyul vkire (szem nm-i vonzat esetén) ’utolér vkit az alkonyat, ráesteledik vkire’ ❖ Az ó toronyban alkonyul reájuk (1921 Reichard Piroska ford. CD10) | Védők és támadók észre sem vették, ahogy rájuk alkonyult. Már félhomályban folyt a küzdelem (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 163).
1c. (kissé rég) ’(alkonyat idején) sötétté, ill. fénytelenné, homályossá válik vmi’ ❖ Félig alkonyúlt teremben Bíbor ágyon a fehér lány Mint elöntött téjhab alszik (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 350) | csak alig látszott [az] alkonyúló távolban Némethon partja (1839 Pulszky Ferenc C1204, 113) | A föld nyomasztó ködbe alkonyúl, Tüzét veszíti fenn a sárga nap (1886 Jakab Ödön C2194, 174) | Az alkonyuló erdőn (1968 Rozgonyi Iván 1134040, 73).
2. (alany n. is) ’vége felé közeledik, elmúlóban, letűnőben, ill. hanyatlóban van vmi’ ❖ Az ifju kornak nyájas isteni Bucsuzva néznek a’ sziv’ lángzatára, ha már a’ létnek alkonyúl határa (1824 Aurora C0032, 252) | Már alkonyul, barátim, énnekem; […] Hervadni érzi a babért e homlok (1882 Győry Vilmos ford. C1984, 49) | [Temesvári Pelbárt] munkáiban egy egész világ él, mely ép akkor alkonyult, hogy csakhamar elenyészszék örökre (1899 Horváth Cyrill² 8580001, 70) | Férfimunkájuk [ti. Ady barátaié] most alkonyul, most végezné be Ady is e munkát, hogy a dísztelen, céltudatos öregkori mesterművekhez lásson (1937 Cs. Szabó László 9093011, 96).
J: alkonylik, alkonyodik.
Ö: be~.
ÖU: le~.
Sz: alkonyulat.
Vö. CzF. alkonyúl, alkonyuló; ÉrtSz.; TESz. alkonyodik; ÉKsz.