arculat fn 3A2
1. (kissé rég) ’az emberi fejnek a szemet, az orrot és a szájat is magában foglaló előoldali része; arc’ ❖ Minden deliségei és érzékenyitségei az ékes Grátziaknak, virágzott Lidienek artzulatjában (1774 Kónyi János ford.–Kotzebue C2740, 154) | Ezen vizzel miután kihült, megnedvesíttetik az arczulat, nyak ’s a’ t. és le nem törültetik, hanem magától hagyatik megszáradni, ’s akkor csak a’ sópor dörgöltetik le (1834 Fillértár 8623002, 159) | A lelki bomlás jeleinek egy árnyalattal erősebb éreztetése mintha kissé elhalványította volna arculatán a hősiség domináló vonását (1935 Kárpáti Aurél 9312002, 123) | Nem fogadhatom. […] Hányszor mondjam, hogy senkit! Ha maga a magasságos Jehova tólja ide a szakállas arculatát, azt se! (1950 Déry Tibor 9107009, 156).
1a. (rég) ’ennek az orr és a száj melletti két húsos része, ill. ezek egyike’ ❖ A’ himlök elsöben az artzulaton, ajakon, és a’ nyakon ſzokták magokat meg mutatni (1775 Szeli Károly ford.–Haen 7315002, 59) | [a koldusnak] a könynyek, melyeknek gyakrabban kellett folyni – mély barázdákat ástak arczulatján (1863 Lauka Gusztáv 8343008, 52).
1b. (rég) ’érzelmeknek, indulatoknak, gondolatoknak ezen való tükröződése; arckifejezés’ ❖ ’E Kardot […] Attyának Fegyver-házából, Szívének nagy örömével, arczúlattyának el-titkolhatatlan vígaſságával, maga el-hozván Etelka (1786 Dugonics András 7087010, 141) | komor artzúlattal (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 87) | estfelé feje is forróbb lett, arcza piros volt, szemei élénkek fényesek, arczulata nyugodt (1847 Schöpf-Merei Ágoston 8305004, 268) | nyájas mosolylyal, vídám arczulattal [beszél a király] (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164003, 87) | Vilma kisasszony szinte megbűvölt arculattal figyelte a leghatalmasabb embert (1929 Krúdy Gyula C2836, 85).
2. (birtokszóként) (vál) ’vminek a látványa, (össz)képe, (külső) tulajdonsága(inak összessége)’ ❖ Nem láthattyuk többé a’ természetnek igaz artzúlattyát (1792 Pesti magyar társaság C3482, 129) | A szoba békés arculata mit sem változott (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 295) | A gépipar fejlődése csodálatosan megváltoztatja az emberiség arculatát (1929 Dolgozó Asszonyok Lapja 2122001, 34) | A reggeli Budapest arculata félóránként-óránként változik (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 17) | a korszak arculatát döntően befolyásoló tényezővé (1984 Eörsi Anna 1042001, 27).
2a. (birtokszóként) ’vminek, es. vkinek (a külvilág felé mutatott) sajátos, rá jellemző képe’ ❖ az igazi Ady mégiscsak itt [ti. a csárdában] mutatta ki valódi arculatát, két barátja és egy analfabéta korcsmáros előtt (1925 Krúdy Gyula C2840, 124) | a fiatal művész bemutatkozó tárlatának anyaga tehetségről, igényességről, egyéni arculatról és kísérletező bátorságról tanúskodik (1972 Dévényi Iván 2057036, 350) | a Magyar Nemzet kialakult arculatát nem elsősorban a külföldi hírrészleg alapozta meg (1994 Magyar Hírlap CD09).
2b. (birtokszóként) ’két v. több ellentétes tulajdonság közül az egyik’ ❖ aki fogyatkozást látna az Egyház emberi arculatán, jusson eszébe, hogy most és mindenkor, a keresztény századokban, maga az Egyház küzdött legkönyörtelenebbül a kárhozatos kinövések ellen (1937 Horváth Béla¹ 2045038, 110) | itt már a hallgatás másik arculata kezd felénk fordulni (1942 Szerb Antal 9668025, 175).
J: arc.
ÖE: ~tan, ~váltás.
Sz: arculatú.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. arc; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.