bájdús mn 15A (rég, irod)

1. ’elbűvölően szép, gyönyörű 〈nő〉’ ❖ E bájdús hölgy … atyja által másnak volt már odaigérve (1845 Pesti Divatlap C5837, 850) | az ifjabb mareni [!] herczeg szerelmes lőn Bánk ifjú nejébe, a bájdús Melindába (1847 Remellay Gusztáv 8391002, 91) | a’ bájdús Arabella a’ hóditó szempárral ében, ’s czéder [= cédrus] butorzatu teremben atlasz kereveten ringatodzott (1848 Életképek C0107, 749) | Érzési értelemben a báj a női testi szépség részleteiről használatos és igy lehet szó többesszámu bájakról, igy lehet egy szépséget bájdusnak nevezni (1893 PallasLex. CD02).

2. (tréf) ’kedves, bájos 〈személy〉’ ❖ Bájdús Tónelém [ti. németes becézésként: Antalom]! (1847 Petőfi Sándor 8366468, 92) | Te pedig, bájdús Jankóm, nagyon szép verset küldtél Jókaynak (1848 Petőfi Sándor C0642, 129).

3. (gúny is) ’elragadó(an), igéző(en szép) 〈tárgy, dolog, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ A szemérmetes Erzsók Nem szóla reá, De tengervízszínü szemének Bájdúzs [!] kifejezéséből Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel A széles tenyerű Fejenagy (1844 Petőfi Sándor CD01) | [a lugas] nyilásánál magas rózsabokor lengeté bájdús ágait (1846 Pompéry János 8372001, 122) | hol Eduárd röpíté bájdús szavait Kunigunda felé (1873 Mikszáth Kálmán CD04) | [Kazinczy] „föl-fölsikongott a gyönyörűségtől”, mikor egy bájdús verselményt olvasott (1930 Kosztolányi Dezső C2751, 216).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bájdús melléknév 15A (rég, irod)
1.
elbűvölően szép, gyönyörű 〈nő〉
E bájdús hölgy … atyja által másnak volt már odaigérve
(1845 Pesti Divatlap)
az ifjabb mareni [!] herczeg szerelmes lőn Bánk ifjú nejébe, a bájdús Melindába
(1847 Remellay Gusztáv)
a’ bájdús Arabella a’ hóditó szempárral ében, ’s czéder [= cédrus] butorzatu teremben atlasz kereveten ringatodzott
(1848 Életképek)
Érzési értelemben a báj a női testi szépség részleteiről használatos és igy lehet szó többesszámu bájakról, igy lehet egy szépséget bájdusnak nevezni
(1893 PallasLex.)
2. (tréf)
kedves, bájos 〈személy〉
Bájdús Tónelém [ti. németes becézésként: Antalom]!
(1847 Petőfi Sándor)
Te pedig, bájdús Jankóm, nagyon szép verset küldtél Jókaynak
(1848 Petőfi Sándor)
3. (gúny is)
elragadó(an), igéző(en szép) 〈tárgy, dolog, megnyilatkozás stb.〉
A szemérmetes Erzsók Nem szóla reá, De tengervízszínü szemének Bájdúzs [!] kifejezéséből Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel A széles tenyerű Fejenagy
(1844 Petőfi Sándor)
[a lugas] nyilásánál magas rózsabokor lengeté bájdús ágait
(1846 Pompéry János)
hol Eduárd röpíté bájdús szavait Kunigunda felé
(1873 Mikszáth Kálmán)
[Kazinczy] „föl-fölsikongott a gyönyörűségtől”, mikor egy bájdús verselményt olvasott
(1930 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások