bérfa l. alakváltozatként az alábbi szócikkben

bélfa fn 6A (nyj v. Népr)bérfa, bőrfa, bűrfa

1. ’a járom középső részén levő, az ún. járomfőt az alsó fával összekötő (két) fa alkatrész (egyike)’ ❖ Bélfa, a’ járomba fel nyulo fa (1816 Vocabularium C1948, 97) | Amikor az ökör a szekér huzásánál nem egyenesen tartja nyakát, egész erejét nem a járom bé-fájának fesziti, hanem részben a járomszegnek fesziti, mintha a járomból ki akarna törni: ez a szegre-huzás (1907 Pesti Napló márc. 31. C6302, 3) | A járom legfontosabb részei: a járomfő (igafő, toló, vonó), az alfa, az ezt és a járomfőt összekötő bélfa, berec vagy kázla, aztán a két járomszeg (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszeg (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈szekér, szán, hajó stb. oldalának, ill. kül. rakomány szállításakor haszn. kiegészítő tartozékának megnevezésére〉’ ❖ gyaka, hegyes karó, ſzekér, lajtorjából ki álló hegyezett bél-fák (1784 Kisded szótár C0815, 29) | [bálvány] az a vastag, rendesen domboru szegélyfa, mely a fahajó fedélzetét oldalról körülfogja, s ebben az alakjában bőrfának is nevezik (1893 PallasLex. CD02) | Leszállok a szánrul, de úgy megyek utána, hogy fogom a bérfát (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 96) | a nehéz, megterhelt szekerek szekérderekát kötik át vele [ti. a derékkötő lánccal] úgy, hogy a felső bűrfák közepére hurkolják a láncot (1977 NéprajziLex. CD47) | A rönköt a szán hosszában helyezték az eplényre, az ölfát pedig keresztbe rakták rá, de előbb két hosszú bőrfát, csántérfát fektettek az eplényekre a szán hosszában (1999 Magyar néprajz CD47).

3. ’a vetélőben levő rugalmas pálca, amelyen a cséve forog’ ❖ Bélfa: ezen forog a cső a vetőllőbe (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 281) | A vetélőbe a csűre [= csőre] csavart fonalat a bélfa segítségével helyezik be (1959 Magyar Nyelvjárások C6399, 121).

ÖE: ~szög.

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bérfa - lásd alakváltozatként az alábbi szócikkben
bélfa főnév 6A (nyj v. Népr)
bérfa 6A
bőrfa 6A
bűrfa 6A
1.
a járom középső részén levő, az ún. járomfőt az alsó fával összekötő (két) fa alkatrész (egyike)
Bélfa, a’ járomba fel nyulo fa
(1816 Vocabularium)
Amikor az ökör a szekér huzásánál nem egyenesen tartja nyakát, egész erejét nem a járom bé-fájának fesziti, hanem részben a járomszegnek fesziti, mintha a járomból ki akarna törni: ez a szegre-huzás
(1907 Pesti Napló márc. 31.)
A járom legfontosabb részei: a járomfő (igafő, toló, vonó), az alfa, az ezt és a járomfőt összekötő bélfa, berec vagy kázla, aztán a két járomszeg (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszeg
(1979 NéprajziLex.)
2.
〈szekér, szán, hajó stb. oldalának, ill. kül. rakomány szállításakor haszn. kiegészítő tartozékának megnevezésére〉
gyaka, hegyes karó, ſzekér, lajtorjából ki álló hegyezett bél-fák
(1784 Kisded szótár)
[bálvány] az a vastag, rendesen domboru szegélyfa, mely a fahajó fedélzetét oldalról körülfogja, s ebben az alakjában bőrfának is nevezik
(1893 PallasLex.)
Leszállok a szánrul, de úgy megyek utána, hogy fogom a bérfát
(1935 Móricz Zsigmond)
a nehéz, megterhelt szekerek szekérderekát kötik át vele [ti. a derékkötő lánccal] úgy, hogy a felső bűrfák közepére hurkolják a láncot
(1977 NéprajziLex.)
A rönköt a szán hosszában helyezték az eplényre, az ölfát pedig keresztbe rakták rá, de előbb két hosszú bőrfát, csántérfát fektettek az eplényekre a szán hosszában
(1999 Magyar néprajz)
3.
a vetélőben levő rugalmas pálca, amelyen a cséve forog
Bélfa: ezen forog a cső a vetőllőbe
(1872 Magyar Nyelvőr)
A vetélőbe a csűre [= csőre] csavart fonalat a bélfa segítségével helyezik be
(1959 Magyar Nyelvjárások)
ÖE: bélfaszög
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások