belefojt ts ige 4a3
1. ’〈embert, állatot〉 vmibe, rendsz. vízbe úgy nyom v. dob bele, hogy ott megfulladjon’ ❖ Oberster monsieur de Túró Sergét [= seregét] beljebb vezeti, Lábon kapja Pecsenyésit S a tóba beléveti; Ekkép szegény Pecsenyésit, Megvetvén sok könyörgésit, Beléfojtja a tóba (1791 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | neki futott a tónak […] tán bele akarta magát fojtani (1856 Jókai Mór C2257, 28) | [a hínár] a nép hitében vizi rém, magyar Scylla és Charybdis, akinek a kedve abban telik, hogy a fürdő gyermeket vagy a jószágot a vizbe rántja és belefojtja (1895 PallasLex. CD02) | akár megölhettek volna, belefojthattak volna a párnába (1932 Szomory Dezső 9683009, 139) | [Az asszonyt] belefojtották a tóba (1973 Gerelyes Endre 9185001, 91).
1a. ’〈az életet jelentő lélegzést〉 megakadályozva megfojt vkit’ ❖ ha katonáival nem tudott bánni [ti. a parancsnok], leszurták, vagy bele fojtották a lélekzetet (1854 Szathmáry Károly C3869, 107) | Mária pedig azon gondolkozott, hogy e lelkesült, higgadt, kérlelhetlen és rettenetlen férfiúnak nem jó volna-e ezt a száraz, sovány torkát, mikor legjobban beszél, megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket (1856 Jókai Mór C2257, 136) | még csókolni sem tud … azt hiszi, hogy az a csók, ha belefojtja az emberbe a lélekzetet? (1897 Heltai Jenő C2058, 47) | [Bordás Gyuri] csak borzasztó ellenfele [ti. a véreb] torkát kereste, hogy ha bírja, beléfojtsa a szuszt (1900 Bársony István C0842, 123) | Hozzáugrottam és két kezemmel átfogtam a nyakát, hogy beléfojtsam az életet (1926 Nagy Endre CD10).
2. ’〈vmely nagy energiával kitörő anyagot〉 kivezető nyílása elzárásával megakadályoz abban, hogy rendeltetésszerűen fejtse ki hatását’ ❖ Azt mondja pénteken éccaka Samu sógor: „Te Bertalan, én ezt a [cséplő]gépet felrobbantom.” „Hogy?” „Nem kell ahhoz semmi, csak belefojtani a gőzt.” (1932 Móricz Zsigmond CD10).
2a. ’〈vkibe vmely megnyilvánulását, indulatát〉 erőszakkal, megfélemlítéssel stb. visszaszorítja, nem engedi megnyilatkozni, kitörni’ ❖ – Meg ne hagyd szólalni a kigyót [ti. az álnok nőt], […] fojtsd bele a szót (1884 Jókai Mór C2311, 202) | A meggyülemlett harag, amit a felesége belefojtott, egy hirtelen elhatározást érlelt meg benne (1897 Mikszáth Kálmán C3111, 13) | a sötétedő este belefojtotta a heveskedést és máris megkezdődött a félénk rettegés a némán növő homály ellen (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 176) | [Kodolányi János] már 1918-ban elpecsételi magát az irodalomnak, verseskönyvet ad ki. Később még egyet. Első novellája aztán, az 1922-ben megjelent Sötétség belefojtja a lírát örökre (1943 Juhász Géza¹ 9283005, 31) | A két Ügyész megrovó pillantása beléfojtja a szót (1968 Göncz Árpád 1059001, 130).
3. (/nyj) ’vmit vmibe bezárva tart’ ❖ A búgyort hajómba maga lekötötte, Bele-fujtott kincsét máſſal nem közlötte (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 104) | A [marha] gyomrát kivették s akkor a meleg gyomorba, a böndőjibe a gyermeket csórén (meztelenül) belefojtották csak a feje volt kint (1960 Néprajzi Közlemények C6385, 89).
3a. ’〈megnyilvánulást, érzést, indulatot〉 önmaga elől mámorba, ill. a külvilág elől vmely más megnyilatkozási formába rejt’ ❖ Teringettét! fojtsuk bele a bánatot [ti. a borba] (1881 Balogh Tihamér ford.–Molière C3178, 14) | Tamás is majdnem elmosolyodott, de a mosolyát sikerült belefojtania egy olyan szájelhúzásba és orr összeráncolásba, mintha tüsszenteni akarna (1923 Bíró Lajos CD10) | [a népnek] nem jut más, mint az ital mámora, amelybe beléfojthatja megújuló örök szenvedését (1938 Schöpflin Gyula CD10) | [mire a levelet] megírta, már kifújta dühét, belefojtotta egy versbe (1963 Móricz Virág 9461001, 280).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.