beszív ige 9a8
1. ts ’〈ember v. állat légnemű anyagot, kül. levegőt, ill. azzal együtt port v. porszerű anyagot〉(önkéntelenül) belélegezve a tüdejébe szív’ ❖ újjítgass engemet a’ tiszta … leveg Éggel, a’ minemt itten bêszí az ember, a’ fáknak … virágaikból kipárolgó szagokkal (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1868, 288) | [a kínaiak] hosszu furulya alaku pipákon szivják be a mákony füstjét (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [a kiéhezett, gazdátlan kutya] orrlyukjai kitágulnak s mohón szivja be a már-már elfeledett ételszagot (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 4) | Az agyagfölddel sokat foglalkozók a munka közben az agyagföld porát beszívják, s ez a tüdők szövetében lerakodik [!] (1893 PallasLex. CD02) | orrukon mélyen beszívták a levegőt és szájukon hosszan kifújták (1931 Gergely Sándor 9188006, 20) | A fonalas kórokozókat általában a levegővel együtt szívjuk be (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (vál) ’〈gondolkodásmódot, szokást, tudást stb.〉(önkéntelenül) elsajátít, magáévá tesz’ ❖ Cyrus úgy élt a’ Médusok közt, hogy az ö [romlott] erköltsöket bé nem szívta (1776 Cyrus nyugodalma ford. C4548, 3) | Én magam is a dajkamesékkel szíttam be a babonát (1882 Mikszáth Kálmán C3112, 83) | [a pozsonyi egyetemen tanuló Kámory Sámuel] érezte, hogy az alatt az egy-két év alatt egy egész életre való tudást kell beszívni magába (1910 Schöpflin Aladár CD10) | beszívott pártfegyelem (1998 Új Könyvek CD29).
2. ts ’〈élőlény v. gép, szerkezet folyékony, légnemű v. apró részecskékből álló anyagot〉 szívással, ill. szívó hatása révén magába juttat’ ❖ [ha] a’ szöllő tőkére ganajt öntenek, annak levét bé szivja magába (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044010, 122) | [a szivattyúk] a hajó ormányánál egy csövön beszivják a vizet, s a hajó faránál pedig lökik a jármüvet (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [az izgalmi állapotban levő polip] nagyobb víztömeget szív be a köpenyüregébe s aztán 2–3 m-nyire fecskendezi ki a víz színe fölé (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Beverley] egy keskeny lócán ült, többedmagával, […] pofáján a léten túli boldogság ragyogásával. Látszott rajta, hogy már mindent [ti. minden kábítószert] beszívott, ami beszívható (1971 Déry Tibor 9107017, 171) | [az új típusú porszívók használatakor] nem fordulhat elő, hogy az elől [!] beszívott por hátul füstölve távozik (1997 Magyar Hírlap CD09).
2a. (átv is) ’nagysága, ereje révén magába szippant, elnyel vmi vmit v. vkit’ ❖ Aba [folyó] fut, s folyamát bészívja Tobolnak (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358001, 6) | a ki nyakig érő vizbe bemegy, ha uszni nem tud, többé vissza a maga erejével nem jöhet. Beszivja a Balaton (1901 Eötvös Károly C1611, 53) | ha nincs román szekció, a főiskolát már régen „beszívta” volna Bukarest, Marosvásárhelyen megszűnt volna a színészképzés (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. tn (tárgyragos határozóval is) (biz) ’szeszes italból bőségesen, es. mértéktelenül fogyaszt(va leissza magát, lerészegedik)’ ❖ a két János meglehetősen beszitt a szőlő nedvből (1831 Jászay Pál C0212, 100) | Nézd az Ostorost, elhasalt az utcán. Jól beszivott az öreg (1947 Mándy Iván 2052008, 113) | a kis púposnak örömnapja volt – nekem bánatnapom. Őt ünnepeltük, engem vigasztaltak –, jó sokat beszívtunk (1983 Balla László 1010019, 212) | Rózsi éhgyomorra lehúzott két konyakot, amitől olyan felszabadult lett, hogy a maradék három decit is megitta, aztán berontott a főnökéhez, hogy „imádlak, Gyurikám, engedj haza, mert beszívtam” (1989 Bólya Péter 1023008, 185).
3a. (biz) ’szívással fogyasztott kábítószertől módosult tudatállapotba kerül vki’ ❖ [A tangeri kávézóban] az arab, berber és néger emberek csendesen üldögélnek, az öregebbek pipából, a fiatalabbak cigarettából szívják az anyagot […]. Így beszíva mindannyian egyformák vagyunk, nyilatkoztatja ki Abdul (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. ts ’összeszorított fogai, ill. befelé fordított alsó ajka és az arra rászorított felső fogsora közt (fájdalmában, bosszúságában, izgalmában) erősen szívja magába a levegőt’ ❖ Kérdezőleg nézek az öregbiróra; de ez szememet kerüli és beszítt ajakkal a notariust könyöközi (1824 Kisfaludy Károly C2679, 155) | fájdalom miatt fogát beszíja (1852 Arany János CD01) | [Rejtő] összehúzott szemmel Sándor felé lesett, és alsó ajkát kissé beszívta (1957 Rónay György C3638, 63) | Munka közben, a nagy koncentrálásban, beszívta a szája szélét, s belül jobbra-balra járó nyelve segített neki túljutni a feladat nehezén (1997 Magyar Hírlap CD09).
4a. ’〈vmely (test)részét, kül. hasát, arcát〉(a levegő elszívásával) behúzza(, hogy kisebbnek mutassa)’ ❖ [a rózsa] bé-ſzívja magát, ’s el-zárja a’ kis tolvajt [ti. a méhet] (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 259) | Bé-szivta a’ hasát (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 250) | Ha ujjamat [az orángutánkölyök] szájába dugtam, nagy erővel kezdett szopni, orcáit minden erejével beszívta (1929 Az állatok világa ford. CD46) | beszívod a hasad, ha a korzón mégy, mert szeretnél öt évvel fiatalabbnak látszani (1948 Sarkadi Imre 9586012, 66) | Süle beszívta az arcát, kimeresztette a szemét, de az igazság az, hogy éhezőművésznek egy kicsit kövér volt (1973 Csukás István 9095021, 46).
4b. (irod) ’〈érzelmet, érzelmi megnyilvánulást〉 nem enged kitörni, magába fojt’ ❖ [a lány] mig anyja ébren volt, beszivta magába a fájdalmat (1868 e. Vas Gereben C4381, 377) | Cenci megmozdult, s Nelli ijedten beszívta zokogását (1926 Babits Mihály C0699, 215).
5. ts ’〈vmely anyag v. tárgy, dolog folyadékot, nedvességet, szagot stb.〉 apró lyukacsain keresztül magába vesz, magába szív’ ❖ el-tsudálkozván a’ régi Mázatlan edények bé szivott szagán (1786 Magyar Hírmondó C0274, 132) | ha a sötét gyep már beszítta a vizet (1877 Csiky Gergely ford.–Szophoklész C1313, 105) | a pórusok teljesen beszivják a kenőcsöt (1885 Wohl Janka 8529005, 262) | Az olajból kivett fánkokat papírtörülközőre szedem, hogy az a fölösleges olajat beszívja (1989 Frank Júlia CD19) | A föld még árasztotta magából a nappal beszívott meleget (1994 Magyar Hírlap CD09).
5a. (irod) ’〈(kívánatos) látványt, hangot, ill. megnyilatkozást〉(rajongással,) mohó érdeklődéssel magába fogad’ ❖ Áll egy szép alak fejénél, Egy alak mely bájvonzattal, Egyszer látva mint az ég, Képzetünkben él mindég, És derengő arczulattal Lesve mozdulásait, Szívja bé vonásait (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | lassan-lassan szítta be lelkébe szavait (1887 Justh Zsigmond C2461, 52) | [Fülöp] beszivja magába a viz csendességét és feketeségét (1931 Szilágyi András 9671001, 58) | [az asszony] gyanakvó szemébe mindent beszí, amit a behúzott kendő alatt mint megszólást és sérelmet tovább forralhat (1947 Németh László² 9485004, 125).
J: beiszik.
Vö. CzF. beszív, ~, beszívat; ÉrtSz.; TESz. szív¹; ÉKsz.