Boldogasszony mentája l. szókapcsolatként az alábbi szócikkben

[Boldogasszony] fn 4A (tulajdonnév, értelmezett szókapcsolatok elemeként) 

1. ’〈Jellemzően vmely különleges illatú, ill. gyógyászati célokra hasznosított növény elnevezésének részeként.〉’ • Boldogasszony csipkéje (rég, Növ) ’〈az ún. erdei málna faj (Rubus idaeus) elnevezéseként〉’ ❖ Bóldog-Aszszony tsipkéje: Málnafa vagy fü. Tsipkefa Erdei ſzeder. Deák: Rubus Idæus (1775 Csapó József 7062001, 37) | Málna v. málnaszeder (növ., boldogasszony csipkéje, Idaeobatus Focke, Rubus Idaeus L.), tulajdonképen piros gyümölcsü szederfaj (1896 PallasLex. CD02) | málna Rubus idaeus (Boldogasszony csipkéje, csipkefa, himpér, malina, tököncse) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 125) • Boldogasszony haja (rég v. nyj) ’〈aranka mint növény megnevezéseként〉’ ❖ Arany fonál-fü: Haj-nevelö-fü, Gerény-fü, Bóldog Aſzſzony haja. […] A’ Olaſz kakuk-füre ſzokott tekeredni, és el-is fojtja azt (1775 Csapó József 7062001, 14) | a szegedi nép által használt növényelnevezések közül a következőket említjük föl: tárogy vagy tályog gyökér […], paplan, aranka, boldogasszonyhaja) (1901 Kovács János² C6333, 41) | aranka Cuscuta (Boldogasszony haja, fecskefonal […], paplanfű, pippan, pippang) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 22) • Boldogasszony mentája (rég, Növ is) ’Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja, a Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita)’ ❖ Bóldog-Aſzſzony Mentája. Deák: Menta Saracenica, Balſamita […]. Ezt-is kertekben termeſztik, hathatós jó illatja vagyon: Ferdöt pedig kéſzittenek e’ füböl azoknak, kiket a’ hóſzám rendeletlenúl [!] jár (1775 Csapó József 7062001, 186) | Kéz reſzketésérül. Boldog Aſzſzony’ méntáját egynéhány óráig borba áztatván, ki-fatsart levét gyakorta igyad (1791 Szent-Mihályi Mihály 7322003, 226) | Balzsammenta (növ., lapos vagy széles menta, boldogasszony mentája vagy levele, bazsamint banyafű […]), balzsamos illatu fészkes növény (1893 PallasLex. CD02) | A kolostorkerti növények közt nem kevesebb mint három Chrysanthemum-faj szerepelt, ezek ma is gyakoriak a parasztkertekben, hol hajdan mint gyógynövény játszottak fontos szerepet. Említettük annak helyén mind a hármat, a varádicsot (Chrysanthemum vulgare), a Boldogasszony mentáját (Chrysantemum balsamita) és az anyafüvet (Chrysanthemum parthenium). Mindhárom erős illatú növény (1932 Rapaics Rajmund CD35) • Boldogasszony palástja (rég) a) ’zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony tenyere’ ❖ Palástfű (növ., oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v. tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v. ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan (1896 PallasLex. CD02) | palástfű Alchemilla (bokál, Boldogasszony palástja, farkastalp, oroszfű, oroszlánláb, oroszlántalp) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 146) b) ’az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony tenyere’ ❖ Oroszlán talp-fü, Bóldog-Aſzſzony palástja. […] Kaſzálló rétekben Erdök között terem, mezökben-is haſonlóképen; Levelei gömbölyüek; ſzeleſſek, rántzoſſak, nyóltz ’s kilentz ſzegeletüek, ollyak közzel mint egy oroſzlán talpa (1775 Csapó József 7062001, 208) | Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál […]) (1902 Wagner János CD35) • Boldogasszony papucsa (Növ) ’ritka, hegyvidéki erdőkben előforduló kosbor, amelynek virágja széjjelálló, bíborbarna lepelleveleivel, valamint sárga, felfúvódott mézajkával facipőre emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus); rigópohár’ ❖ Cypripedium Calceolus Boldogasszony-papucsa (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6410, 990) | [Magyarországon] fokozottan védettek az apró, de gyönyörű virágú atlanti-mediterrán, ill. szubmediterrán bangók, az orchideafélék ékkövei (pókbangó, légybangó, poszméhbangó, méhbangó, szarvasbangó), a talán legszebb hazai orchideaféle, a boldogasszony papucsa vagy a rigópohár (1995 Természet Világa CD50) • Boldogasszony rózsája (rég, Növ) ’〈az ún. házi kövirózsa faj (Sempervivum tectorum) elnevezéseként〉’ ❖ Sempervivum tectorum. Hung. Bóldog Aſzſzony rósája (1780 Benkő József C0290, 371) | házi kövirózsa S. [= Sempervivum] tectorum (Boldogasszony rózsája, égidörgő, fülbecsavarító […]) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 112) • Boldogasszony tenyere ’〈Nyitott tenyérre emlékeztető levelű növények elnevezéseként.〉’ a) (rég v. nyj v. Növ) ’Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja (Tanacetum balsamita); Boldogasszony mentája’ ❖ Szóllok azért tsak kettt hármot a’ mi öreg Aſzſzonyaink eltt annyira betses Bóldog Aſzſzony’ Mintájáról [!] vagy tenyerérl (1789 Mátyus István C3070, 462) | Boldogasszony tenyere, (Tanacetum balsamita). Somorja. Falusi helyeken illatos kerti növény (1892 Ethnographia C0131, 56) | Boldogasszony tenyere (Boldogasszony mentája) Tanacetum balsamita (1986 Növényneveink C5237, 40) b) (rég, Növ) ’a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tövise’ ❖ Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Töviſſes fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ (1775 Csapó József 7062001, 38) | Carduus marianus […] Bóldog Aſzſzony tenyere; Szüz Mária töviſe; Tarka tövis (1780 Benkő József C0290, 412) c) (rég) ’zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony palástja’ ❖ Palástfű (növ., oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v. tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v. ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan (1896 PallasLex. CD02) d) (rég) ’az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony palástja’ ❖ Bóldog Aszszony palástja, tenyere karéjos Bokál Alchemilla vulg. [= vulgaris] (1813 Diószegi Sámuel C5316, 365) | Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál […]) (1902 Wagner János CD35) • Boldogasszony tövise (rég, Növ is) ’a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tenyere’ ❖ Petreſelymet, turbolyát, boldog Aſzſzony tviſſét ſzve rontſolván, azzal kſſék-bé [a sebet] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 457) | Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Töviſſes fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ (1775 Csapó József 7062001, 38) | Boldog Aszszony tüvese. Carduus Mariae. Frauendistel (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 475)

2. ’〈Naptári időegység nevének részeként.〉’ • Boldogasszony hava (rég v. nyj) ’az év első hónapja, január’ ❖ [őszi hidegleléseknek] azok mondatnak, mellyek ſz. Jakab havának eleitl fogva ſzintén boldog Aſzſzony haváig adják elö magokat (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 265) | A’ Nap a’ Vízöntőbe ér Boldog Aszszony havának 20-ánn (1791 Jeney György C2221, 104) | Boldog Asszony’ hava, vagy Kis Karácsony’ hava (1818 Verseghy Ferenc C4431, 367) | Boldogasszony havában kerül sor a farsangi vigalmakra, melyek Vízkereszt napjával veszik kezdetüket (1998 Új Könyvek CD29) • Boldogasszony napja (/Vall) ’〈vmely, a hivatalos egyházi elnevezés szerint jelzős szerkezettel jelölt Mária-ünnep megnevezésére〉’ ❖ Boldog Aszszony napja Assumptio Mariae (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 31) | [a nyári hónapokra eső ünnepeket] télére áttenni nem lehet. […] Nem Szt. István napját, mert ez nemzeti ünnep, nem Boldogasszony napját, mert az Patrona Hungariae s illő, hogy malasztja neve napján kéressék (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Boldogasszony tiszta napja, jó termést igér a nyárra (1855 Vas Gereben kis képes naptára C4374, 7) | A boldogasszonyszilva nagyobb mint a penyigei, gömbölyű, setét-veres-kék színű, boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik (1999 Magyar néprajz CD47)

3. • Boldogasszony ágya (nyj) ’〈az anya szülés közbeni és utáni állapotának jelképeként is:〉 a szülésre készülődő asszony számára vetett ágy, amelyben gyermekágyasként is fekszik’ ❖ Boldogasszony ágya, így nevezi az alföldi nép a gyermek-ágyat, melyben az anya gyermekével együtt fekszik a szülés után egész az avatásig (1893 PallasLex. CD02) | – Ugy nézöm, nagy lány, te is elbirnád mán a Boldogasszony ágyát! (1927 Móra Ferenc 9459034, 34) | A gyerekágy régi szegedi neve Boldogasszony ágya, amelyet valamikor különös gonddal készítettek elő, nehogy a rontás, szemverés ártson az asszonynak és magzatának (1968 Bálint Sándor 9022002, 146) | Főleg a Dél-Alföld katolikus falvaiban volt a Szülő Boldogasszonynak laikus kultusza: a hiedelmek szerint ő őrzi a szülés közben az asszonyokat, a szülő nők ágyát. Itt a gyermekágyat Boldogasszony ágyának nevezik (1990 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fű.

Vö. CzF. Boldogasszony¹; SzólKm.; SzT. ~, Boldogasszony hava, Boldogasszony-nap(ja); ÚMTsz. ~, boldogasszony-füve, boldogasszony-tenyere