bugyor fn 7A3 butyor (rég v. nyj) , bútor (rég v. nyj)
1. ’(kendőre, lepedőre helyezett holmikból az átellenes sarkok összecsomózásával elkészített,) rendsz. háton hordott, gömbölyded alakú csomag, ill. ilyen csomagba kötött holmi; batyu’ ❖ A’ búgyort hajómba maga le-kötötte, Bele-fujtott kincsét mással nem közlötte (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 104) | 800 lovak váratnak ide a’ tábori bútoroknak másuvá való vitelére (1795 Magyar Kurír C0328, 298) | Összegyüjte a mit lele, ruhaneműt és egyebet, s bugyorba kötve fejére vevé (1858 Mátyás Flórián ford. C3059, 12) | Két vállán abroszba csavart bútyor (1898 Móra István C3208, 24) | egy kis bugyorban vittem be a holmim a kollégiumba. Még ládánk sem volt (1956 Németh László² 9485043, 416).
1a. (jelzőként) (ritk) ’annyi, amennyi egy ilyen csomagba belefér’ ❖ [az igazgató] Magyarországra utazott. Csak egy bugyor UNRRA-fehérneműt vitt magával és az írógépet (1956 Thurzó Gábor C0091, 464).
2. ’〈puha ruhaanyagon〉(tárolásra alkalmas) gömbölyded kiöblösödés, kitüremlés’ ❖ Kivánatos kis nőcske. […] Bodor, fodor, bugyor… szalag, csokorka, csipke… (1921 Karinthy Frigyes ford.–Bataille CD10) | hátulról megcibálja az inge bugyrát (1962 Népszabadság okt. 4. C4814, 6) | [a nadrág anyaga] hasára feszült, külön kis bugyort képezett az ágyékán (1986 Nádas Péter 9466003, 212) | Ha a ruhát feltűrték, a keletkezett bugyor alkalmas volt a föld termékeinek v. más holminak vitelére (1989 HaagLex. ford. CD1208).
3. (vál) ’〈Dante Isteni színjátéka szerint:〉 a pokolban a különböző bűnökre kirótt büntetések színhelyeinek vmelyike’ ❖ [a malebolge] voltaképp rossz bugyrokat jelent; bugyroknak, vagyis bolgiáknak nevezi Dante a Pokol bizonyos árkait (1916 Babits Mihály C0696, 119) | „úgy szerette anyját, ahogy anyát szeretni vétek”, amiért Danténál a pokol utolsóelőtti körének legalsó bugyrában szenvednek a vétkesek (1957 Benedek István 9041011, 340) | a pokol legmélyebb bugyraiban érzi magát az az autós, aki fémkaszniba zárva, dögletes melegben kínlódik a csúcsforgalomban (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (tbsz-ban, birtokszóként) (irod v. vál) ’vminek szörnyű, ijesztő, ill. kevéssé ismert tartománya, mélysége’ ❖ kinek angyalhangja döntött le trónusomról a sár bugyraiba? (1931 Déry Tibor CD10) | utálkozva keresték csömörük egyre mélyebb bugyrait (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 89) | a kultúra „bugyraiban” (1956 Irodalmi Újság aug. 4. C5231, 4) | a humor sötét bugyraiba bukott szerző (1976 Bajor Andor 1006021, 83) | a politika mélyebb bugyraiban (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. (ritk) ’(túlzottan egyszerűsítő,) szigorú osztályozás szerint megállapított kisebb csoport’ ❖ Mikor kicsi voltam, éles határok különültek bennem a dolgok közé, kettős bugyrokból állt az élet: ajtó és ablak, huszár és baka, lepke és virág (1938 Weöres Sándor 9788144, 29) | nem segít és nem vigasztal, ha a huligánokat bele tudom gyömöszölni egy kategória bugyrába (1985 Bodor Pál 1019009, 34).
Ö: betyárbútor.
Sz: bugyros.
Vö. CzF. ~, bútor · butor, bútyor · butyor; ÉrtSz. ~, bútor; SzólKm.; TESz. bútor; ÉKsz.; SzT. butyor; ÚMTsz. bugyor¹