csodadoktor fn 4A

1. (pejor is) ’olyan orvos v. magát orvosnak kiadó személy, akinek rendkívüli, csodás gyógyító erőt tulajdonítanak’ ❖ A társaság csodadoktort is hord magával: a cerkó [= cerkóf] ismeri a faleveleket, mikkel összerágott állapotukban a marás sebeket begyógyítja (1870 Jókai Mór CD18) | Az éleseszű és szkeptikus szellemű férfi egy csodadoktor karmai közé esett, akiben rendületlenül bízott és aki a képtelenül brutális gyógymódjával megadta kimerült szervezetének a kegyelemdöfést (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 147) | A szomszéd lakásban egy akupunktúrás csodadoktor rendelt, kínai tűszúrásos módszerrel, ígérte, hogy a kövérek lefogynak, a krónikus dohányosok leszoknak (1988 Lengyel Péter 9397009, 465).

1a. ’szakmájában kiváló eredményeket elért, nagy tudású, kivételes személyiségű orvos’ ❖ megtévesztésig hasonlított […] a híres szép mágnásra, kinek családjában már apja, a csodadoktor háziorvos volt, sőt titkon benfentes jó barát, tanácsadó (1917 Kaffka Margit 9290049, 178) | A korábbi évszázadok és évtizedek csodadoktorai nem egy esetben nemcsak eszközeiknek, nagyobb tudásuknak, hanem személyiségük kisugárzásának is köszönhették hírüket (1999 Természet Világa CD50).

2. (vál, gúny is) ’nehéz, megoldhatatlannak tűnő helyzetben segíteni tudó személy, es. dolog’ ❖ Vannak derék, jószívű emberek, akik a korábban élni kívánó ifjakat megszánják, s lehetővé teszik rájuk nézve, hogy az életet korábban elkezdjék. A közéletben úgy hívják ezeket a csodadoktorokat, hogy uzsorások (1895 Jókai Mór CD18) | A jelenkor, e borzas csodadoktor, megédesíti nékünk a halált (1944 Weöres Sándor 9788359, 57) | nem hihetünk azoknak a csodadoktoroknak, akik azt sugallják, hogy a stabilizációval és a gazdasági növekedés megalapozásával járó terheket bárki másra lehetne hárítani (1995 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csodadoktor főnév 4A
1. (pejor is)
olyan orvos v. magát orvosnak kiadó személy, akinek rendkívüli, csodás gyógyító erőt tulajdonítanak
A társaság csodadoktort is hord magával: a cerkó [= cerkóf] ismeri a faleveleket, mikkel összerágott állapotukban a marás sebeket begyógyítja
(1870 Jókai Mór)
Az éleseszű és szkeptikus szellemű férfi egy csodadoktor karmai közé esett, akiben rendületlenül bízott és aki a képtelenül brutális gyógymódjával megadta kimerült szervezetének a kegyelemdöfést
(1939 Herczeg Ferenc)
A szomszéd lakásban egy akupunktúrás csodadoktor rendelt, kínai tűszúrásos módszerrel, ígérte, hogy a kövérek lefogynak, a krónikus dohányosok leszoknak
(1988 Lengyel Péter)
1a.
szakmájában kiváló eredményeket elért, nagy tudású, kivételes személyiségű orvos
megtévesztésig hasonlított […] a híres szép mágnásra, kinek családjában már apja, a csodadoktor háziorvos volt, sőt titkon benfentes jó barát, tanácsadó
(1917 Kaffka Margit)
A korábbi évszázadok és évtizedek csodadoktorai nem egy esetben nemcsak eszközeiknek, nagyobb tudásuknak, hanem személyiségük kisugárzásának is köszönhették hírüket
(1999 Természet Világa)
2. (vál, gúny is)
nehéz, megoldhatatlannak tűnő helyzetben segíteni tudó személy, es. dolog
Vannak derék, jószívű emberek, akik a korábban élni kívánó ifjakat megszánják, s lehetővé teszik rájuk nézve, hogy az életet korábban elkezdjék. A közéletben úgy hívják ezeket a csodadoktorokat, hogy uzsorások
(1895 Jókai Mór)
A jelenkor, e borzas csodadoktor, megédesíti nékünk a halált
(1944 Weöres Sándor)
nem hihetünk azoknak a csodadoktoroknak, akik azt sugallják, hogy a stabilizációval és a gazdasági növekedés megalapozásával járó terheket bárki másra lehetne hárítani
(1995 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások