dalol ige 1a

1. tn ’kül. világi tárgyú éneket, dalt, dallamot énekel vki’ ❖ Tölgyes [= tőgyes] barmaitól fejne dalolva tejet (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején [a székelyek] (1849 Petőfi Sándor 8366437, 231) | [édesanyám] oly édesen dalolt reggelente, amikor a rózsákat öntözé (1927 Benedek Elek 1015001, 17) | augusztus 3-án Münchenben ismét együtt dalol a három sztár tenor (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (átv is) ’énekhangon (folyamatosan) előad, ill. megénekel vmit’ ❖ te-is más nótát dalolnál, ha ennyi baj érné a’ fejedet (1775 Simai Kristóf C3746, 10) | [a pap] dalolni kezdi könyörgését (1804 Verseghy Ferenc CD01) | örömmel hallgatták hangszere hangjai mellett az énekest, ki az élet örömét, bajait, társadalmi viszonyokat, saját érzelmeit dalolta (1899 e. Péterfy Jenő 8363002, 340) | pogány, virágos nótákat dalolnak (1907 Juhász Gyula¹ 9284093, 156) | Ki dalolta ma itt e gyásznapi dalt? (1989 Gergely Ágnes ford.–Lenszki 2039012, 40).

1b. ts (átv is) ’énekléssel vmilyen állapotba juttat vkit’ ❖ [az oláh nő] oláhul dalolta álomba gyermekét (1877 Kossuth Lajos 8250008, 171) | Szegény fiad halálba dalolod (1907 Kosztolányi Dezső 9359030, 24) | Addig dalolt [Szikra], amíg mély álomba nem dalolta Bűbájost (1927 Benedek Elek 1015001, 45) | Dalold álomba hű Duna Partodon nyugvó szeretődet (1956 Tollas Tibor 9818025, 64).

1c. ts (tárgy n. is) (irod) ’〈szót, mondatot stb.〉 jellegzetes(, az éneklésre emlékeztető) intonációval mond’ ❖ Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre, oly szemtelen gyorsasággal, hogy magam is megijedtem. „Guten Morgen!” mondták, de másnap már: „Bon jour!” s egy furcsa délután dalolva köszöntek: „Good afternoon!” (1927 Kosztolányi Dezső 9359367, 38) | Halló, halló, itt Corrodini… – kiáltotta skandálta, dalolta a telefonokba, hevesen, mint egy vásári kikiáltó és muzikálisan, mint egy olasz rádióállomás bemondója (1951 Örkény István 9500001, 163) | beszállni, dalolta apatikus hangon [a kalauznő] (1986 Nádas Péter 9466005, 521).

2. ’〈Állat, növény, élettelen dolog hangadására vonatkoztatva.〉’

2a. tn ’szép hangú, kellemes énekű madár, ill. rovar, kül. tücsök dal(lam)szerűen hangzó hangsort v. vmilyen egyenletes, ritmikus hangot hallat’ ❖ pirúltát hajnalúnknak Sok daloló madarak köszöntik (1818 Vörösmarty Mihály CD01) | [a tücsök] nyáron dalol, ’s koplal télen (1832 Széchenyi István 8429032, 78) | a júniusi levegőben daloltak a méhek (1920 Szabó Dezső 9623001, 32) | az énekes rigók néha kórusban dalolnak, akár harminc hím is énekel hallótávolságnyira egymástól (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2b. ts ’〈(szép hangú, kellemes énekű) madár, ill. rovar, kül. tücsök vmilyen dal(lam)szerű hangsort〉 hallat v. megszólaltat’ ❖ A’ Patsirta halálos Éneket dalol (1794 Kármán József² 7165022, 191) | tud is a fecske Oly víg dalt dalolni (1857 Szemere Miklós 8438022, 140) | Vén özvegyasszony volt Julisnéni […]. Senkije sem volt, de volt egy tücske, az dalolt néki altatót este (1924 Erdélyi József 9127013, 33) | húzz el felettem, bűvös csalogányom, s zengjed nekem azt a dalt, amit sosem tudtam, amit rég feledtem, dalolj, dalolj, azt a dalt dalold (1936 Reichard Piroska 9559005, 12) | A zirrenő tücsök, – nem látni őt, de halld csak! – Kitartóan dalolja mindenható hatalmad (1947 Rónay György ford.–Jammes 9573051, 162).

2c. tn ’〈hangadásra alkalmas tárgy, kül. hangszer (hangja)(dallamosan) szól’ ❖ Nyolc liku sárga sipom szép nevetökre dalol (1804 Fabchich József C1643, 270) | Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol (1919 Juhász Gyula¹ 9284488, 180) | hegedű dalol (1923 Tóth Árpád ford.–Baudelaire CD01) | [a boszorkánysággal vádolt művész-apát] jelenlétében érintetlenül is megszólalt s dalolt a falra akasztott hárfa (1936 Németh László² 9485021, 112) | csengve daloló zongoraszó (1939 Joó Tibor CD10).

2d. ts ’〈hangadásra alkalmas tárgy, kül. hangszer〉(dallamosan) megszólaltat, előad vmit’ ❖ Kakukkos óra elválást dalol (1908 Juhász Gyula¹ 9284147, 196) | A grammofon karácsonyi énekeket dalol (1934 Szerb Antal CD10) | Valami indulót dalolt egy fuvola (1947 Rónay György ford.–Apollinaire 9573009, 104) | a „bújj, bújj, zöld ágat” dalolják magas fekvésben a hegedűk (1969 B. Nagy László 9474010, 244).

2e. tn ’〈természeti jelenség, tárgy, dolog〉 dalra, dallamra emlékeztető hangot hallat’ ❖ a kicsi csermely, melly dalolva vész el (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Csak Bóreász [= az északi szél] dalol sikoltva, zagyván (1890 Komjáthy Jenő 8248025, 141) | a reszelők dalolnak, ha siklatják őket a vason és lemezen (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 152) | a tűzhelyen forrva dalolt a víz az edényben (1947 Rónay György ford.–Aragon 9573014, 114) | Juventus daloló forrásai (1974 Szentkuthy Miklós ford.–Joyce 9664016, 697).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’verset, költeményt ír, költ, ill. versben szól vmiről’ ❖ új Phoenix támadott már Gyöngyösi porából: Dalol: s el-hat dala a főld határira (1792 Dayka Gábor CD01) | Dalolok, mert dalolnom kell, Mert csordultig van a keblem, Dalolnom kell akkor is, ha Senki meg nem hallgat engem (1876–1879 Dalmady Győző 8091006, 211) | [Szabolcska Mihály] sokat dalol; jóformán lélegzetvétel nélkül hullatja el immár hatodik, szörnyen hullámzó színvonalú kötetét (1908 Gellért Oszkár CD10) | Hős akart lenni, egy nemzet szabadítója, akinek önzetlenségéről egykor majd krónikák regélnek, költők dalolnak (1936 Herczeg Ferenc 9241005, 284) | A kiábrándult költő az ősz hangulatának érzékeltetése mellett, valami általános, világméretű dekadenciáról dalol (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. ts ’〈verset, költeményt〉 ír, költ v. előad, szaval’ ❖ Már én is dalolék nem honni verseket (1792 Dayka Gábor CD01) | Hasztalan édesgetsz lauruskoszorúval Apolló! nem dalol illy bérért verseket, a’ ki okos (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Hányszor dalol vidám dalt a költő! (1881 e. Szemere Miklós 8438041, 291) | hadd dalolok soha nem hallott verseket ma (1909 Babits Mihály C0695, 3) | himnuszt akar zengeni és verset dalolni (1966 Sánta Ferenc 9585005, 108).

3b. tn ’〈verses műalkotás (szövege)〉 szól, beszél vmiről’ ❖ Csalódtam, ó de mért erről beszélni? Múlt verseim e bánatról dalolnak (1919 Juhász Gyula¹ 9284480, 176) | az Igor-ének arról dalol, hogy az orosz vezérek és hadaik a kereszténységért harcolnak a pogányok ellen (1974 Képes Géza 9323028, 159).

3c. ts ’〈költő〉 megénekel vmit v. vkit, ill. (fennhangon) előad, hirdet vmit vki’ ❖ Javában dalolták szinte tetteiket, égig magasztalván saját neveiket (1806 Verseghy Ferenc CD01) | ideál és szép leányka Engemet hevítenek. Kit tekintsek, kit daloljak? Mondjátok meg istenek! (1842 Petőfi Sándor CD01) | Dalolj együttfekvést, dalolj együtthálást, S kapsz roppant csodálást, s csak kis megutálást (1860 Szemere Pál 8439016, 112) | Kések között, a végzet a vállamon, téged dalollak, még nyomorékul is, száj nélkül is, szájamba sebbel, emberi nagyság (1934 Kosztolányi Dezső 9359167, 384) | [Jobbágy Károly] a szerelem himnuszait, a testi, érzéki gyönyör vegetatív örömeit dalolja (1986 Erdődy Edit–R. Takács Olga CD53).

3d. ts ’〈szöveg, írásmű, kül. vers (vmely eleme)〉 elmond, kifejez, megénekel vmit’ ❖ Vérengező jámbussaid Daloljanak szerelmet! (1792 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Régi palóc románc dalolja, hogy Kis perge kalapja, Messzire hagyitva. Gyócsingi, gatyája Vérbe be van mártva (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | édes vers üteme dalolta az erdőt (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01).

4. tn ’Beszél, megnyilatkozik (vmiről).’

4a. (gúny) ’vki súlytalanul, hiteltelenül beszél, nyilatkozik vmiről’ ❖ No de hát mit dalolsz itt, kit csalsz még itt, kit tartsz bolonddá no?! (1923 Szomory Dezső 9683010, 77) | a pénzügyminiszter júliusban arról beszélt, hogy a magyar gazdaság jó helyzetben van […]. Véleményét később megváltoztatta, mondván; előzetesen rosszul ítélték meg, most októberben pedig újból arról „dalol”, hogy stabil a magyar gazdaság (1998 Magyar Hírlap CD09).

4b. (argó) ’vallomást tesz, vall, (titkos) információt szolgáltat ki (vkinek), énekel, köp’ ❖ Radzsa Vard, az Izraellel együttműködő (keresztény) Dél-libanoni Hadsereg […] egyik biztonsági tisztje feladta magát a libanoni hatóságoknak, és „dalolt” (1998 Magyar Hírlap CD09) | Bár ma még úgy tűnik, hogy nálunk a politikusoknak csupán döntési jogkörük van, ehhez kapcsolódó felelősségük viszont alig, és az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy mindig találnak néhány balekot vagy hűséges pártkatonát, aki helyettük is elviszi a balhét, egyszer valahol valaki nyilván elkezd dalolni (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. ts (tárgy n. is) (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely természeti jelenség (puszta) létével (ki)mond, hirdet vmit〉’ ❖ az éjféli csillagok tábora azt dalolja fölöttem: nagyobb erő hatott a zatban [= természetben], mint mellyrül az emberek álmadni tudnának (1841 Vajda Péter 8504012, 16) | A holdas éj békét dalol (1918 Juhász Gyula¹ 9284450, 153) | Csak hallanád, mit zúg az egek remegése! Csillagmiriádok gépe mit dalol! Mint dörgi magának az Istennek fülébe: Mily rabtartónak vagy te rabcselédje, Hogy csak rabságon uralkodhatol?! (1928 Telekes Béla CD10).

6. tn (hat-i ign-i alakban, hsz-szerűen) (szleng, gúny) ’〈annak kif-ére, hogy vmilyen történés bekövetkezte, feladat, tevékenység elvégzése v. vmely viszonyulás vidáman, könnyedén, ill. önként(es döntés következtében) megy végbe v. történik meg〉’ ❖ önként és dalolva. 1. Nem kötelező, de ajánlatos. 2. Nem kötelező, de muszáj (1983 Közhelyszótár 1066008, 293) | a tévé gárdája – tisztelet a kivételnek – „önként és dalolva” teljesítette a vele „kontaktáló” [= kapcsolatban levő] kultúrpolitika elvárásait (1989 Csurka István 2015033, 47) | Ez a valóságkép, tisztelt uraim, és nem az, hogy a dolgozó dalolva várja, hogy munkanélkülivé váljon (1991 Országgyűlési Napló CD62) | nem dalolva, hanem a kényszernek engedve (1999 Országgyűlési Napló CD62) | fiatal és öreg, férfi és nő e csodapemzlikkel könnyedén, mondhatnám, „dalolva” festett sárgára, kékre, fehérre vagy vörösre hatalmas felületeket (1999 Lakáskultúra CD39).

J: énekel.

Ö: el~.

ÖU: bele~, ki~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

dalol ige 1a
1. tárgyatlan
kül. világi tárgyú éneket, dalt, dallamot énekel vki
Tölgyes [= tőgyes] barmaitól fejne dalolva tejet
(1773 Révai Miklós ford.Horatius)
Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején [a székelyek]
(1849 Petőfi Sándor)
[édesanyám] oly édesen dalolt reggelente, amikor a rózsákat öntözé
(1927 Benedek Elek)
augusztus 3-án Münchenben ismét együtt dalol a három sztár tenor
(1996 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas (átv is)
énekhangon (folyamatosan) előad, ill. megénekel vmit
te-is más nótát dalolnál, ha ennyi baj érné a’ fejedet
(1775 Simai Kristóf)
[a pap] dalolni kezdi könyörgését
(1804 Verseghy Ferenc)
örömmel hallgatták hangszere hangjai mellett az énekest, ki az élet örömét, bajait, társadalmi viszonyokat, saját érzelmeit dalolta
(1899 e. Péterfy Jenő)
pogány, virágos nótákat dalolnak
(1907 Juhász Gyula¹)
Ki dalolta ma itt e gyásznapi dalt?
(1989 Gergely Ágnes ford.Lenszki)
1b. tárgyas (átv is)
énekléssel vmilyen állapotba juttat vkit
[az oláh nő] oláhul dalolta álomba gyermekét
(1877 Kossuth Lajos)
Szegény fiad halálba dalolod
(1907 Kosztolányi Dezső)
Addig dalolt [Szikra], amíg mély álomba nem dalolta Bűbájost
(1927 Benedek Elek)
Dalold álomba hű Duna Partodon nyugvó szeretődet
(1956 Tollas Tibor)
1c. tárgyas (tárgy n. is) (irod)
〈szót, mondatot stb.〉 jellegzetes(, az éneklésre emlékeztető) intonációval mond
Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre, oly szemtelen gyorsasággal, hogy magam is megijedtem. „Guten Morgen!” mondták, de másnap már: „Bon jour!” s egy furcsa délután dalolva köszöntek: „Good afternoon!”
(1927 Kosztolányi Dezső)
Halló, halló, itt Corrodini… – kiáltotta skandálta, dalolta a telefonokba, hevesen, mint egy vásári kikiáltó és muzikálisan, mint egy olasz rádióállomás bemondója
(1951 Örkény István)
beszállni, dalolta apatikus hangon [a kalauznő]
(1986 Nádas Péter)
2.
〈Állat, növény, élettelen dolog hangadására vonatkoztatva.〉
2a. tárgyatlan
szép hangú, kellemes énekű madár, ill. rovar, kül. tücsök dal(lam)szerűen hangzó hangsort v. vmilyen egyenletes, ritmikus hangot hallat
pirúltát hajnalúnknak Sok daloló madarak köszöntik
(1818 Vörösmarty Mihály)
[a tücsök] nyáron dalol, ’s koplal télen
(1832 Széchenyi István)
a júniusi levegőben daloltak a méhek
(1920 Szabó Dezső)
az énekes rigók néha kórusban dalolnak, akár harminc hím is énekel hallótávolságnyira egymástól
(1995 Magyarország állatvilága)
2b. tárgyas
(szép hangú, kellemes énekű) madár, ill. rovar, kül. tücsök vmilyen dal(lam)szerű hangsort〉 hallat v. megszólaltat
A’ Patsirta halálos Éneket dalol
(1794 Kármán József²)
tud is a fecske Oly víg dalt dalolni
(1857 Szemere Miklós)
Vén özvegyasszony volt Julisnéni […]. Senkije sem volt, de volt egy tücske, az dalolt néki altatót este
(1924 Erdélyi József)
húzz el felettem, bűvös csalogányom, s zengjed nekem azt a dalt, amit sosem tudtam, amit rég feledtem, dalolj, dalolj, azt a dalt dalold
(1936 Reichard Piroska)
A zirrenő tücsök, – nem látni őt, de halld csak! – Kitartóan dalolja mindenható hatalmad
(1947 Rónay György ford.Jammes)
2c. tárgyatlan
〈hangadásra alkalmas tárgy, kül. hangszer (hangja) (dallamosan) szól
Nyolc liku sárga sipom szép nevetökre dalol
(1804 Fabchich József)
Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol
(1919 Juhász Gyula¹)
hegedű dalol
(1923 Tóth Árpád ford.Baudelaire)
[a boszorkánysággal vádolt művész-apát] jelenlétében érintetlenül is megszólalt s dalolt a falra akasztott hárfa
(1936 Németh László²)
csengve daloló zongoraszó
(1939 Joó Tibor)
2d. tárgyas
〈hangadásra alkalmas tárgy, kül. hangszer〉 (dallamosan) megszólaltat, előad vmit
Kakukkos óra elválást dalol
(1908 Juhász Gyula¹)
A grammofon karácsonyi énekeket dalol
(1934 Szerb Antal)
Valami indulót dalolt egy fuvola
(1947 Rónay György ford.Apollinaire)
a „bújj, bújj, zöld ágat” dalolják magas fekvésben a hegedűk
(1969 B. Nagy László)
2e. tárgyatlan
〈természeti jelenség, tárgy, dolog〉 dalra, dallamra emlékeztető hangot hallat
a kicsi csermely, melly dalolva vész el
(1858 Vasárnapi Újság)
Csak Bóreász [= az északi szél] dalol sikoltva, zagyván
(1890 Komjáthy Jenő)
a reszelők dalolnak, ha siklatják őket a vason és lemezen
(1941 Gelléri Andor Endre)
a tűzhelyen forrva dalolt a víz az edényben
(1947 Rónay György ford.Aragon)
Juventus daloló forrásai
(1974 Szentkuthy Miklós ford.Joyce)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
verset, költeményt ír, költ, ill. versben szól vmiről
új Phoenix támadott már Gyöngyösi porából: Dalol: s el-hat dala a főld határira
(1792 Dayka Gábor)
Dalolok, mert dalolnom kell, Mert csordultig van a keblem, Dalolnom kell akkor is, ha Senki meg nem hallgat engem
(1876–1879 Dalmady Győző)
[Szabolcska Mihály] sokat dalol; jóformán lélegzetvétel nélkül hullatja el immár hatodik, szörnyen hullámzó színvonalú kötetét
(1908 Gellért Oszkár)
Hős akart lenni, egy nemzet szabadítója, akinek önzetlenségéről egykor majd krónikák regélnek, költők dalolnak
(1936 Herczeg Ferenc)
A kiábrándult költő az ősz hangulatának érzékeltetése mellett, valami általános, világméretű dekadenciáról dalol
(1999 Magyar Hírlap)
3a. tárgyas
〈verset, költeményt〉 ír, költ v. előad, szaval
Már én is dalolék nem honni verseket
(1792 Dayka Gábor)
Hasztalan édesgetsz lauruskoszorúval Apolló! nem dalol illy bérért verseket, a’ ki okos
(1806 Verseghy Ferenc)
Hányszor dalol vidám dalt a költő!
(1881 e. Szemere Miklós)
hadd dalolok soha nem hallott verseket ma
(1909 Babits Mihály)
himnuszt akar zengeni és verset dalolni
(1966 Sánta Ferenc)
3b. tárgyatlan
〈verses műalkotás (szövege) szól, beszél vmiről
Csalódtam, ó de mért erről beszélni? Múlt verseim e bánatról dalolnak
(1919 Juhász Gyula¹)
az Igor-ének arról dalol, hogy az orosz vezérek és hadaik a kereszténységért harcolnak a pogányok ellen
(1974 Képes Géza)
3c. tárgyas
〈költő〉 megénekel vmit v. vkit, ill. (fennhangon) előad, hirdet vmit vki
Javában dalolták szinte tetteiket, égig magasztalván saját neveiket
(1806 Verseghy Ferenc)
ideál és szép leányka Engemet hevítenek. Kit tekintsek, kit daloljak? Mondjátok meg istenek!
(1842 Petőfi Sándor)
Dalolj együttfekvést, dalolj együtthálást, S kapsz roppant csodálást, s csak kis megutálást
(1860 Szemere Pál)
Kések között, a végzet a vállamon, téged dalollak, még nyomorékul is, száj nélkül is, szájamba sebbel, emberi nagyság
(1934 Kosztolányi Dezső)
[Jobbágy Károly] a szerelem himnuszait, a testi, érzéki gyönyör vegetatív örömeit dalolja
(1986 Erdődy Edit–R. Takács Olga)
3d. tárgyas
〈szöveg, írásmű, kül. vers (vmely eleme) elmond, kifejez, megénekel vmit
Vérengező jámbussaid Daloljanak szerelmet!
(1792 Csokonai Vitéz Mihály)
Régi palóc románc dalolja, hogy Kis perge kalapja, Messzire hagyitva. Gyócsingi, gatyája Vérbe be van mártva
(1916 e. Malonyay Dezső)
édes vers üteme dalolta az erdőt
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Wilde)
4. tárgyatlan
Beszél, megnyilatkozik (vmiről).
4a. (gúny)
vki súlytalanul, hiteltelenül beszél, nyilatkozik vmiről
No de hát mit dalolsz itt, kit csalsz még itt, kit tartsz bolonddá no?!
(1923 Szomory Dezső)
a pénzügyminiszter júliusban arról beszélt, hogy a magyar gazdaság jó helyzetben van […]. Véleményét később megváltoztatta, mondván; előzetesen rosszul ítélték meg, most októberben pedig újból arról „dalol”, hogy stabil a magyar gazdaság
(1998 Magyar Hírlap)
4b. (argó)
vallomást tesz, vall, (titkos) információt szolgáltat ki (vkinek), énekel, köp
Radzsa Vard, az Izraellel együttműködő (keresztény) Dél-libanoni Hadsereg […] egyik biztonsági tisztje feladta magát a libanoni hatóságoknak, és „dalolt”
(1998 Magyar Hírlap)
Bár ma még úgy tűnik, hogy nálunk a politikusoknak csupán döntési jogkörük van, ehhez kapcsolódó felelősségük viszont alig, és az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy mindig találnak néhány balekot vagy hűséges pártkatonát, aki helyettük is elviszi a balhét, egyszer valahol valaki nyilván elkezd dalolni
(1999 Magyar Hírlap)
5. tárgyas (tárgy n. is) (irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely természeti jelenség (puszta) létével (ki)mond, hirdet vmit〉
az éjféli csillagok tábora azt dalolja fölöttem: nagyobb erő hatott a zatban [= természetben], mint mellyrül az emberek álmadni tudnának
(1841 Vajda Péter)
A holdas éj békét dalol
(1918 Juhász Gyula¹)
Csak hallanád, mit zúg az egek remegése! Csillagmiriádok gépe mit dalol! Mint dörgi magának az Istennek fülébe: Mily rabtartónak vagy te rabcselédje, Hogy csak rabságon uralkodhatol?!
(1928 Telekes Béla)
6. tárgyatlan (hat-i ign-i alakban, hsz-szerűen) (szleng, gúny)
〈annak kif-ére, hogy vmilyen történés bekövetkezte, feladat, tevékenység elvégzése v. vmely viszonyulás vidáman, könnyedén, ill. önként(es döntés következtében) megy végbe v. történik meg〉
önként és dalolva. 1. Nem kötelező, de ajánlatos. 2. Nem kötelező, de muszáj
(1983 Közhelyszótár)
a tévé gárdája – tisztelet a kivételnek – „önként és dalolva” teljesítette a vele „kontaktáló” [= kapcsolatban levő] kultúrpolitika elvárásait
(1989 Csurka István)
Ez a valóságkép, tisztelt uraim, és nem az, hogy a dolgozó dalolva várja, hogy munkanélkülivé váljon
(1991 Országgyűlési Napló)
nem dalolva, hanem a kényszernek engedve
(1999 Országgyűlési Napló)
fiatal és öreg, férfi és nő e csodapemzlikkel könnyedén, mondhatnám, „dalolva” festett sárgára, kékre, fehérre vagy vörösre hatalmas felületeket
(1999 Lakáskultúra)
J: énekel
Ö: eldalol
ÖU: beledalol, kidalol, megdalol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások