dili fn és mn 1B1

I. fn (biz)

1. ’vkinek az az átmeneti állapota, amelyben nem képes józanul gondolkodni v. cselekedni, nem beszámítható; bolondóra’ ❖ Pista azt hitte, Raab úr dühében mosolyog, hogy beléállt a „nagy dili”, és most kezdődik majd az igazi haddelhadd! (1960 Élet és Irodalom márc. 4. C5264, 3) | ha egy olasz állampolgárra rájön a dili, hogy azonnal Párizsba akar utazni, csak kocsiba kell vágnia magát, s már indulhat is (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (birtokszóként) ’furcsa, különös, hóbortos szokás, ill. vmely tárgy, mánia v. rögeszme, amelyhez vki makacsul ragaszkodik’ ❖ Mindenkinek van egy bogara (heppje, háklija, dilije, raplija, mániája) (1983 Közhelyszótár 1066007, 254) | Kimondott dilim nincs, legfeljebb egy kabalaállatom, egy kis víziló (1995 Magyar Hírlap CD09) | nekem dilim szokott lenni – ezt a szót szoktam használni – a nyilvántartások szükségessége (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’szórakoztató, mulattató dolog, pl. mű’ ❖ Még a hangja, a beszéde is: „Páá kedvesem!” – kész dili! (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 125) | A Két tűz között a „komoly” akciófilm és a műfajparódia határán egyensúlyozik igen ügyesen […]. Sikerült tökéletes szombat délutáni dilit készíteni az egész család számára (1994 Magyar Hírlap CD09).

3a. (ritk)(jókedvből fakadó,) nevettető célú viselkedés, móka, tréfa; bolondság’ ❖ áttettek egy másik iskolába, emeleten volt a tantermünk. Egy gyereket diliből kiraktam a párkányra (1971 Csörsz István 9092001, 137).

4. ’közfeltűnést keltő, lármás jelenet, balhé’ ❖ Ferdeszájú Tibi kasszafúrásért nemrég bukott le, hamar „kiverte a dilit(1957 Benedek István 9041012, 420) | A szoros normával kínlódó munkatárs […] verte a dilit (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. mn (nyj)

’a józan észnek ellentmondóan gondolkodó, viselkedő v. cselekvő 〈személy〉’ ❖ dili: féleszű, bolond (1909 Magyar Nyelvőr C5967, 334) | A kondások ojan dilik, mint Rózsa Sándor bandája az erdőbe (1940 Ethnographia C6947, 490).

Vö. TESz. dilinós; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

dili főnév és melléknév 1B1
I. főnév (biz)
1.
vkinek az az átmeneti állapota, amelyben nem képes józanul gondolkodni v. cselekedni, nem beszámítható; bolondóra
Pista azt hitte, Raab úr dühében mosolyog, hogy beléállt a „nagy dili”, és most kezdődik majd az igazi haddelhadd!
(1960 Élet és Irodalom márc. 4.)
ha egy olasz állampolgárra rájön a dili, hogy azonnal Párizsba akar utazni, csak kocsiba kell vágnia magát, s már indulhat is
(1997 Magyar Hírlap)
2. (birtokszóként)
furcsa, különös, hóbortos szokás, ill. vmely tárgy, mánia v. rögeszme, amelyhez vki makacsul ragaszkodik
Mindenkinek van egy bogara (heppje, háklija, dilije, raplija, mániája)
(1983 Közhelyszótár)
Kimondott dilim nincs, legfeljebb egy kabalaállatom, egy kis víziló
(1995 Magyar Hírlap)
nekem dilim szokott lenni – ezt a szót szoktam használni – a nyilvántartások szükségessége
(1997 Országgyűlési Napló)
3.
szórakoztató, mulattató dolog, pl. mű
Még a hangja, a beszéde is: „Páá kedvesem!” – kész dili!
(1989 Fel a kezekkel!)
A Két tűz között a „komoly” akciófilm és a műfajparódia határán egyensúlyozik igen ügyesen […]. Sikerült tökéletes szombat délutáni dilit készíteni az egész család számára
(1994 Magyar Hírlap)
3a. (ritk)
(jókedvből fakadó,) nevettető célú viselkedés, móka, tréfa; bolondság
áttettek egy másik iskolába, emeleten volt a tantermünk. Egy gyereket diliből kiraktam a párkányra
(1971 Csörsz István)
4.
közfeltűnést keltő, lármás jelenet, balhé
Ferdeszájú Tibi kasszafúrásért nemrég bukott le, hamar „kiverte a dilit
(1957 Benedek István)
A szoros normával kínlódó munkatárs […] verte a dilit
(1995 Magyar Hírlap)
II. melléknév (nyj)
a józan észnek ellentmondóan gondolkodó, viselkedő v. cselekvő 〈személy〉
dili: féleszű, bolond
(1909 Magyar Nyelvőr)
A kondások ojan dilik, mint Rózsa Sándor bandája az erdőbe
(1940 Ethnographia)
Vö. TESz. dilinós; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások