dobban tn ige 1a8

1. (tárgyragos határozóval is)(vmihez) ütődéstől egyszeri tompa, mély hangot ad, ill. sorozatos ütődésektől ilyen hangot kezd adni vmi’ ❖ Hát a’ föld meſzſzirl lábom alatt dobban (1794 Farkas András 7333004, 21) | A kalapács dübörg, dobban (1879 Vészi József C4464, 118) | [a fegyverek] egyszerre dobbannak a földhöz (1915 Kertész István CD10) | nagyot dobbant a kugligolyó (1922 Krúdy Gyula CD54) | Elől dobbant a palló, kattant a kiskapu. A gyerek rohant be az újsággal (1963 Rónay György 9573001, 242).

1a. (irod) ’〈ütőhangszer〉 tompa, mély hangon megszólal’ ❖ Zúg a csatalárma Dobban a dob (1859 Thaly Kálmán C4129, 185) | Roppan a kisdob, dobban a nagydob (1923 Harsányi Zsolt CD10) | dobbant a dob, mint a mennydörgés és nyomban megharsantak a trombiták (1932 Sinkó Ervin CD10).

1b. ’〈ember, állat (lába)〉 járás közben, ill. 〈lépés〉 tompán koppanó hangot kelt’ ❖ lépte dobban (1875 Dóczi Lajos 8108009, 71) | Ismét recsegett a lépcső, most gyorsabban dobbantak a léptek, egész közelről (1917 Déry Tibor CD10) | Dobbanva járt, nagy zajt ütött, az ajtót sarkig kitárta, hogy odabenn hallják, amint a csapból ereszti a vizet (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | nézte a hosszú sorokban elvonuló, súlyosan dobbanó lábakat (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 171) | hirtelen megugró csikó patája dobban a földön (1964 Sánta Ferenc 9585001, 127).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈szív〉(a szokásosnál erősebben) üt’ ❖ Imre! – egyet dobban szivem, ha nevezlek (1781 Ányos Pál CD01) | Ah mint dobban e’ szegény sziv! (1835 Bajza József 8021020, 152) | Grillusz úr szíve egy csöndeset s utána hármat erőset dobbant (1917 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A világ népeinek szíve ma már nem dobban együtt az orosz elnökkel (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’erős félelem, ijedtség testi jeleit kezdi mutatni vki’ ❖ dobbant [=] döbbent, remegett, reszketett (1784 Kisded szótár C0815, 17) | A török dobbanva nézi A höslány mozdúlatát (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 109) | Dobbanni v. döbbenni, megijedni; erschrecken (1834 Szófüzér C2854, 17).

3. (rég, irod) ’puffanva esik, zuhan vhova vki, vmi’ ❖ Ég rakás fára teste miként dobbant (1796 Gvadányi József C1923, 126) | [a sírban] a föld reájok dobbant (1849 Arany János C0646, 108) | Gutaütéssel dobbant [Ábris úr] a földre s hebegve reszketett (1904 Móricz Zsigmond C3231, 20) | puha ritmusokban dobban a gesztenye a pázsitra (1913 Laczkó Géza CD10).

3a. (rég) ’〈ember, állat〉 hirtelen, nagy lendülettel veti magát vhova, vetődik vkire, vmire’ ❖ Mint mikor a’ farkas a’ vadászra dobban (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 269) | Százezer jó hún levente Lábra kél, és lóra dobban (1861 Thaly Kálmán C4128, 74) | Egyszerre csak nagy erővel reám dobban [a kutyám] (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

4. (irod, átv is) ’vhova lépve, toppanva váratlanul, hirtelen megjelenik vhol’ ❖ Három vasas német a’ szobába dobban, Két tzigány hegedűlt ezek utánn nyomban (1788 Gvadányi József C1936, 18) | eggy nagy ugrással melléjek dobbanván házoknak baráttya (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 33) | [Kuthen vezér] rengő léptekkel a székely tanácsfők elé dobban (1882 Jókai Mór CD18) | még nem érte el azokat az eredményeket, miket magának kitűzött, hogy velük aztán nyilvánosság elé dobbanjon (1920 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A völgybe dobbant Ázsiának népe, Kürtök riogtak, s tűzcsóvák elébe Megkongatták a harangokat (1983 Tollas Tibor 9818016, 31).

Ö: fel~, le~, meg~, össze~.

ÖU: haza~, ki~, oda~, vissza~.

Sz: dobbanat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dobog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. dobbanik

dobban tárgyatlan ige 1a8
1. (tárgyragos határozóval is)
(vmihez) ütődéstől egyszeri tompa, mély hangot ad, ill. sorozatos ütődésektől ilyen hangot kezd adni vmi
Hát a’ föld meſzſzirl lábom alatt dobban
(1794 Farkas András)
A kalapács dübörg, dobban
(1879 Vészi József)
[a fegyverek] egyszerre dobbannak a földhöz
(1915 Kertész István)
nagyot dobbant a kugligolyó
(1922 Krúdy Gyula)
Elől dobbant a palló, kattant a kiskapu. A gyerek rohant be az újsággal
(1963 Rónay György)
1a. (irod)
〈ütőhangszer〉 tompa, mély hangon megszólal
Zúg a csatalárma Dobban a dob
(1859 Thaly Kálmán)
Roppan a kisdob, dobban a nagydob
(1923 Harsányi Zsolt)
dobbant a dob, mint a mennydörgés és nyomban megharsantak a trombiták
(1932 Sinkó Ervin)
1b.
〈ember, állat (lába) járás közben, ill. 〈lépés〉 tompán koppanó hangot kelt
lépte dobban
(1875 Dóczi Lajos)
Ismét recsegett a lépcső, most gyorsabban dobbantak a léptek, egész közelről
(1917 Déry Tibor)
Dobbanva járt, nagy zajt ütött, az ajtót sarkig kitárta, hogy odabenn hallják, amint a csapból ereszti a vizet
(1932 Hamvas H. Sándor)
nézte a hosszú sorokban elvonuló, súlyosan dobbanó lábakat
(1933–1938 Déry Tibor)
hirtelen megugró csikó patája dobban a földön
(1964 Sánta Ferenc)
2. (tárgyragos határozóval is)
〈szív〉 (a szokásosnál erősebben) üt
Imre! – egyet dobban szivem, ha nevezlek
(1781 Ányos Pál)
Ah mint dobban e’ szegény sziv!
(1835 Bajza József)
Grillusz úr szíve egy csöndeset s utána hármat erőset dobbant
(1917 Tersánszky Józsi Jenő)
A világ népeinek szíve ma már nem dobban együtt az orosz elnökkel
(1995 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
erős félelem, ijedtség testi jeleit kezdi mutatni vki
dobbant [=] döbbent, remegett, reszketett
(1784 Kisded szótár)
A török dobbanva nézi A höslány mozdúlatát
(1823 Kölcsey Ferenc)
Dobbanni v.vagy döbbenni, megijedni; erschrecken
(1834 Szófüzér)
3. (rég, irod)
puffanva esik, zuhan vhova vki, vmi
Ég rakás fára teste miként dobbant
(1796 Gvadányi József)
[a sírban] a föld reájok dobbant
(1849 Arany János)
Gutaütéssel dobbant [Ábris úr] a földre s hebegve reszketett
(1904 Móricz Zsigmond)
puha ritmusokban dobban a gesztenye a pázsitra
(1913 Laczkó Géza)
3a. (rég)
〈ember, állat〉 hirtelen, nagy lendülettel veti magát vhova, vetődik vkire, vmire
Mint mikor a’ farkas a’ vadászra dobban
(1801 Perecsényi Nagy László)
Százezer jó hún levente Lábra kél, és lóra dobban
(1861 Thaly Kálmán)
Egyszerre csak nagy erővel reám dobban [a kutyám]
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
4. (irod, átv is)
vhova lépve, toppanva váratlanul, hirtelen megjelenik vhol
Három vasas német a’ szobába dobban, Két tzigány hegedűlt ezek utánn nyomban
(1788 Gvadányi József)
eggy nagy ugrással melléjek dobbanván házoknak baráttya
(1806 Verseghy Ferenc)
[Kuthen vezér] rengő léptekkel a székely tanácsfők elé dobban
(1882 Jókai Mór)
még nem érte el azokat az eredményeket, miket magának kitűzött, hogy velük aztán nyilvánosság elé dobbanjon
(1920 Tersánszky Józsi Jenő)
A völgybe dobbant Ázsiának népe, Kürtök riogtak, s tűzcsóvák elébe Megkongatták a harangokat
(1983 Tollas Tibor)
ÖU: hazadobban, kidobban, odadobban, visszadobban
Sz: dobbanat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dobog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. dobbanik

Beállítások