egérfarkfű fn 8C10
1. (Növ) ’világszerte honos, apró termetű, egyéves lágy szárú növény, amelyen a kúp alakú, terméses vacok erősen megnyúlt, kül. az ún. pici egérfarkfű fajba (Myosurus minimus) tartozó, Magyarországon rendsz. szikeseken élő, legfeljebb 10 centiméteresre növő, zöldesfehér virágú növény’ ❖ A’ legjobb Neveknek megesmertet jelek, azt mondja Linné, ez, hogy a’ Plánta kezet nyúlytson a’ Névnek, és Név viszont kézzel fogadja a’ Plántát. […] Egérfarkf-Myosurus. (de nem az ezerlevel Cziczfarkóró-Achillea Millefolium) mellytl valaki egér farkat látott, soha ezen Nevet meg nem tagadja (1793 Főldi János C1760, 32) | Egérfarkfű v. egérpázsit (növ., Myosurus L., mizúra Diosz.), a boglárkafélék aprócska füve (1893 PallasLex. CD02) | sok keleti sótűrő növényfaj él a szikes pocsolyákban, mint pl. a mézpázsit, ecsetkáka, szittyók, egérfarkfű, keserűfű, szikizsázsa (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Apró egérfarkfű. Myosurus minimus L. (1902 Wagner János CD35) | egérfarkfű Myosurus (1998 Növényneveink C6120, 78).
2. (rég, Növ) ’cicfark, cicfarkkóró mint növény’ ❖ Egérfark-fü: Ezer levelü-fü, Czitzfarkkoró (1775 Csapó József 7062001, 82) | Achillea millefolium egérfarkf (1818 Márton József¹ C3043, 56. hasáb).
2a. (rég v. nyj) ’e növény értékes illóolajat, alkaloidokat tartalmazó szára, levele, ill. virága (megszárítva) mint gyógyászati alapanyag’ ❖ Seb gyógyitó. Apró bojtorjány. Odermenning. […]. Eger-fark fü. Schaafgarben (1789 Fekésházy György 7105004, 104) | Mikor aztán [a csirkék] mind kikelnek, először főtt kölessel; tojás’ sárgájával összevagdalt egérfark-fűvel, azután apró szemű búzaaljal kell étetni (1846 Kiss Bálint 8244001, 39) | [A kehesség] gyógyítására növényi (kendermag, kendermagolaj, egérfarkfű stb.), emberi (vizelet), egyszerű vegyi (ecet, kénkő, gálickő, timsó stb.) és állati (óháj, ószalonna, tyúkganéj, tojás stb.) eredetű anyagokat használnak (1980 NéprajziLex. CD47).
Vö. SzT.