elalszik ige 19a1

1. tn (túlzó v. átv is) ’〈ember, állat〉 az alvás állapotába kerül, álomba merül’ ❖ két kaſzás fedettlen fvel el-aludott egy boglyán (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 160) | nem épen azért veſznek könyvet kezekbe, hogy azokon el-aludjanak! (1789 Kazinczy Ferenc 7463001, 9) | ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg (1848 Petőfi Sándor C3502, 421) | ha mind a ketten elalszunk, a kocsis is el talál aludni, szent, hogy belefordulunk az árokba (1875 Jókai Mór CD18) | dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs (1935 József Attila 9282112, 234) | A könyv felett alszom el (1978 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502) | A fialási folyamat vége felé az anyaállat elfárad és elalszik (1992 Szinák János–Veress István CD59).

1a. ’az időt (hosszan) alvással tölti’ ❖ [egy bécsi lakos] ſokáig mulatozván, a’ nap-fényen ülve el-aluſzik késő eſtvéig (1786 Mátyus István C3067, 222) | azelőtt kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is elaludt egy hosszában (1853 Jókai Mór CD18) | [Kovács Julcsa] Délig is elaludna, Ha Máté Jóska nem volna (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 265).

1b. ’alvással tölti az éjszakát vhol, ill. beéri azzal a hellyel, ahol lehetősége van aludni; elhál’ ❖ elég nagy az ebédlő, lesz puha széna, a férficseléd azon is elalszik (1857 Vas Gereben 8514010, 6) | Itt elalhatsz ma éjjel, Zoltán, amíg holnap helyet csinálok neked a nagyatyád házánál (1912 Krúdy Gyula CD54) | A kislány majd elalszik a gyerekekkel, matracon (1961 Benedek Marcell 9042001, 49) | itt akár tucatnyi vendég is elalhat (1996 Lakáskultúra CD39).

1c. (szépítő) ’〈ember〉 meghal, es. 〈állat〉 elpusztul’ ❖ Vajha […] mikor a’ halálnak álma bé-fogja az  ſzemeket, mindnyájan az Úrban aludhatnának-el (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 165) | A’ bajnok pedig ott fetreng vérében aléltan, Vissza sohajt hős társainak harczára, ’s elalszik (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 94) | Altenteiler apó megéri az unokái lakodalmát, s meghal őszi fényes, kedves délutánon. Elalszik (1905 Ady Endre CD0801) | Minden kutyatulajdonos szeretné, ha kutyája időskorában békésen elaludna, s pusztulását nem előznék meg különböző kellemetlen betegségek (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

2. tn ’a kelleténél tovább alszik, nem ébred fel időben’ ❖ Mikor fölébredt, már bizony magasan járt a nap. Jól elalhatott (1872 Jókai Mór CD18) | amikor fölébredtem meggyötört, sajgó testtel, felültem, s az órámra néztem – ugyancsak megijedtem, no most! – elaludtam: öt óra! (1915 Moly Tamás CD10) | Zsolt fél kilenckor esett be az osztályra. – Elaludtam – lihegte (1989 Bólya Péter 1023008, 173).

2a. tn (biz) ’eltompulva, késedelmesen reagál, ill. késlekedik vmivel’ ❖ Dombi is elalszik, amikor az első félidő utolsó percében három gyors passz után eléje kerül a labda (1995 Magyar Hírlap CD09) | A megyei területfejlesztési pénzek döntőbb hányadát például vállalkozások viszik el, mert az önkormányzatok elalszanak (1997 Magyar Hírlap CD09) | a törvény-előterjesztők elaludtak egy kicsit a beterjesztéssel (1999 Magyar Hírlap CD09).

2b. ts (túlzó is) ’〈időpontot(, vminek az idejét)〉 alvással töltve elmulaszt(ja), elszalaszt(ja), ill. 〈időszakot〉 változ(tat)ás nélkül, tompult állapotban eltölt, leél’ ❖ fel-ugrott, és sopánkodott, hogy ezen Tsuda-történeteket el-aludta (1794 Uránia C0418, 88) | Bandi bácsi az oskolát elaludta (1847 Vas Gereben 8514009, 100) | Zebulont csak az a halovány remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát (1869 Jókai Mór CD18) | Azokat az elaludt századakat végig kellett élni, végig kellett csinálni (1906 Krúdy Gyula CD54) | Sampras elaludta az első játszmát (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. tn ’〈fény(forrás), tűz, égő dolog〉 kihuny, kialszik’ ❖ el-aluſzik a’ láng (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 537) | el-alſzik a’ tüz (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 142) | a gyertya is elaludt (1883 Jókai Mór CD18) | Elalszik szivarom (1914 Kosztolányi Dezső 9359090, 32) | Elalszik a villany (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. (irod) ’〈érzés, indulat, lelki működés〉 lecsillapodik, ill. eltompulva fokozatosan megszűnik’ ❖ A’ bűnöknek réſzegſégében el-alſzik a’ Lelki-eſméret (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 50) | Elring a fájdalom, elalszik a Vergődö öntudat s szünete van A kétségbeesésnek (1875 Vajda János 8503041, 32) | Hegedül a csend, hűs arany a húrja, Hallgatja a szív, elalszik a búja (1913 Tóth Árpád CD01) | Most még friss a harag, most kell vele végre szakítnom, mert ha elalszik a düh, ébredez a szerelem (1943 Radnóti Miklós ford.–Propertius 9543216, 38).

3b. ’〈tevékenység〉 alábbhagy v. abbamarad, ill. 〈hír, ügy〉 érdekességét veszíti, közömbösségbe fullad’ ❖ az a rendelet adatott ki, hogy három hónapig, szüret bevégeztéig, moccanni sem szabad senkinek, hadd aludjék el a hír (1861–1862 Jókai Mór CD18) | Különösen Horváth Gyula és Beksics éleszti és elaludni nem hagyja ezt a kérdést [ti. a székelység anyagi gondjaiét] (1887 Mikszáth Kálmán 8312157, 28) | a Nagylexikon ügye nem aludt el, és ha jelentkeztek is nehézségek a megvalósítás terén, megoldásán fáradozunk (1991 Végh Ferenc 2037010, 1491) | egy kissé elaludt az EB szervezése (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elalszik ige 19a1
1. tárgyatlan (túlzó v. átv is)
〈ember, állat〉 az alvás állapotába kerül, álomba merül
két kaſzás fedettlen fvel el-aludott egy boglyán
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
nem épen azért veſznek könyvet kezekbe, hogy azokon el-aludjanak!
(1789 Kazinczy Ferenc)
ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg
(1848 Petőfi Sándor)
ha mind a ketten elalszunk, a kocsis is el talál aludni, szent, hogy belefordulunk az árokba
(1875 Jókai Mór)
dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs
(1935 József Attila)
A könyv felett alszom el
(1978 Györffy Miklós ford.Széchenyi)
A fialási folyamat vége felé az anyaállat elfárad és elalszik
(1992 Szinák János–Veress István)
1a.
az időt (hosszan) alvással tölti
[egy bécsi lakos] ſokáig mulatozván, a’ nap-fényen ülve el-aluſzik késő eſtvéig
(1786 Mátyus István)
azelőtt kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is elaludt egy hosszában
(1853 Jókai Mór)
[Kovács Julcsa] Délig is elaludna, Ha Máté Jóska nem volna
(1939 Móricz Zsigmond)
1b.
alvással tölti az éjszakát vhol, ill. beéri azzal a hellyel, ahol lehetősége van aludni; elhál
elég nagy az ebédlő, lesz puha széna, a férficseléd azon is elalszik
(1857 Vas Gereben)
Itt elalhatsz ma éjjel, Zoltán, amíg holnap helyet csinálok neked a nagyatyád házánál
(1912 Krúdy Gyula)
A kislány majd elalszik a gyerekekkel, matracon
(1961 Benedek Marcell)
itt akár tucatnyi vendég is elalhat
(1996 Lakáskultúra)
1c. (szépítő)
〈ember〉 meghal, es. 〈állat〉 elpusztul
Vajha […] mikor a’ halálnak álma bé-fogja az  ſzemeket, mindnyájan az Úrban aludhatnának-el
(1787 Péczeli József ford.Young)
A’ bajnok pedig ott fetreng vérében aléltan, Vissza sohajt hős társainak harczára, ’s elalszik
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Altenteiler apó megéri az unokái lakodalmát, s meghal őszi fényes, kedves délutánon. Elalszik
(1905 Ady Endre)
Minden kutyatulajdonos szeretné, ha kutyája időskorában békésen elaludna, s pusztulását nem előznék meg különböző kellemetlen betegségek
(1993 Sárkány Pál et al.)
2. tárgyatlan
a kelleténél tovább alszik, nem ébred fel időben
Mikor fölébredt, már bizony magasan járt a nap. Jól elalhatott
(1872 Jókai Mór)
amikor fölébredtem meggyötört, sajgó testtel, felültem, s az órámra néztem – ugyancsak megijedtem, no most! – elaludtam: öt óra!
(1915 Moly Tamás)
Zsolt fél kilenckor esett be az osztályra. – Elaludtam – lihegte
(1989 Bólya Péter)
2a. tárgyatlan (biz)
eltompulva, késedelmesen reagál, ill. késlekedik vmivel
Dombi is elalszik, amikor az első félidő utolsó percében három gyors passz után eléje kerül a labda
(1995 Magyar Hírlap)
A megyei területfejlesztési pénzek döntőbb hányadát például vállalkozások viszik el, mert az önkormányzatok elalszanak
(1997 Magyar Hírlap)
a törvény-előterjesztők elaludtak egy kicsit a beterjesztéssel
(1999 Magyar Hírlap)
2b. tárgyas (túlzó is)
〈időpontot(, vminek az idejét) alvással töltve elmulaszt(ja), elszalaszt(ja), ill. 〈időszakot〉 változ(tat)ás nélkül, tompult állapotban eltölt, leél
fel-ugrott, és sopánkodott, hogy ezen Tsuda-történeteket el-aludta
(1794 Uránia)
Bandi bácsi az oskolát elaludta
(1847 Vas Gereben)
Zebulont csak az a halovány remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát
(1869 Jókai Mór)
Azokat az elaludt századakat végig kellett élni, végig kellett csinálni
(1906 Krúdy Gyula)
Sampras elaludta az első játszmát
(1997 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan
〈fény(forrás), tűz, égő dolog〉 kihuny, kialszik
el-aluſzik a’ láng
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
el-alſzik a’ tüz
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
a gyertya is elaludt
(1883 Jókai Mór)
Elalszik szivarom
(1914 Kosztolányi Dezső)
Elalszik a villany
(1995 Magyar Hírlap)
3a. (irod)
〈érzés, indulat, lelki működés〉 lecsillapodik, ill. eltompulva fokozatosan megszűnik
A’ bűnöknek réſzegſégében el-alſzik a’ Lelki-eſméret
(1787 Péczeli József ford.Young)
Elring a fájdalom, elalszik a Vergődö öntudat s szünete van A kétségbeesésnek
(1875 Vajda János)
Hegedül a csend, hűs arany a húrja, Hallgatja a szív, elalszik a búja
(1913 Tóth Árpád)
Most még friss a harag, most kell vele végre szakítnom, mert ha elalszik a düh, ébredez a szerelem
(1943 Radnóti Miklós ford.Propertius)
3b.
〈tevékenység〉 alábbhagy v. abbamarad, ill. 〈hír, ügy〉 érdekességét veszíti, közömbösségbe fullad
az a rendelet adatott ki, hogy három hónapig, szüret bevégeztéig, moccanni sem szabad senkinek, hadd aludjék el a hír
(1861–1862 Jókai Mór)
Különösen Horváth Gyula és Beksics éleszti és elaludni nem hagyja ezt a kérdést [ti. a székelység anyagi gondjaiét]
(1887 Mikszáth Kálmán)
a Nagylexikon ügye nem aludt el, és ha jelentkeztek is nehézségek a megvalósítás terén, megoldásán fáradozunk
(1991 Végh Ferenc)
egy kissé elaludt az EBEurópa-bajnokság szervezése
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások