elalszik ige 19a1
1. tn (túlzó v. átv is) ’〈ember, állat〉 az alvás állapotába kerül, álomba merül’ ❖ két kaſzás fedettlen fvel el-aludott egy boglyán (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 160) | nem épen azért veſznek könyvet kezekbe, hogy azokon el-aludjanak! (1789 Kazinczy Ferenc 7463001, 9) | ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg (1848 Petőfi Sándor C3502, 421) | ha mind a ketten elalszunk, a kocsis is el talál aludni, szent, hogy belefordulunk az árokba (1875 Jókai Mór CD18) | dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs (1935 József Attila 9282112, 234) | A könyv felett alszom el (1978 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502) | A fialási folyamat vége felé az anyaállat elfárad és elalszik (1992 Szinák János–Veress István CD59).
1a. ’az időt (hosszan) alvással tölti’ ❖ [egy bécsi lakos] ſokáig mulatozván, a’ nap-fényen ülve el-aluſzik késő eſtvéig (1786 Mátyus István C3067, 222) | azelőtt kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is elaludt egy hosszában (1853 Jókai Mór CD18) | [Kovács Julcsa] Délig is elaludna, Ha Máté Jóska nem volna (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 265).
1b. ’alvással tölti az éjszakát vhol, ill. beéri azzal a hellyel, ahol lehetősége van aludni; elhál’ ❖ elég nagy az ebédlő, lesz puha széna, a férficseléd azon is elalszik (1857 Vas Gereben 8514010, 6) | Itt elalhatsz ma éjjel, Zoltán, amíg holnap helyet csinálok neked a nagyatyád házánál (1912 Krúdy Gyula CD54) | A kislány majd elalszik a gyerekekkel, matracon (1961 Benedek Marcell 9042001, 49) | itt akár tucatnyi vendég is elalhat (1996 Lakáskultúra CD39).
1c. (szépítő) ’〈ember〉 meghal, es. 〈állat〉 elpusztul’ ❖ Vajha [...] mikor a’ halálnak álma bé-fogja az ſzemeket, mindnyájan az Úrban aludhatnának-el (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 165) | A’ bajnok pedig ott fetreng vérében aléltan, Vissza sohajt hős társainak harczára, ’s elalszik (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 94) | Altenteiler apó megéri az unokái lakodalmát, s meghal őszi fényes, kedves délutánon. Elalszik (1905 Ady Endre CD0801) | Minden kutyatulajdonos szeretné, ha kutyája időskorában békésen elaludna, s pusztulását nem előznék meg különböző kellemetlen betegségek (1993 Sárkány Pál et al. CD59).
2. tn ’a kelleténél tovább alszik, nem ébred fel időben’ ❖ Mikor fölébredt, már bizony magasan járt a nap. Jól elalhatott (1872 Jókai Mór CD18) | amikor fölébredtem meggyötört, sajgó testtel, felültem, s az órámra néztem – ugyancsak megijedtem, no most! – elaludtam: öt óra! (1915 Moly Tamás CD10) | Zsolt fél kilenckor esett be az osztályra. – Elaludtam – lihegte (1989 Bólya Péter 1023008, 173).
2a. tn (biz) ’eltompulva, késedelmesen reagál, ill. késlekedik vmivel’ ❖ Dombi is elalszik, amikor az első félidő utolsó percében három gyors passz után eléje kerül a labda (1995 Magyar Hírlap CD09) | A megyei területfejlesztési pénzek döntőbb hányadát például vállalkozások viszik el, mert az önkormányzatok elalszanak (1997 Magyar Hírlap CD09) | a törvény-előterjesztők elaludtak egy kicsit a beterjesztéssel (1999 Magyar Hírlap CD09).
2b. ts (túlzó is) ’〈időpontot(, vminek az idejét)〉 alvással töltve elmulaszt(ja), elszalaszt(ja), ill. 〈időszakot〉 változ(tat)ás nélkül, tompult állapotban eltölt, leél’ ❖ fel-ugrott, és sopánkodott, hogy ezen Tsuda-történeteket el-aludta (1794 Uránia C0418, 88) | Bandi bácsi az oskolát elaludta (1847 Vas Gereben 8514009, 100) | Zebulont csak az a halovány remény kecsegteté, hogy Ödön majd elalussza a négy órát (1869 Jókai Mór CD18) | Azokat az elaludt századakat végig kellett élni, végig kellett csinálni (1906 Krúdy Gyula CD54) | Sampras elaludta az első játszmát (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. tn ’〈fény(forrás), tűz, égő dolog〉 kihuny, kialszik’ ❖ el-aluſzik a’ láng (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 537) | el-alſzik a’ tüz (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 142) | a gyertya is elaludt (1883 Jókai Mór CD18) | Elalszik szivarom (1914 Kosztolányi Dezső 9359090, 32) | Elalszik a villany (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (irod) ’〈érzés, indulat, lelki működés〉 lecsillapodik, ill. eltompulva fokozatosan megszűnik’ ❖ A’ bűnöknek réſzegſégében el-alſzik a’ Lelki-eſméret (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 50) | Elring a fájdalom, elalszik a Vergődö öntudat s szünete van A kétségbeesésnek (1875 Vajda János 8503041, 32) | Hegedül a csend, hűs arany a húrja, Hallgatja a szív, elalszik a búja (1913 Tóth Árpád CD01) | Most még friss a harag, most kell vele végre szakítnom, mert ha elalszik a düh, ébredez a szerelem (1943 Radnóti Miklós ford.–Propertius 9543216, 38).
3b. ’〈tevékenység〉 alábbhagy v. abbamarad, ill. 〈hír, ügy〉 érdekességét veszíti, közömbösségbe fullad’ ❖ az a rendelet adatott ki, hogy három hónapig, szüret bevégeztéig, moccanni sem szabad senkinek, hadd aludjék el a hír (1861–1862 Jókai Mór CD18) | Különösen Horváth Gyula és Beksics éleszti és elaludni nem hagyja ezt a kérdést [ti. a székelység anyagi gondjaiét] (1887 Mikszáth Kálmán 8312157, 28) | a Nagylexikon ügye nem aludt el, és ha jelentkeztek is nehézségek a megvalósítás terén, megoldásán fáradozunk (1991 Végh Ferenc 2037010, 1491) | egy kissé elaludt az EB szervezése (1997 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.