elboldogul tn ige 1a1

1. ’〈vmely (nehéz) helyzetben (vminek a segítségével)〉 helytáll, kitart’ ❖ Mi akadálya lehet a dologban [ti. a szántásban], ha látom, hogy Isten jó voltából bátyám is birja erővel, a jószág is meglehetős húsban levén, valahogy csak elboldogulhatnak (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Kovácsot elengedtem ma délutánra, majd a 37-essel megjön. Addig elboldogulunk nála nélkül is (1940 Veres Péter 9771007, 27) | Pillanatnyilag egyébként sincs alkotmányozási kényszerhelyzet. El lehet boldogulni a jelenlegi alkotmánnyal (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a sportterepjáróknak] minden biztonsági, kényelmi kellékkel felszerelt személykocsinak, másrészt az úttalan utakon is elboldoguló szilárd „dzsipnek” kell lenniük (1999 Figyelő CD2601).

1a. ’létfenntartását (vhogyan) biztosítani tudja, megél, ill. (vminek a segítségével) előbbre jut, érvényesül’ ❖ Elboldogul: elvan, elél (1893 Szinnyei József² C5968, 171) | A két Szappanos-fiú, a kehes, falusi órásmester gyerekei, lám hogy elboldogulnak… Fúr-farag mind a kettő, vagy olvas, vitázik, verseng – az övé meg csak ül a suton azzal a színtelen, szeplős pofával (1927 Kardos László CD10) | add a fiad a technikumba, nem fog megélni ezen a földön azzal a tudással, amivel az apja elboldogult (1964 Sánta Ferenc 9585001, 102) | Egy amerikai PhD-vel a világ bármely táján nagyon jól el lehet boldogulni (1995 Természet Világa CD50) | [a kisnyugdíjasok] ketten még valahogy elboldogultak, de a társ halála után az egy nyugdíj már az éhenhaláshoz is kevés (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈(nehezen kezelhető) személlyel〉 elbír, elbánik, ill. 〈problémával, nehézséget okozó dologgal〉(vminek a segítségével) sikeresen megküzd, megbirkózik vki’ ❖ A muszka tábor két colonból [= hadoszlopból] áll, az egyik [...] Erdélybe akar nyomulni, segitséget viendő Lüdersnek, kivel Bem igen elboldogul különben (1849 Március Tizenötödike C4809, 261) | mintha itt csak az úristennel volna számadása az embernek s azzal még legkönnyebben lehet elboldogulni minden urak közt (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 89) | egységesebb politikai struktúrával könnyebben el lehetne boldogulni a problémákkal (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég)(keresztény hitben, az üdvösség és a feltámadás reményében) meghal, megboldogul vki’ ❖ [Villósi úr] Fbér’ el-bóldogúltt attyának meg hitt barátja vólt (1808 Holosovszky Imre C2096, 138) | apám elboldogult, engem pedig a’ hitelezői mindenembül kipenderítettek (1834 Garasos Tár 8625003, 83).

Vö. ÉKsz.

elboldogul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈vmely (nehéz) helyzetben (vminek a segítségével) helytáll, kitart
Mi akadálya lehet a dologban [ti. a szántásban], ha látom, hogy Isten jó voltából bátyám is birja erővel, a jószág is meglehetős húsban levén, valahogy csak elboldogulhatnak
(1858 Vasárnapi Újság)
Kovácsot elengedtem ma délutánra, majd a 37-essel megjön. Addig elboldogulunk nála nélkül is
(1940 Veres Péter)
Pillanatnyilag egyébként sincs alkotmányozási kényszerhelyzet. El lehet boldogulni a jelenlegi alkotmánnyal
(1995 Magyar Hírlap)
[a sportterepjáróknak] minden biztonsági, kényelmi kellékkel felszerelt személykocsinak, másrészt az úttalan utakon is elboldoguló szilárd „dzsipnek” kell lenniük
(1999 Figyelő)
1a.
létfenntartását (vhogyan) biztosítani tudja, megél, ill. (vminek a segítségével) előbbre jut, érvényesül
Elboldogul: elvan, elél
(1893 Szinnyei József²)
A két Szappanos-fiú, a kehes, falusi órásmester gyerekei, lám hogy elboldogulnak… Fúr-farag mind a kettő, vagy olvas, vitázik, verseng – az övé meg csak ül a suton azzal a színtelen, szeplős pofával
(1927 Kardos László)
add a fiad a technikumba, nem fog megélni ezen a földön azzal a tudással, amivel az apja elboldogult
(1964 Sánta Ferenc)
Egy amerikai PhDPhilosophiae Doctor ’filozófia doktora’-vel a világ bármely táján nagyon jól el lehet boldogulni
(1995 Természet Világa)
[a kisnyugdíjasok] ketten még valahogy elboldogultak, de a társ halála után az egy nyugdíj már az éhenhaláshoz is kevés
(1997 Magyar Hírlap)
2.
(nehezen kezelhető) személlyel〉 elbír, elbánik, ill. 〈problémával, nehézséget okozó dologgal〉 (vminek a segítségével) sikeresen megküzd, megbirkózik vki
A muszka tábor két colonból [= hadoszlopból] áll, az egyik [...] Erdélybe akar nyomulni, segitséget viendő Lüdersnek, kivel Bem igen elboldogul különben
(1849 Március Tizenötödike)
mintha itt csak az úristennel volna számadása az embernek s azzal még legkönnyebben lehet elboldogulni minden urak közt
(1928 Móricz Zsigmond)
egységesebb politikai struktúrával könnyebben el lehetne boldogulni a problémákkal
(1998 Magyar Hírlap)
3. (rég)
(keresztény hitben, az üdvösség és a feltámadás reményében) meghal, megboldogul vki
[Villósi úr] Fbér’ el-bóldogúltt attyának meg hitt barátja vólt
(1808 Holosovszky Imre)
apám elboldogult, engem pedig a’ hitelezői mindenembül kipenderítettek
(1834 Garasos Tár)
Vö. ÉKsz.

Beállítások