elbomlik tn ige 16a
1. (rég) ’több (hasonló) dologból összeállt, összefűzött, összeépített stb. egység darabjaira, alkotórészeire esik szét’ ❖ Nagy Király, a’ trónus népeken támadott, Melly maga le-omlik, ha tve el-bomlott (1772 Bessenyei György¹ C1076, 45) | Hogy, láncaink elbomolván, Ámor nyila és dárdája Szívem többé nem rongálja (1799 Csokonai Vitéz Mihály ford. CD01) | így lelte meg őtet Elbomlott hajjal, leterülten egy almafatőnél (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 110) | itt elbomlik egy világ, amott keletkezik egy másik (1864 Greguss Ágost C1912, 448) | amikor a mi földi házunk elbomlik, lesz nekünk lakásunk a mennyekben (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211).
1a. (Kém is) ’〈anyag, vegyület〉 kisebb molekulatömegű vegyületekre, ill. elemekre esik szét’ ❖ Egy fekete, már részint elbomlott ezüstsó-oldatnál [...] nem hatnak az ezüstsó kiválott barna részecskéi ugy a szálak belsejébe, azok csak felületen maradnak, ismét onnan könnyebben le is kopnak (1847 Hetilap CD61) | Az arany vegyületei a hevítéskor könynyen elbomlanak és színaranyat hagynak vissza (1893 PallasLex. CD02) | [A mustárgáz vízben oldva] fokozatosan elbomlik, sósavképződés közben ártalmatlan hatású tiodiglikollá (1938 Kiss Dénes² 2138001, 304) | a C-vitamin egy része a hő és a fény hatására elbomlik (1989 Frank Júlia CD19) | [a feltört aszfalt] a lerakókra kerül és soha nem bomlik el (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. (Biol is) ’〈élőlény〉(pusztulása után) szerves, ill. 〈szerves anyag〉 szervetlen alkotóelemeire esik szét’ ❖ [az elpusztult fák] az erdő talaján bomlanak el (1995 Természet Világa CD50) | A hő hatására elbomlanak azok az enzimek, amelyek egyébként száradáskor a levelek megfeketedését okoznák (1996 Természet Világa CD50) | A tengerben élő elhalt élőlények anyaga [...] anaerob [= oxigénmentes] körülmények között nem bomlik el, hanem megmarad a mésziszapban (1997 Magyarország földje CD05) | A kőkorszaki ruhadarabok ritka leletek, mert a bőr, vagy a növényi anyagok normális körülmények között nagyon hamar elbomlanak (1999 Természet Világa CD50).
1c. (rég) ’együtt levő személyek társasága v. szervezete feloszlik, szétszéled’ ❖ elbomolván az asztal, a’ többek [!] elmentenek (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 389) | A mi Diaetank nem bomlott el egésszen, csak addig oszlott el, még megint öszve fog eő Felsége által hivattatni (1811 Cserey Farkas² C2562, 145) | [Amhát] parancsát Száz fele hordották gyors száguldói, ’s azonnal Rend lön az elbomlott seregek közt (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 115) | A tábla elbomolván II. József uralkodása alatt, [Sombori László, erdélyi író] lejött Hunyadvármegyébe a maga jószágába (1892 Váczy János C2556, 517).
1d. (rég, ritk) ’〈szervezet〉 részeiben v. részei között beállt hibák v. hiányosságok következtében működésképtelenné válik’ ❖ Jön az idő, támaszt majd olly Országot az égnek Istene, és e nagy földnek hatalmas Ura. Melly el nem bomol, és a melly soha meg nem hanyatlik (1779 Révai Miklós C2816, 68) | [Ferenc József] nem képes az elbomlott osztráki állodalmat állandó lábra újra felépitni (1857 Széchenyi István CD1501).
2. (Fiz) ’〈instabil elemi részecske〉 kisebb energiájú elem részévé alakul’ ❖ ? Azokat az izotópokat, amelyek radioaktív folyamat során bomlanak el, illetve keletkeznek, radiogén izotópoknak nevezzük (1997 Magyarország földje CD05) | következik a mérés. A beadott radioaktív izotóp gammasugárzását észlelik. A méréssel sietni kell, mert az izotópok rövid felezési idejűek, és hamar elbomlanak (1999 Természet Világa CD50) | [Az elektronokat kisugárzó] izotópokat atomreaktorban viszonylag könnyű előállítani (neutronbefogás után nyilván egy neutron bomlik el protonra, így elektron keletkezik) (2000 Természet Világa CD50).
Sz: elbomlás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbomlott; ÚMTsz.