elesik tn ige 14b3 

1. ’〈ember, állat〉(vmiben megbotolva) egyensúlyát vesztve a földre esik’ ❖ Ez az oka ſok emberek’ hirtelen halálának, kik vagy el-eſtek, vagy fejeken nagy téſt ſzenvedtek, vagy más egyéb tagokon, mellynek kivl ſemmi roſzſz jelei nem látzattak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 455) | félreszökvén a ló az útból, elesett, és a lába mindjárt kitörött (1784 A rendtartó székely falu 7154062, 278) | Az én lábam idestova tántorog; Öleljen meg, kocsmárosné édesem! Ne várja, míg itt hosszában elesem (1842 Petőfi Sándor CD01) | Csöre megfogta a bögrét, vitte, útközben majdnem elesett, de csak megbotlott kicsit ki is löttyent a lébül (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 98) | figyeljünk csak meg egy gyereket, aki járni tanul. Elesik, megint elesik, és újra csak elesik, és mégis folytatja a próbálkozást, egyre jobban, mígnem egy szép napon megindul, és nem esik el (1984 Várady Szabolcs ford.–Fromm 1159002, 139).

1a. (rég) ’(vhonnan leválva) földre hull, leesik vmi’ ❖ Ha pedig meg-gyl kröm alatt a’ genyetſég, és mélyen vagyon […], ott az újak’ végſ izeiben meg veſzvén a’ tſont, el-eſik. Akár melly laſſú légyen ezen kelés, tſak ugyan még-is el veſzti a’ körmöt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 492) | Ha az ellenünk való vád’ punktumai igazak: úgy a’ mi fejeinknek kétség kivül a’ veſztö hellyen kel elesni (1794 Bécsi Magyar Merkurius 7396013, 1158) | törötten esett el A vékony kelevéz hegyezett vasa csonka nyeléről (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | [fametszéskor] az elesendő ágak között a’ leghasználhatóbbakat ki szedni, és azon közben valami ernyős helyen a’ földbe ásva kell eltartani (1835 Némethy József 8333011, 73) | Egy arany elesik, utánna akar hajolni, de meggondolja magát s nagylelkü taglejtéssel és szóval ott hagyja (1875 Tóth Ede 8486002, 124).

1b. (rég, irod) ’〈hullócsillag〉 az égről lefut, lehull, ill. 〈a nap〉 lehanyatlik’ ❖ a’ Nap el-eſik a’ látás-határán (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 55) | S ha egy-egy csillagot Látok, hogy elesett, Megborzadok, nem-é Volt az, nő, a tied (1840 Madách Imre 8284019, 16).

1c. (rég) ’〈vmely anyagból szabáskor vmekkora darab〉 fölöslegessé válva leesik, felhasználatlan marad’ ❖ e’böl a’ poſztóból még el-eſik egy tenyérnyi (1794 Magyar nyelvmester C1947, 185) | a boriték papiros olly szűken van mérve, hogy ha a könyv ahoz képest elgyalultatott volna, a behajtott levelekből is majd egy ujnyi fogott volna elesni (1830 Zádor György C4938, 340) | Mielőtt a mentét posztóból szabnánk ki, sokkal inkább ajánlom azt papirból leszabni a szabásrajz után; mert az által igen sok kelmét gazdálkodunk meg, s nem esik el belőle annyi sok diribdarab, mintha azt mingyárt a kelméből szabjuk ki (1861 Kostyál Ádám 8620002, 7).

2. ’(harcban) életét veszti, meghal’ ❖ de nem job lett volna é nékem Arſákomé kardgya alatt el esnem (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 20) | Magyarok 26-tan eſtenek-el nállunk benne [ti. a betegségben] (1787 Magyar Kurír C6330, 447) | Zrínyinek az Isten már előbb csodás módon tudtúl adja, hogy a vár védelmében hősileg el fog esni (1858 Arany János C6504, 489) | A harcban elesett polgárok gyermekeit is állami költségen nevelték fel (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | 35 ezer bekerített katona közül 17 ezer elesett (1995 Németh István CD17).

2a. ’〈város, vár, ország stb.〉 harcok során az ellenség kezére kerül’ ❖ Még Rómában Tanács esett, addig Saguntum el-esett (1799 Dugonics András C1480, 154) | a bástya fokárul harsogta azt alá az osztrák tábori zenekar; hirdetve égnek és földnek, hogy Magyarország elesett! (1875 Jókai Mór CD18) | 1453-ban maga Konstantinápoly is elesett (1906 Domanovszky Sándor 9111002, 25) | Riad a hír, hogy elesett a vár (1938 e. Dsida Jenő 9114055, 122) | tudtuk, holnap elesik a hídfő (1989 Bólya Péter 1023007, 83).

2b. (rég) ’〈állat〉(betegségben) elpusztul, megdöglik’ ❖ ha az ö [ti. a juh] el esett Báránnyának böre még meg vagyon, ebbe kell az idegen Bárányt takarni (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 18) | tegnap is a legszebb tizennyolcz ürüm esett el mételyben (1856 Kövér Lajos C2810, 70) | Hogy marhához és húshoz jussanak, sokszor a bérben kikötötték, hogy az elesett jószág húsát megkapják, s sok marha esett el a pásztor botjától (1940 Giday Kálmán 2202002, 242).

3. (rég) ’(vmely küzdelemben) kudarcot vall, ill. nem arat sikert, megbukik vki v. vmi’ ❖ Láttya Didó Énéásnál Minden jó ſzó el-esett: Azért egy vén boſzorkánynál Segedelmet keresett (1792 Szalkay Antal ford.–Blumauer 7306001, 121) | Bay Istvánt véghetelenűl sajnálom. Kiki tudja, hogy ő eggy igen alkalmatos subjectum, van mind tudománya, mind szive, mind születése. S imhol elesett [a választási küzdelemben] (1803 Kazinczy Ferenc C2556, 40) | Bárcsak Sopronyi Secretárius koromban visszarántott volna valaki, hogy verseimet ki ne adjam. De senki se vala Vezetőm, ’s lehetetlen volt el nem esnem (1812 Döbrentei Gábor C2562, 414) | a közönség riadó tapssal üdvözöl, ha győztünk, s ha elesünk, még ez a bukás is sokkal fényesebb, mint a ti diadalaitok (1889 Mikszáth Kálmán CD04).

3a. ’〈ok, érv, vád stb.〉(érvényét vesztve v. alaptalannak bizonyulva) megszűnik, ill. 〈terv, javaslat stb.〉 nem valósul meg, meghiúsul’ ❖ Leg-alább leg-kiſsebb ſzeméllyes haſznok ſem határozza ket [ti. a városokat képviselő nemeseket] arra, hogy a’ Polgárok’ ügyét munkáſon folytaſsák; st két tekintetben itélik illendönek lenni a’ magok haſznokhoz azt, hogy a’ Polgárok ügyét tökélletesen el-esni meg-ſzenvedjék (1790 Magyar Kurír C0316, 1166) | [Kotsi István] inditványa újra is elesett (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Sírfosztogatásnak is elesvén vádja, Mint a haza küldött levelekből látja (1863–1879 Arany János CD01) | a szép ajándékozási terv megint elesett (1902 Mikszáth Kálmán CD04) | Mihelyt ugyanis ilyen képzetet alakítottunk ki, elesik amaz ok, hogy kételkedjünk a matematika igazságaiban (1956 Szemere Samu ford.–Spinoza 9654002, 223) | Ha Wilckens okfejtését a mineralógusok elfogadták, úgy Termier érve természetesen elesik (1972 Várkonyi Nándor 9758003, 382) | mindazok a vélemények, amelyek Sopianae-Pécsen a római kortól vagy a 9. századtól keresztény lakosság továbbélését tételezték fel, elesnek (1999 Tóth Endre² CD58).

3b. (kissé rég) ’erkölcsileg elbukik, bűnbe esik’ ❖ El-esni az emberi gyarlóság, abban megmaradni rdgi gonoszság (1776 Boldog halálra készítő kalendárium ford. C1140, 227) | A leány, kit erényesnek hitt, kinek hűségét bámulá, kinek naivságába beleszeretett, íme, elesik a legelső hízelgő szavára! (1870 Jókai Mór CD18) | Akik elestek a kísértések között, ne Istenben keressék az okot, hanem magukban (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3c. (kissé rég) ’anyagilag tönkremegy, csődbe jut’ ❖ Ime! csak a’ pozsony–nagyszombati vasut részvényeit is többnyire külföldiek birják; hagyjuk elesni a’ vállalatot: és ők kétségtelenül sokat veszítenek (1841 Pesti Hírlap CD61) | Kinek pedig jövedelme mind intereseit [= kamatait], mind házi bár mint megszorított költségeit fedezni nem birja, […] uzsorákra szorul, váltókat ír alá, csőd alá kerül, ’s elesik mint érdemli (1843 Szűcs Ábrahám 8456002, 94) | Kérlek alássan, a régi nemes osztálynak kámpec. Aki elesett, az lecsúszott és lett paraszt vagy kisiparos (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 144).

4. (rég) ’〈vmely körülmény, állapot〉 tovább nem áll fenn’ ❖ De María, midn ſzemeirl a’ homály, fülérl a’ ſikettség el-esett, elébb-ment, ’s közelébb tántorgott az itél-ſzékhez (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 256) | Egy szobatudós (persze német) fejébe vette, hogy jelekkel kellene beszéltetni az emberiséget. A nyelvtanítás nehézségei mind elesnének, népek eggyé forrnának (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | A néma olvasás megint gyökeresen átalakítja a stílust, más föltételeket szab az irodalmi közlés lehetőségeinek. Teljesen elesik az előadó vizuális képe és az emberi hang kifejező ereje, annál nagyobb és korlátlanabb lesz viszont az író és olvasó szabadsága (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 117).

5. (rég) ’távol kerül vkitől, ill. elkerül vhonnan vki’ ❖ Még Ágiariſnál tartóztat keſervem, Ártatlan hová leſz, ha tle el-eſem (1772 Bessenyei György¹ C1076, 90) | sokkal kínosabb két szerelmetesnek, A’ mikor egymástól végképen el-esnek (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 157) | Régen elesvén Pataknak szomszédságából, ’s az olta ott minden elváltozván, Tanítóim vagy kihalván, vagy elmenvén, én Patakot éppen nem ismerem (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 500) | Szép leány, szép barna kisleány, Tőled oh be messze estem el! (1846 Petőfi Sándor CD01).

5a. (rég) ’〈céltól, szándéktól stb.〉 eltér, eltávolodik vki’ ❖ Ezek mind el-estek azon tzéljoktól, mellyet magok eleiben tettek vala (1776 Cyrus nyugodalma ford. C4548, 287) | „biztos alapokra állitva kivánnám látni honunk kifejlését”, de mint mondom, rettegek hogy ettül mind inkább elesünk, nagyon is messzire (1845 Széchenyi István CD1501) | Philippus tehát elesett ebbéli szándékától [ti. Phocis elfoglalásától] (1904 ÓkoriLex. CD28).

5b. (rég) ’távol esik, távol van vmitől vmi’ ❖ balgásimban [ti. bolyongásaimban] Kalausztra akadtam, a’ ki engem arra leg-először oktatá, hogy az igaz cziltul igen messze el-eső meredek hellyektül ojjam magamat (1795 Természetes méhek nevelésiről ford. C1136, 5) | Innen következik, hogy tehát annak a’ négy ſzegeletü fa-középnek az első lapja és az első két ſzegeletei egéſſzen el-esnek, a’ felső ſzegelet fél-annyira, mint az alsó; vagy is a’ felső lapon való ki-kanyarítás kis c, az alsón való pedig nagy C forma (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417006, 296).

6. elesik vmitől ’nem jut (többé) hozzá vmely várt, remélt dologhoz, megfosztatik vmitől’ ❖ Elesvén attúl a’ reménységtűl, hogy meg kaphassam azt a’ második Darabot: már éppen ma akartam Sárközitül el kérni azt a’ Debreczenit [ti. a Debreceni grammatikát] (1806 Pálóczi Horváth Ádám C2557, 204) | A gyzk, […] nem szomorúk, hogy elestenek a nyertt Zsákmánytul (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358006, 266) | Zetelaka nem tudván – miként Oláhfalu tevé – bebizonyitni régebben élvezett képviseleti jogát, a követküldéstől elesett (1868 Orbán Balázs 8340003, 66) | A gyárak elestek attól az olcsó munkaerőtől, melyet régebben a letöredezett agrárproletárcsoportok városba-húzódása jelentett (1938 Kovács Imre 9360002, 73) | egyre nagyobb gyerektömegek esnek el a nyaralás, a természeti környezetben való felüdülés, erőgyűjtés lehetőségétől (1992 Hortobágyi Katalin 2050011, 79).

6a. (rég) ’〈vkinek a hatalmából, birtokából〉(váratlanul) kikerül vmi’ ❖ Erdély a’ Petrovits által ismét kezéről el-esett (1792 Laczkovics János C2876, 25) | A’ Mult elesett hatalmunkbul, a’ Jövendőnek urai vagyunk (1830 Széchenyi István CD1501) | a kitől a végrendelés felbontása miatt ősi javak esnek el, annak vesztesége a testator [= örökhagyó] után elmaradott, s mint a thesisben felállitaték, a panaszkodó fél kezeinél lévő szerzeményekből kipótoltassék (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A garam-vezekényi templom […] csak a véres vallási háboruk alatt esett el a katholikusok birtokából 1730-ik évi julius 30-án (1854 Vasárnapi Újság CD56).

6b. (rég) ’vminek az egészéből kikerül’ ❖ Az adjectivumoknak végs vocálissai ít eltt elesnek, mint: apró, aprít; keser, keserít (1805 Verseghy Ferenc 8518003, 69) | 1853. mart. 2-ki ny. parancs értelmében ezen részlet a jószág öszletéből [ti. összértékéből] elesett, s igy kártalanitási s oly természetü kereset is állott elő, mely a zálogváltási pörrel együtt nem tárgyalható (1859 Törvényszéki Csarnok 8668001, 63) | Gyulai Pál ezen hatvan esztendő alatt nevezetes ember lett. Pedig ebből is elesik húsz, amíg felcseperedett és nőtt (1893 Mikszáth Kálmán CD04).

7. (rég) ’〈ember, állat (teste, testrésze)〉 elgyengül, erőtlenné válik, ill. 〈testrész〉 erőtlenül lehanyatlik’ ❖ [a beteg] valamellyik tagja mint egy eleſik, ſzüntelen eſze nélkül beſzél, ſem nem aluſzik ſem ébren nintſen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 66) | kés már akkor akarni a’ Törökbe újj lelket önteni, mikor egyſzer el esett a’ ſzive (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 80) | A pillangó szárnyai elesnek, lélekzése megáll, rideg magányban él félévig (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Ő maga sem tudta, szegény, hogy mi lelte; Csak hogy el van esve, el van teste lelke! (1885 e. Tóth Endre¹ C4274, 15) | Őrizték is, míg a torkolatot érte, Mert el volt már esve Keze-lába-térde (1907–1915 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0735, 380).

7a. (rég) ’〈vkinek az (élet)ereje〉 elfogy, ill. 〈kedve, bátorsága stb.〉 elszáll, elmegy (vmitől)’ ❖ Jele e’ nyavalyának, ha embernek minden ereje egyſzer ’s mind el-eſik, mindjárt elejentén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 249) | Etelének illy böcſtelen emlitéſe után el-eſett [Etelkának] minden bátorsága; és egéſzlen oda lett (1786 Dugonics András 7087012, 108) | a’ midn ezen gz megütötte Miskeit, minden kedve, és bátorsága elesett (1809 Szekér Joákim C3923, 225) | Úgy nézett ki mostan a pomerán sereg, Vezérükben hitük, reményük elesett (1854 Vajda János CD01) | Elesett a kedvem az írástól egészen, mióta a Teleki vígjátékokat bírálom (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.